Merényletnek tartotta a Pátria-tömb megépítését

Építészeket szólaltatott meg az Észak-Magyarország: milyennek látják a megyeszékhely városképét. A sorozat annak kapcsán született 2001-ben, hogy akkortájt három ezzel összefüggő tervezet is készülőben volt.

A 2001. december 14-i számban találtunk a Kelemen Istvánnal készült interjúra – ő a beszélgetés idején a városi ingatlancég fejlesztési igazgatóhelyettese volt, korábban pedig főépítészként dolgozott. 2008-ban, hatvanéves korában hunyt el. Mondatai ma is fontos várostörténeti adalékok.

Panel kontra városkép

„Ma a panel egy letűnt kor szimbólumaként szerepel” – vetette fel az újságíró. 

– Én pusztán építőelemnek tekintem, de akkor lakás- és háztípust csináltak belőle. A ma miskolci építészete is használhatná. A pesti belvárosi lakóparkokban ezt látjuk; persze, nem házgyári panelből. Annak idején úgy ment ez is, mint az ötéves terv. Fél évtizedre előre kellett tervezni. Idetelepült az egyik legnagyobb házgyár, érdek volt a foglalkoztatás, az ott készült elemeket fel kellett használni. Mára a paneles építés „erkölcsileg” elavult – értékelt Kelemen István. – Amikor belecseppentem ebbe a folyamatba, még élt az a várospolitikai irányelv, hogy építsük duplájára a várost, munkahely van, a növekménylakosságot is ki tudja szolgálni. Az Avas mellett a Tetemváron, a Bodótetőn, a Közdombon, a Komlóstetőn is lakótelepek építésére készültünk. Jóváhagyott tervek voltak; a jövő világosan látszott. Ám a 80-as évek első harmadában már megfogalmazódott: a nehézipar mellett mást kell szorgalmazni, megjelent a történelmi városrészek – a belváros, Diósgyőr, Hejőcsaba – rehabilitációjának igénye. Nevetségesen hangzik: amikor már szét voltak verve. A belvárosban az első „merénylet” a Pátria volt – tette hozzá. 

Íme, szerinte minek kellene számítani: 

– Lényeges aspektusa a városépítészetnek, hogy a lakosság mennyire érzi magáénak. Hogy ez a legfontosabb, a 80-as évek végén fogalmazódott meg újra. Annak az egyediségnek kell megjelennie a homlokzatokon, ami a múltunkat hordozza, amiről felismerhetjük, melyik városban vagyunk – emelte ki az Észak-Magyarország a 2001. december 14-én közölt interjúban.

(A borítóképen: Városkép, napjainkban – Miskolcon járunk)