„Először azt hittük, itt a vég”

A koronavírus-járvány egyik legnagyobb vesztese volt a turizmus, a szállodaipar. Vajon hogyan sikerül túlélni? Poroszkai Csabát, az Öreg Miskolcz Hotel és Étterem tulajdonosát kérdeztük.

Régi, patinás szálloda az önöké Miskolc belvárosában, a neve legalábbis erre utal. Honnan az elnevezés? 

Nem olyan régi, 13 éve épült. Sokan azt hiszik, hogy csak egy régi épületet újítottunk fel, pedig nem. A belvárosban öreg házak voltak, ezért próbáltuk patinásra építtetni, a neve is ezért lett „öreg”. Volt, hogy a vendégkönyvbe beírták, hogy lecserélhetnénk már a függönyöket, ágytakarókat: úgy látszik, jól hozzuk a régies stílust. Az üzlettársam, Magos Attila lakott itt egyébként, ezen a helyen volt a háza. Az újonnan hozzáépített részeket már modernebbre terveztük.

Mekkora a hotel egyébként? Hány vendéget tudnak fogadni? 

Harminckét szobánk van, egy-, két- és háromágyasok, úgy 60 vendég fér el nálunk. 

A turizmust, a szállodaipart erősen megtépázta a járvány. Hogyan élték meg önök? 

Először azt hittük, itt a vég, de aztán nem lett olyan rossz, mint amire az első 4-5 hónap után számítottunk. Az első hullám idején, 2020-ban be kellett zárnunk. Riasztót szereltünk fel, mert nem volt itt senki. Utána jött a nyár, ami szabad lett, és az azt következő évi nyár is kimondottan jó volt nekünk. Mi, itt a belvárosban egyébként is másképp, üzleti turizmus jelleggel működünk, pont fordítva, mint a tapolcai és a lillafüredi hotelek. Nálunk hétvégén, ünnepnapokon és nyáron vannak kevesebben, a hétköznap az erősebb. A turizmus most inkább belföldivé vált azzal, hogy sokan nem utaztak el külföldre, így nálunk is megjelentek a gyerekes családok. Csomagokat kínáltunk számukra, ez jól működött. Sokat lendített a helyzeten az is, amikor már lehetett munkavégzés céljából jönni.

Úgy érzi, sikerült túllendülni a nehezén? 

Még nem tudjuk, pontosan mi lesz, de az tény, hogy az eleje nem volt könnyű. Többféle támogatást kaptunk, hogy könnyebb legyen átvészelni a helyzetet, az egyik az volt, amikor 2020 novemberében a befoglalt vendégek nem tudtak jönni a lezárások miatt, akkor visszatérítették a foglalások bizonyos százalékát, valamint kaptunk támogatást a munkavállalók megtartásáért is.

Sok munkavállalót kellett elbocsátani? 

Az elején, amikor nem volt munka, sokan elmentek munkanélkülire. Egy idő után azonban nem kellett elküldeni senkit, már csak azért sem, mert az első hullám után láttuk, hogy mennyire nehéz visszavenni őket, hiszen elmentek más szakmákba dolgozni.

Önökre is jellemző, hogy nehéz munkaerőt találni? 

Igen, például szakácsokat. Lehet, idővel találtak ennél könnyebb munkát, hiszen 12 órában talpon lenni, akár szakácsként, akár felszolgálóként, nem egyszerű feladat. Most már mi is jó pénzeket fizetünk. Emellett egyre több munkavállaló jön haza külföldről, ahol a sítelepeken vagy tengerparton dolgoztak. De továbbra is nagy a hiány a szakemberekből, ez általában jellemző a szakképzésben tanulható szakmákra, hiszen vízvezeték-szerelőt, festőt, lakatost sem könnyű találni.

Hogy érzi, mi az, ami a Covid hatására teljesen átalakult, megváltozott a korábbiakhoz képest a szektorban? 

Az éttermi vendéglátás során például megnőtt a száma azoknak, akik kiszállításra kérnek. Van egy vendéglőnk egy másik telephelyen, és nagyon látszik, hogy míg korábban például egy ballagáskor telt házunk volt, most alig fél ház, mert inkább házhoz viszik, rendelik az ételt. A főutcai szórakozóhelyek forgalmán ez nem tűnik fel, de a többi helyen már igen. A szállodában lévő éttermek egyébként is mindig rosszabb helyzetben voltak. Igaz, itt vannak a szállóvendégek, de ha mondjuk 5 napra foglalnak, nem fognak ötször itt vacsorázni, máshol is szét akarnak nézni a városban.

Mennyire tértek át az online foglalásokra? 

Anélkül már nem is lehetne működni. Volt például, hogy valaki bejött személyesen, megkérdezte a recepcióst, hogy van-e szabad szobánk, ám neki valamit el kellett intéznie telefonon, addig a vendég befoglalt a booking. comon. Itt, az épületben. Az emberek telefon- vagy internetfüggők.

Jönnek már a külföldi vendégek? 

Szerencsére hozzánk eddig is jöttek munkavégzés céljából, a Hell építkezésén például legutóbb brazilok, vietnámiak dolgoztak néhány hétig, és nálunk szálltak meg. 

Úgy 10-15 éve sokat foglalkozott a témával az Észak: új szállodákat terveztek akkor építeni Miskolcra. Hogy látja, volna-e szükség több szállodára? 

Nem baj, ha vannak egy városnak minőségi szálláshelyei. Ugyan sokan foglalkoznak szobáztatással, de ők nem konkurenciáink, hiszen a miénkhez hasonlóan négycsillagos szállodákba nem ugyanazok járnak. Eddig elbírta a város a turistákat. A nagyobb rendezvények idején – operafesztivál, kocsonyafesztivál – érezhetően nőtt a vendégszám: kapcsolatban is álltunk a szervezőkkel, gyakran hoztak ide vendégeket. Ha bármi van a városban, az megmozgatja a turizmust.

Az más kérdés, hogy már lassan múlt időben beszélhetünk a fesztiváljainkról. Még mindig jellemző, hogy egy napra jön Miskolcra a turista? 

Nem, a mi vendégeink minimum 2-3 napra jönnek. Említettem, hogy vannak csomagjaink, ünnepnapokra, hétvégékre félpanziós ellátással. Próbálkozunk mindennel. És itt is megjelenik az internet, egyre többen azon keresztül találnak ránk.

Hogy látja, merre fejlődhetne tovább a turizmus? 

A városokban már kevés a lehetőség, a hátrányos helyzetű településeknél vagy a szabad vállalkozási zónák esetén vannak pályázati lehetőségek. Mi is szerettünk volna bővíteni, végül hitelből építettünk. Muszáj volt, mert a meglévő személyzethez meg a bérükhöz képest kevés szobánk volt, növelnünk kellett. Most, a bővüléssel recepciósból, szakácsból, pincérből nem kellett többet felvenni, csak egy-két szobaasszonyt. Tovább nem szeretnénk nőni, nincs is már területünk, esetleg a konyhát, a gépeket cserélnénk korszerűbbekre. Talán az étterem felfuttatása lehetne még a fejlődési irány. Ez nagyon nehéz dió a Covid miatt is, rengeteg munka van benne.

Szeretnék elérni, hogy minél többen jöjjenek a környékről? 

Nem csak onnan. Miskolcon nincsenek nagy távolságok, ha valaki el akar menni egy konkrét étterembe, a város másik végéből is elmegy. Dolgozunk rajta, haladunk is szép lassan. Kinyitottunk az új étteremmel 2020 októberében, és jött a Covid, februárban bezártunk 3 hónapra. Aztán megint kinyitottunk, megint elkezdtük az egészet, aztán védettségi igazolvány kellett, most itt tartunk, és nem is lehet tudni, mi lesz a közeljövőben.

 (A borítóképen: „Nagy a hiány szakemberekből” - Poroszkai Csaba)