Nem merülhet feledésbe a népdalkincs

Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki a közelmúltban Benyovszki Máriát, méltatása szerint „a magyar énekkultúra ápolásáért és a település közművelődése fejlesztéséért”. A magyar-ének szakos pedagógus ezer szállal kötődik a zenéhez, a népi kultúrához. Nemcsak a bogácsi Bükkalja Általános Iskolában adja át tudását a gyerekeknek, hanem emellett három népdalkör vezetője is: a Bogácsi Pávakörnek, valamint a Bükk ábrányi és a Mezőnagymihályi Népdalkörnek. Munkáját számtalanszor elismerték már, de erre a legutóbbira egyáltalán nem számított.

Ezért érdemes 

 

– Igazi meglepetés volt a díj. Azt ugyan tudtam, hogy felterjesztettek, de már két évvel ezelőtt is jelöltek, akkor a Magyar Kultúra Apródja címre. Azt azonban nem kaptam meg, és úgy gondoltam, hogy most sincs esélyem, hiszen a címre nagyon sok felterjesztés érkezik egy-egy évben. Egyébként sem törekedtem díjak elnyerésére, hiszen a munkámat ugyanúgy végzem, akár kapok érte elismerést, akár nem. De ennek ellenére óriási megtiszteltetésnek érzem a címet, hiszen tudom, hogy Bogácson kik kapták meg előttem. Mind elismert, tehetséges emberek, igazi patrióták. A legnagyobb kitüntetés azonban mégis az, hogy amikor felkerült a hír a közösségi hálóra, olyan egykori tanítványaim is rám írtak és gratuláltak, akikről azt hittem, hogy már rég elfelejtettek. Úgy fogalmaztak: boldogok, hogy a tanítványaim lehettek és énekelhettek Bogácson az énekkaromban. Ekkor úgy éreztem, hogy ezért érdemes csinálni, ezért érdemes küzdeni – fogalmazott Marika.

Jöttek a sikerek 

 

Hozzátette: a népdalkörök tagjai is nagy örömmel fogadták az elismerést. 

– Azt mondtam nekik, hogy a cím őket is megilleti, hiszen ha ők nem lennének, nem állnának mellettem és nem támogatnának a munkában, akkor most én sem lehetnék a Magyar Kultúra Lovagja. 1984-ben kerültem Bogácsra tanítani. Abban az évben a Bogácsi Pávakörnek is a tagja lettem, 1991 óta pedig a vezetője. Azzal a gondolattal vettem át az együttest, hogy ha nekem adtak bizalmat, akkor szeretném jól csinálni, szeretném megállni a helyemet. Különböző népzenei táborokban vettem részt, ahol nagyon sokat tanultam a népdalokról, a népzenéről, különösen a Vass Lajos Népzenei Szövetség által szervezett táborokban. 1995-ben tagja lettem a szövetségnek, és aktívan részt vettem a munkájában. Például a Kárpát-medencei népzenei verseny szervezésében, ami a határon túli magyarságra is kiterjed, és kétévente hirdetjük meg. Aztán jöttek sorban a sikerek. Háromszor nyertük el a Bogácsi Pávakörrel a Vass Lajos-nagydíjat, egy alkalommal a bükkábrányiakkal is, amely a szövetség legmagasabb kitüntetése. A mezőnagymihályiak kiemelt nívódíjat érdemeltek ki ebben a versenyben. Tudni kell, hogy Vass Lajos volt a Röpülj, páva! mozgalom elindítója a ’60-as évek végén. Az ő emlékére alapították a díjat. Több Arany Páva díjunk is van, melyeket a KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége) minősítőversenyein nyertünk – sorolta Marika. Munkája révén a Bogácsi Pávakört 2015-ben a Csokonai Vitéz Mihály közösségi díjjal is elismerték a Palócföld népdalainak, népviseletének hiteles megőrzéséért. 

Marika „lovagias tettei” között az is szerepel, hogy gyűjtötte a Palócföld dalait. Ezzel kapcsolatban elmondta, Bogács tulajdonképpen még a Palócföldhöz tartozik. Amikor a településre került tanítani, Kiss József volt a szakfelügyelője, aki Mezőkövesden a Matyóföld dalait gyűjtötte. Amikor elment órát látogatni, Marikát is erre biztatta. 

– Ennek hatására kerestem meg a Bogácsi Pávakört, és mivel az iskolában gyerekeket tanítottam, gyerekdalokat kezdtem el gyűjteni azoktól az idős asszonyoktól, akik még emlékeztek ezekre. Az általam „megmentett” dalok aztán bekerültek a Daloló Bükkalja kötetbe, melyet Barsi Ernő szerkesztett. A palóc hagyományokat a népviseletünkben is őrizzük. Az 1976-ban alakult Bogácsi Pávakör viseletét fel kellett újítani, azonban nem akartunk stilizált ruhát, ezért rekonstruáltuk a népviseletet. A pávakör idősebb tagjai még emlékeztek rá, hogy milyen ruhát hordtak a nagyszüleik – sorolta Marika, akitől megtudtuk azt is, egyáltalán nem véletlen, hogy az életét a népi kultúrának, a népdalok megőrzésének és újratanításának szentelte.

Népdalok bűvöletében 

 

Harsányban nőtt fel, és még gyerek volt, amikor a Röpülj, páva! mozgalomnak köszönhetően ott is megalakult a népdalkör, Engi István vezetésével. Mivel Marika édesapja és édesanyja is szeretett és tudott is énekelni, tagjai lettek az együttesnek. 

– Egyszer-kétszer én is elkísértem őket próbára, ahol Pista bácsi megdicsért, hogy szép hangom van, és biztatott, hogy foglalkozzak az énekléssel. Engem persze nem kellett biztatni, hiszen nálunk az volt a szokás, hogy minden születés- és névnapkor együtt ünnepelt a nagy család, aminek a közös éneklés is a része volt. Ilyenkor felcsendültek a pávakörben tanult dalok, amelyeket természetesen én is megtanultam. Hozzám mindig is nagyon közel állt ez a dallamvilág – fogalmazott Marika. 

Olyannyira, hogy Miskolcon, a Zrínyi Ilona Gimnázium ének tagozatán folytatta a tanulást, majd a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán (akkor így hívták) szerzett magyar–ének szakos tanári diplomát. Tagja volt a főiskola népzenekarának, és megnyerte az intézmény népdaléneklési versenyét. Így aztán nem is csodálkozunk pályafutásán, elért eredményein. 

Marika úgy fogalmazott, ha valaki szeretettel, szívvel teszi a dolgát, akkor azt nem érzi nehéznek, küzdelemnek. Ezzel ő is így van. Hozzátette: nagyra értékeli népdalköreinek tagjait, hiszen azon túl, hogy szeretnek énekelni, értékmentést is végeznek. Nem akarják, hogy feledésbe merüljenek népi kultúránk legszebb kincsei, de soha nem azért dolgoznak, hogy elismerést kapjanak. 

Marika Aniszi Kálmán író, esszéíró, egyetemi oktató soraival zárta a beszélgetést, magyarázatot adva, miért dolgozik: „Aki közösségének egykori értékeit felragyogtatja – mai magunkat gazdagítva velük –, mindenekelőtt emberi, erkölcsi kötelességének tesz eleget.”

(A borítóképen: Benyovszki Mária a magyar kultúra lovagja lett)