Segít közlekedni, és lelki társ

Április 27-én ünnepeljük a vakvezető kutyák világnapját. A nap ötlete a Nagy-Britanniában székelő Vakvezetőkutya-kiképző Iskolák Világszövetségétől származik, amely 1994-ben tartotta meg először az ünnepet. Az érzékenyítő világnap felhívja rá a figyelmet, hogy Magyarországon is több vakvezető kutyára lenne szükség.

Saját tenyészetük van

Sokan várakoznak hű társra a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványnál is. A várólistájukon átlagosan 40-50 fő van. Egy kutyára sokszor akár két-három évet is kell várni, aminek része a kiválasztás, az ismerkedési folyamat és a közös tanulás. Jelenleg tizenkét kutyájuk áll kiképzés alatt, és ha minden a terveik szerint halad, akkor saját tenyészetükben harminc kölyök fog megszületni ebben az évben, akikből jövőre vakvezető kutya válhat. A világnap alkalmából kéthetes kölykeik látássérült látogatót fogadtak, és az iskola egy nagyobb összejövetelt is szervez júniusban.

– Nagyon sok látássérültnek a vakvezető kutyák adják vissza az önállóságát és a szabadságát, amire a világnap kapcsán szeretnénk ráirányítani a figyelmet. Nyáron tervezünk tartani egy nagyszabású pikniket kollégáinkkal és önkénteseinkkel közösen, ahová az egész országból jönnek majd vakvezető kutyusok a gazdijaikkal – mondta Királyné Barkóczy Emese, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola kutyakiképzője. – A személyes találkozások alkalmával sokkal eredményesebben tudjuk átbeszélni a problémákat, és a kutyák számára is kikapcsolódási lehetőséget nyújt egy ilyen esemény. Hasonló célra szolgálnak kölyöknevelő találkozóink is, csak azok szűkebb körben, inkább az önkéntesek igényeire reflektálva folynak.

Egy vakvezető kutya által kinyílik a világ a látássérültek számára.

– A közlekedésben hatalmas támogatás egy vakvezető kutya, mert például kikerüli az embereket, pocsolyákat, akadályokat, és könnyebb vele megtalálni akár egy ajtót is. Összességében sokkal gyorsabban és magabiztosabban lehet vele haladni, mint fehér bottal – osztotta meg Vida Zoltán látássérült gazdi, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány informatikai szakembere. – Fontos, hogy a vakvezető kutyás párosokkal szemben jóval nyitottabbak az emberek, mint a fehér bottal közlekedőkkel. Hamarabb kezdeményeznek velük beszélgetést, és szívesebben ajánlják fel nekik a segítségüket. Persze az állattartás felelősséggel jár, de a vakvezető kutya cserébe a gazdája lelki társa is lesz. A mostani kutyusom, Rizling a harmadik, akivel tavaly augusztusban költöztünk össze és október végén vizsgáztunk le. Viszont ő az első vakvezető felmenőkkel rendelkező labradorom. Ez többek között abban mutatkozik meg, hogy nagyon szeret dolgozni, és rendkívül stabil az idegrendszere. Fiatal, két és fél éves, simulékony, kedves kan kutyus.

(A borítóképen: Létfontosságú segítőtárs. Fotó: Kozma István)