Magyar érettségi: Úgy érzik, nem volt nehéz

Szabó Magda, Juhász Gyula, szótár, memoriterek, osztálykirándulás. Mindezek szerepeltek a tegnapi magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségin. A hagyományokhoz híven az idén is ezzel a tantárggyal kezdődtek a középiskolák végzősei számára a vizsgák. Délután egy óra körül már sok, ünneplőbe öltözött diákkal találkoztunk Miskolc belvárosában. A Fókusz Gimnázium vidám csapatával a főutcán találkoztunk. Váradi Róbert egyértelműen azt állította, hogy nem volt nehéz a magyar. Szerinte, aki készült rá, annak nem okozott gondot. 

– A szövegértés részére igazából nem nagyon lehetett tanulni. Természetesen gyakoroltuk azt is, kisérettségit is írtunk. Szerencsére a mostani szöveget könnyen meg lehetett érteni, és a feladat kérdései is egyértelműek voltak. A novellaelemzést már nem találtam ennyire egyszerűnek. Szabó Magda egyik írását kellett elemezni, de nehezen értelmezhető szöveg volt. Azért sikerült annyit írnom, amennyit kellett. Úgy érzem, az írásbelinek ez a része nem lett túl jó. Olyan hármas-négyesre számítok – próbálta értékelni teljesítményét Róbert. Számára fontos a jó osztályzat, mert érettségi után a Miskolci Rendvédelmi Technikumban szeretne továbbtanulni. Iskolatársa, Galyas Dorina elárulta, meglehetősen rástresszelt az érettségire, de amikor meglátta, hogy mi a feladat, elszállt a félelme.

– A feladatlap első része nagyon könnyű volt, a második már nem annyira. Az ­összehasonlító verselemzést választottam, de úgy érzem, hogy az nem nagyon sikerült. Remélem, az írásbeli első felére sok pontot kapok, és felhúzza az eredményemet. A szövegértés kérdései ­egyáltalán nem voltak nehezek, egyszerűen ki lehetett keresni a kérdéseket a szemelvényből – sorolta Galyas Dorina. 

Hozzátette: a keddi matektól fél egy kicsit, de abban reménykedik, hogy az első részét meg tudja oldani, és ha az sikerül, akkor nagy baj már nem lehet. Dorina Mezőcsáton szeretne majd továbbtanulni, gyermek- és ifjúsági felügyelő képesítést szerezni. 

Felszólalást írt 

A Miskolci Egyetem Ferenczi Sándor Egészségügyi Technikumának diákjaival is a belvárosban találkoztunk. Mák Dorottya volt közülük a legbátrabb, így ő árulta el, hogy szerinte nem sikerült rosszul a magyar írásbeli. – Az első fele könnyű volt. Akadt ugyan egy kérdés, ami nem volt teljesen egyértelmű, de összességében nem okozott gondot. Ezt követte a gyakorlati szövegalkotás. Egy felszólalást kellett írni a diákönkormányzat nevében az osztálykirándulásokkal kapcsolatban. Szerintem ez sem sikerült rosszul, hiszen életszerű volt a probléma, bármelyik iskolában megtörténhet. A második részben a novellaelemzést választottam. A szöveget kissé nehezen értelmeztem, nem ismertem ezt a művet. Az volt a szerencse, hogy az iskolában sokat gyakoroltunk, így nem voltak ismeretlenek a feladatok – tette hozzá Dorottya. Mint mondta, a matekra is sokat gyakorolt, de attól azért jobban fél, mint a magyartól. Érettségi után még marad egy évig az iskolában, mert kisgyermekgondozó képesítést szeretne szerezni. 

Emelt szinten érettségizett magyarból Tündik Edina, aki a Zrínyi Ilona Gimnázium végzőse. Ő is boldog, mert sokkal nehezebbre számított. – Jobban megijesztettek minket, mint amennyire ijesztő volt. Így utólag már elhiszem a korábban érettségizőknek, hogy nem kell ezen annyit stresszelni, mint amennyire a gimnáziumban belénk sulykolták. Igaz, a tanárok ezt jó szándékkal tették, hiszen azt szerették volna, hogy minél jobban felkészüljünk. Az emelt magyaron egy műveltségi tesztet kellett megoldani értekezés alapján. Ezenkívül az előző ismereteinkre hagyatkozva egy verset kellett elemeznünk, és egy reflektáló szövegalkotást írni az ars poetica meglétéről a jövőben. Nagyon jó tanáraink voltak, úgyhogy felkészítettek minket minderre – sorolta Edina. Úgy érzi, meglesz az ötös. Nem véletlen, hogy szereti a magyart, hiszen a színművészetire szeretne bejutni. Ha esetleg nem sikerül, a Budapesti Gazdasági Egyetemen folytatja a tanulást. A matektól azonban fél egy kicsit.

(A borítóképen: A Fókusz Gimnázium diákjai szerint, aki készült, az könnyen megoldotta | Fotó: Ádám János)