„Nem hull csak úgy az ember ölébe semmi”

Tősgyökeres szerencsi, hivatása a szenvedélye, immár 18 jelentős díj megérdemelt és büszke tulajdonosa. 38 éven át a szerencsi Bocskai István Katolikus Gimnáziumban kezdetben középiskolai tanárként, majd 6 évig igazgatóhelyettesként, később pedig nyugdíjaztatásáig, több mint 23 évig igazgatóként dolgozott. Ez idő alatt a gimnázium az ország egyik leginnovatívabb intézménye lett. Szenvedélyes geográfus, tudományos konferenciák szervezője, számtalan szakkönyv és tudományos publikáció szerzője. Dr. Gál András 2019-ben vonult nyugdíjba, de még ma is aktív, boldog apa, nagyapa és társ.

A mostani díszpolgári címet is beleértve, eddig 18 díjjal ismerték el munkásságát. Milyen érzések kavarognak éppen önben?
Az elismeréseim többségét, mint ahogy ezt is, nem magamnak tudom be, hanem a gimnázium kollektívájának, amelyet még én hoztam össze. Olyan csapat alakult ki, amely hegyeket mozgatott meg. A tantestület 70 százaléka bocskais diák volt. A tanárok nem a pénz után, hanem a lehető legjobb eredményekért hajtottak. Élmény volt velük dolgozni. Ez a díj nekik és annak a sok-sok okos gyereknek szól, akik dicsőséget hoztak a gimnáziumnak, és hírét vitték szerte az országban. Ez csapatmunka volt, amelyben én csak egy láncszem voltam.

Igazgatói kinevezését követően átalakították az iskola arculatát, a képzési rendszert, és számtalan korszerűsítést is végrehajtottak. Elsők között vezették be a hatosztályos gimnáziumi intézményrendszert, valamint a rendészeti képzést. Folyamatosan újítottak. Mellette bejárta a világot, és komoly tudományos tevékenységet is folytatott. Mire a legbüszkébb?
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy geográfusként Szerencs­re hoztam egy tudományos konferenciasorozatot, amelynek a gimnázium adott otthont. Húsz év alatt 15 országos konferenciát tartottunk meg. Ezeken az ország neves geográfusai, tanszékvezetők, egyetemi docensek, akadémikusok tartottak előadásokat. A kétnapos rendezvény alatt arra is maradt idő, hogy megmutassuk Zemplént a tudósoknak. Ennek köszönhetően mára Zemplén lett – elsősorban Szerencs, Dél-Zemplén és Tokaj-Hegyalja – az egyik legtöbbet tanulmányozott térsége az országnak a geográfia területén, míg korábban a Balaton volt az. Minden konferenciára könyv jelent meg. Összeállt tehát egy olyan komoly szakirodalom, amelyből a fiatal földrajztanárok, geográfusok meríteni tudnak.

Közben csaknem 150 országba elutazott, írt és publikált is. Hogy volt minderre ideje és energiája?
Nekem a hobbim az utazás, ami támogató háttér nélkül természetesen nem ment volna. Ezt mindenki tudta körülöttem. A csapat felkészült volt, saját területükön belül a pedagógusok önállóak lehettek, ami mindenkit boldoggá tett.

Izgalmas kutatóexpedíciókon vett részt. Mesélne ezekről valamit?
Jártam Kínában, Indonéziában, Brazíliában, Indiában. Mindegyik feledhetetlen volt. Kínában 1989-ben, a Tienanmen téri vérengzések idején voltunk. Összesen mintegy 50 ezer kilométert utaztunk – még teveháton is – szerte az országban. Az első könyvem – melynek társszerzője dr. Makra László volt – erről az országról szólt A varázslatos Kína (1996) címmel. Az útról egy 5 részes dokumentumfilmet is készítettünk. Ez az expedíció akkoriban nagyon nagy szónak számított, hiszen a magyar földrajzos szakemberek közül először mi utaztuk körül a Takla-Makán sivatagot, amelyről tanulmányokat is készítettünk. Arról a rengeteg élményről, ami a kutatások során ért bennünket csaknem 25 könyvben számoltunk be, közülük több kötetnek a szerkesztője, társszerzője voltam. Ezeken kívül csaknem 300 tudományos publikációm jelent meg, és másik két kutatóval, professor emeritus dr. Frisnyák Sándorral és dr. Horváth Gergellyel, megírtuk az ország első és egyetlen tájföldrajzi lexikonát.

A szerencsi emberek szorgalmasak, jószívűek, rendesek. Mi beszélgetünk és törődünk egymással - Dr. Gál András

Mit gondol, mi áll a sikereinek hátterében?
Világéletemben szerencsés voltam, valahogy mindig minden bejött és sikerült. Kivéve a házasságomat. Sikereimet tehát alapvetően a szerencsémnek köszönhetem. Szerencsés volt az indíttatásom, a családi háttér, az alapok, amiket kaptam. Sikerült időben elkezdenem a vállalkozásomat, a rendszerváltás idején, ezt a vénát édesapámtól örököltem. De az eredményekért nekem is meg kellett dolgoznom. Nem hull csak úgy az ember ölébe semmi. Mellette mindig tudtam, hol a helyem és nem akartam okoskodni, bölcselkedni. Ha láttam, hogy a másik oldal reménytelen, akkor elköszöntem.

Igen, az élethez szerencse is kell. Mégis, mit gondol, mi tette önt sikeressé? Milyen emberi tényezők, tulajdonságok, körülmények?
Arra mindig ügyeltem, hogy nálam sokkal okosabb emberekkel vegyem körül magam, olyanokkal, akik inspirálóan hatnak rám, értékes munkatársakkal, barátokkal és társakkal. Mindig a nálam okosabbak, értelmesebbek, vagányabbak társaságát kerestem, ami rengeteget számított, sok minden ragadt rám pusztán csak a beszélgetésekből. Mindezek következtében aztán sokkal könnyebben és eredményesebben tudtam teljesíteni. Munka mellett sokat olvastam, és rendszeresen ápoltam a baráti kapcsolataimat is.

Egész élete Szerencshez kötődik, itt járt általános iskolába, a Bocskai-gimnáziumban érettségizett, az egykori alma materbe 1983-ban tért vissza. Rengeteget utazott szerte a világban. Soha nem gondolt arra, hogy elhagyja ezt a várost?
Ez soha nem fordult meg a fejemben. Bármerre is jártam, mindig jó volt hazajönni. Jóleső érzés volt hazafele jövet megpillantani Szerencs határában a cukorgyár kéményeit. Ez romlatlan, csodálatos vidék, amit sokan összekevernek Borsoddal. De nem, ez Zemplén! Mi mindnyájan, akik itt lakunk, mind zempléniek vagyunk.

Mitől más vidék ez? Mi a varázsa?
Ez itt Kossuth népe, Kazinczy nyelvével, leírhatatlanul gyönyörű természeti örökséggel! Az egész miliő csodálatos. A szerencsi emberek szorgalmasak, jószívűek, rendesek. Mi beszélgetünk és törődünk egymással. Én 30 éve vagyok képviselő, ennyi idő alatt szerencsére sok embernek tudtam segíteni, és úgy érzem, hogy ezért mások becsülnek engem, hisz mindig megsüvegelnek, ha elmennek mellettem az úton. És amikor azt érzi az ember, hogy egy kis közösség szereti és megbecsüli, az felemelő érzés.

Mi az, ami igazán nagy örömet okoz jelenleg az életében?
Az unokák, a két jogász lányom. Mindketten vezető beosztásban, jó helyen dolgoznak, ahol értékelik őket. A férjeik is jogászok. A családi háttér tehát biztonságos. Megnyugtat, hogy nem dolgoztam hiába. Van egy szép és karizmatikus társam, jó baráti társaságom, és még dolgozom. Számítanak rám.

Szerencs díjazottjai 2022-ben

Szerencs város napja alkalmából a helyi kitüntetéseket ünnepi önkormányzati ülés keretében a Rákóczi-várban adták át.

Pro Urbe Szerencs díj
Schlosserné Báthory Piroska megyei díjas művésztanár, grafikus, festő, a város közéletében végzett kiemelkedő teljesítményéért. 
„Szerencsi Képzőművész Stúdió” néven kiállítást, tábort szervez. 2017-ben indította el a képzőművészet, a rajzolás és a festészet iránt érdeklődőknek délutáni műhelyfoglalkozásait a szerencsi Rákóczi-várban. Alapító tagja az „Öreg a Nénikéd” Nyugdíjas Klubnak és az 1977-ben megalakult, Sárospatakon működő Zempléni Rajztanárok Alkotókörének. Tagja a Hegyaljai Alkotók Társulásának (HAT) és a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének (MROE).

Szerencs város közszolgálatáért elismerés
Lévai Ferencné a város közéletében elért kimagasló, társadalmi tevékenységéért. Lévai Ferencné a miskolci egészségügyi szakközépiskola elvégzése után ápolóként a miskolci gyermekklinikán dolgozott. Onnan került a szerencsi egészségügyi alapellátásba. Immár 38. esztendeje dolgozik a házi gyermekorvosi körzetben ugyanabban a gyermekorvosi rendelőben, ugyanazzal az orvossal. Részt vesz a csecsemő-tanácsadásban és az iskola-egészségügyi munkában is.

Szerencs város közszolgálatáért elismerés
Szaniszlóné Tóth Ágnes a város közéletében végzett kiemelkedő tevékenységéért. Szaniszlóné Tóth Ágnes évtizedeken keresztül sütött lángost a piacon üzemeltetett büféjében. Aktív tagja a nyugdíjasklubnak, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének és a Református Nőszövetségnek. Rendszeresen végez fakultatív karitatív munkát.

Szerencs Tiszteletbeli Polgára
professor emeritus dr. Hanusz Árpád geográfus a város értékeinek megőrzésében, hagyományainak továbbvitelében végzett kiemelkedő, önkéntes, társadalmi tevékenységéért. Dr. Hanusz Árpád a Nyíregyházi Egyetem tanszékvezetőjeként szoros kapcsolatot ápol Szerenccsel, a Bocskai István Gimnáziummal. Ő szerkesztette a „Szerencs monográfiája” című könyvet, és segítette a városban megrendezett országos földrajzi konferenciák lebonyolítását, a kétezres évek elején pedig három éven keresztül ellátta a Kodolányi-főiskola kihelyezett tagozataként működött Bocskai István Gimnázium vezetését.

Szerencs Tiszteletbeli Polgára
Laco Árpád a rozsnyói gimnázium igazgatóhelyettese, a Rozsnyó és Szerencs kulturális, valamint baráti kapcsolatainak elmélyítésében vállalt szerepe miatt. Laco Árpád a Rozsnyó NB I.-es kosárlabdacsapat edzője is, s mint igazgatóhelyettes évtizedek óta tevékenykedik azon, hogy a városban megmaradjon a magyar nyelvű oktatás. Több cikluson keresztül a magyar párt képviseletében a képviselő-testületben is a magyar ügyet képviselte.

Elismerésben részesült még

Fábián Léna kimagasló sportsikereiért. A Szerencs Város Sportegyesület sportolója 2021-ben a 15 és 17 év alattiaknak megrendezett súlyemelő-Európa-bajnokságon 76 kg-os súlycsoportban, a serdülők 15 év alatti korosztályában 4. lett, és a Junior Országos Bajnokságot 76 kg-os súlycsoportban serdülőként megnyerte (edzői: Fekete Diána, Morvai Zoltán). 

Hermann Lajos Kamarai díj 2022 Szerencs
Kiss Lajos női-férfi fodrászmester. Kiss Lajos tősgyökeres szerencsi, fodrászcsaládban született. Szakmája a hobbija is, amit immár a nyugdíj mellett 55 éve végez saját üzletében, vendégei megelégedésére. Kedvenc időtöltése a horgászat. A helyi horgászegyesületben több tisztséget is betöltött, szabadidejében halőrként vállal munkát.