„Meg kell találni, hogy miben jó a gyerek”

A megyei önkormányzat Mencsik Gyulát, a Berentei Általános Iskola testnevelés szakos tanítóját Comenius-díjjal tüntette ki. Az elismerést azoknak a pedagógusoknak adják át, akik jelentős eredményt értek el a jövő generációjának nevelése, oktatása, tehetséggondozása, pályaorientációja terén. Továbbá a pedagógiai gyakorlatot támogató tudományos tevékenységet végeznek. Mencsik Gyula a megye több oktatási intézményében is tanított. Korábban a Kazincbarcikai Tankerület részesítette elismerésben. 2018-ban pedig a Magyar Labdarúgó-szövetség tüntette ki az iskolai Bozsik Labdarúgó Programban végzett munkájáért. Pályája szépségeiről, örömeiről beszélgettünk vele.

– Nagyon meglepett az elismerés, mivel rengeteg olyan pedagógust ismerek, aki szintén érdemes lett volna erre a díjra. Még fiatalnak érzem magam hozzá, mivel 53 éves vagyok csak, bár már 35 éve tanítok. Viszont a nyugdíjig még 12 évem maradt hátra – osztotta meg a díjazott.

Olimpiai körút külföldön

– A középiskolában nevelési alapismereteket is tanultam, ezért 16 évesen már óvodákban hospitáltam. Az első munkahelyem 18 éves koromtól hat évig Sajószentpéteren a 4. számú általános iskola volt, amelyet ma Hunyadi Mátyás Általános Iskolának hívnak. Mellette levelező tagozaton végeztem a Comenius Tanítóképző Főiskolát. Úgyhogy alig volt szabad hétvégém, mégis erre az időszakra emlékszem vissza a legszívesebben, mert ott váltam felnőtté. Megalapítottuk a Rockenbauer Pál Turisztikai Csoportot Barta József kezdeményezésére, aki most az edelényi görögkatolikus általános iskolát vezeti, és engem választott jobbkezének. A túracsoport bejárta Magyarországot és a környező országokat. 1992-ben 35 gyerekkel és 20 felnőttel olimpiai békeexpedícióra indultunk Romániába, Bulgáriába, Törökországba és Görögországba. Mindenhol találkoztunk az olimpiai bizottságok vezetőivel, Szófia polgármesterével és Törökország miniszterelnökével. Megmásztuk a legmagasabb hegyeket, úgyhogy 1 hónap alatt 10 kilót fogytam, de hatalmas élmény volt. A debreceni városi tv is elkísért bennünket, és 1 órás filmet forgatott rólunk – mesélte a tanító.

Jó látni, hogy a növendékeim boldogulnak, és szép családjuk van - Mencsik Gyula

Tehetséges diákfocisták

Mencsik Gyula több tanítványából sportember lett, de azokra is büszke, akik más területeken teljesedtek ki.

– 1997-től a Sajóecsegi Általános Iskolában tartottam testnevelésórákat és a napköziotthonban dolgoztam. Egyik sajóecsegi napközis tanulóm most a Paksi Atomerőmű egyik mérnöke, akire büszkén gondolok. 2008-tól a kazincbarcikai Surányi Endre Szakképző Iskola és Kollégiumban tevékenykedtem nevelőként. Tizenegy éve pedig a Berentei Általános Iskolában tanítok. Korábbi tanítványomnak az unokáit is tanítottam, ami mindig nagy öröm. Jó látni, hogy a növendékeim boldogulnak, és szép családjuk van, amihez én is valahogy hozzájárultam. Nem csak sporttal foglalkoztam, de az áll hozzám a legközelebb. Az az elvem, hogy mindig meg kell találni azt a sportágat, amiben tehetséges a gyerek. Olyan is van, akinek a sakk lesz az. Korábbi iskoláimban rengeteget sakkoztam a gyerekekkel. Emellett növendékeim rendszeres résztvevői voltak az országos labdarúgó-diákolimpiáknak. Berentéről megnyertük a körzeti, majd a megyei fordulót, és eljutottunk az országos döntőbe Pécsre, ahol 19 megyéből 10. helyezést értünk el, ami óriási dolog egy ilyen kis iskolában – számolt be a testnevelő.

Mindig képezi magát

A legnagyobb kihívás a pedagógusok számára manapság, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez.

– A napi szintű kötelező testnevelésóra nagyon jó dolog. Ez azoknak a gyerekeknek is fontos, akikből nem lesz sportoló, hiszen az iskolán kívül nem igazán sportolnak a tanulók. Rengeteg növendék túlsúlyos, ami hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezet. A pandémia különösen nagy kihívás volt ebből a szempontból is, amikor átálltunk a digitális oktatásra. Nálunk két laptop ment egyszerre párhuzamosan. Az egyiken a diákjaimat tanítottam, a másikon pedig a saját gyerekeimnek próbáltam segíteni az iskolai feladataikban. Testnevelésóra címén például kerti munkára ösztönöztem a tanulókat. A pozitív hozadéka az volt ennek az időszaknak, hogy önállóságra nevelte a gyerekeket. A szülők is belekóstoltak kicsit a pedagógiai munkába, és látták, hogy mennyire nehéz dolgunk van. Ráadásul nincs utánpótlásunk, különösen a természettudományos tantárgyak terén. Tehát pályám hátralévő éveiben valószínűleg arra kell majd fordítanom az energiáimat, hogy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodjak. A gyerekek is teljesen mások, mint régen, sokkal inkább a pedagógusokra hárul a nevelésük. Úgyhogy a továbbképzések rendkívül fontosak számunkra. Testnevelőként fizikailag is karban kell tartanom magam, a mozgáshoz pedig szabadidő szükséges. Régen labdarúgó voltam, de ma már inkább futok, kerékpározom és gyalogtúrázom – sorolta a pedagógus.

A borítóképen: Mencsik Gyula családja körében a Comenius-díjjal. Fotó: olvasónk