Van, aki home office nélkül nem vállalja

Júniustól életbe lépett a távmunkavégzés új szabályozása, ami a pandémia időszakában általánossá vált foglalkoztatási mód hosszú távú tovább élését segíti elő. A munkarend kialakításáról és az otthoni munkavégzés feltételeiről változatlanul munkaszerződésben kell megállapodniuk a munkáltatóknak és a munkavállalóknak. A távmunka költségeinek fedezésére ugyanakkor átalánydíjat is megállapított a „home office törvény”. E szerint a mindenkori minimálbér 10 százalékát nem szükséges tételesen, számla alapján elszámolni az otthon végzett munka költségeire, így jelenleg – a minimálbér idei emelését követően – 20 ezer forintot kaphat a munkavállaló a feladatellátáshoz szükséges rezsire, internet-előfizetésre. 

Legalább a felét 

A rendelkezés megkülönbözteti a számítástechnikai eszközzel, illetve a nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunkát. Utóbbi nagyobb kockázatára tekintettel érvényben maradnak a szigorúbb munkavédelmi előírások, ezért a munkavégzés helyét a munkáltatónak előzetesen munkavédelmi szempontból is megfelelőnek kell minősítenie, mielőtt megszületik a felek közötti írásos megállapodás. A rugalmas feltételek és a hibrid munkarend az elmúlt két évben alapvető elvárásként fogalmazódott meg a munkavállalók körében – jelzik egyre erőteljesebben a humán erőforrás biztosításával foglalkozó szakemberek. Álláspontjukat megerősítette a Randstad legutóbbi kutatása, amelyre hivatkozva Demeter Csaba, a személyzeti tanácsadással foglalkozó cég operatív igazgatója elmondta: bár Borsod-Abaúj-Zemplénben az országos átlaghoz képest feleannyi munkavállalónak van lehetősége otthoni munkavégzésre, ennek ellenére a válaszadóik nagy többsége mégis úgy nyilatkozott, hogy a jövőben legalább a munkaidejének a felét home ­office-ban szeretné tölteni. 

„Vannak olyan munkakörök, amiket ma már el sem vállal egy jelölt, ha a munkáltató nem kínálja föl és nem biztosítja számára az otthoni munkavégzés lehetőségét” – tudtuk meg Ádám Imrétől, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének alelnökétől. Értékelése szerint a távmunka fenntartása szükséges, viszont a munkaadónak meg kell találnia az egyensúlyt ennek a foglalkoztatási formának az alkalmazásában. A folyamatos otthoni munkavégzés ugyanis a munkahelyi közösségek szét­eséséhez, az együttműködés hatékonyságának csökkenéséhez vezethet. Jó példaként egy olyan társaságot említett, ahol ezt úgy oldották meg, hogy a Covid-veszélyhelyzet elmúltával minden munkavállalót visszarendeltek az irodába, de meghagyták annak lehetőségét, hogy egy héten két napot távmunkában dolgozhassanak. Az egyiket szabadon választhatják meg a munkavállalók, a másikat pedig irányítottan, egymás között felváltva jelölik ki számukra. 

A távmunka felértékelődését jelzik a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai. Idén a járványügyi veszélyhelyzet megszűnését, május 31-ét megelőző három hónapban 355 ezren dolgoztak hazánkban otthonról, míg a pandémia előtti, 2019-es évnek ugyanebben az időszakában még csak a 85 ezret érte el a távmunkások száma. Három év után így most négyszer annyian dolgoznak rendszeresen vagy alkalmanként ebben a rugalmas foglalkoztatási formában. Közöttük felülreprezentáltak a nők, a 25–44 évesek és a városban élők. Döntő többségük, 77 százalékuk felsőfokú végzettséggel rendelkezik. 

A KSH elemzése egyértelművé tette: leginkább a szellemi foglalkozásúak munkája végezhető távmunka vagy home office keretében. A pandémia idején az átlagosnál nagyobb arányban éltek ezzel a lehetőséggel az 50 főnél nagyobb telephellyel rendelkező vállalkozások és az állami tulajdonú munkahelyek dolgozói. 

Nehéz fejlődni 

Az egyes nemzetgazdasági ágakban foglalkoztatottak között azonban igen nagyok a különbségek. Az információ, kommunikáció, a tudományos és műszaki tevékenység, a pénzügyi szolgáltatás és az oktatás területén volt kiemelkedő a távmunka keretében dolgozók aránya, míg a mezőgazdaságban és az egészségügyben, szociális ellátásban – az e területek természetéből fakadóan – alig fordult elő. 

Az otthoni munkavégzésnek a pandémia idején jelentős szerepe volt a gazdaság zavartalan működésének és az üzleti folyamatoknak a fenntartásában, ezért a korábbiaknál szélesebb körben való elterjedése vélhetően a jövő munkaerőpiaci folyamataira is hatással lesz – jósolták a KSH elemzői. A távmunka munkaadókat érintő veszélyeiről sarkosan fogalmazott nemrégiben Varga Csaba, a Budapest Consulting ügyvezető igazgatója. Az Indexen megjelent véleménycikkében kifejtette: munkavállalói oldalról az egyik fő hátrány, hogy az otthoni környezetben nehéz szakmai fejlődést elérni. Ha ez nincsen meg, idővel el fog vékonyodni a szakirány, ezzel párhuzamosan pedig meg fog szűnni a felelősségvállalás lehetősége a munkaadó részéről, ugyanis az elvégzett munka minősége hónapról hónapra, évről évre csökkenhet. Különösen nagy kockázatot jelent új vállalkozást home office-ban indítani, hívta fel a figyelmet, mivel egy kezdő vállalkozás esetén szinte lehetetlen távolról felépíteni a szükséges lojalitást, annak hiányában pedig az alkalmazotti kör cserélődése akár a többszöröse is lehet az irodai munkavégzéshez képest. 

Nincs még kultúrája 

A távmunkából adódó problémák gyökere megfogalmazása szerint abból adódik, hogy Magyarországon a home office kultúrája jelenleg gyerekcipőben jár, ezt kihasználva pedig a munkavállalók egy jelentős része visszaél ezzel. Ennek elkerülése érdekében azt javasolta, hogy az állam hozzon a munkáltatókat védő törvényi szabályozást a home office-ra vonatkozóan, pontosan megfogalmazva a munkavállalók számára, hogy milyen feltételeket kell ahhoz megtenniük, hogy a munkájukat otthonról végezhessék.