Több évtized, mire a leégett erdő helyén új nő

Mintegy 65 hektárnyi területen égett le a facsemetés Miskolc külterületén július első napján. Az érintett helyszín a Natura 2000 hálózat része, a Bükk-fennsík és a Lök-völgy kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület, a Bükk hegység és peremterületei különleges madárvédelmi terület részét képezi – írta közleményében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI). A tűznek áldozatul estek egykor ültetett, tájidegen fenyvesek néhány éve őshonos bükkel felújított területei. Továbbá fenyvesek, valamint a töbrök rétjeinek egy része is.

Védett fajok pusztultak

Bár a leégett terület a Bükk hegységhez képest nem nagy, de a természeti kár várhatóan jelentős. Ezt így részletezi a BNPI közleménye: "fokozottan védett és védett növényfajok – tűzliliom, északi sárkányfű, pávafarkú salamonpecsét – és védett lepkék – bükki szerecsenboglárka, szürkés hangyaboglára – állományai sérülhettek meg. Mindkét lepkefajnak most van a szaporodási időszaka. Már lerakták a petéiket, amelyek biztos, hogy elpusztultak a tűzben. Részben érintett a védett szép hegyi sáska is, valamint szöcskék, pókok, puhatestűek. Mivel a szárazság miatt a tűz a talajfelszínig mindent leégetett, így ennek közelében sem volt sok esély a túlélésre, például a kétéltűek számára. A terület gerinctelen állatvilágának regenerációja az elkövetkező években jórészt a szomszédos területekről való betelepüléssel lehetséges.”

Újraélednek a magok

Az erdő képes saját erőből megújítani magát a katasztrófa után.

- A természet önálló regenerációja hosszabb távon ellenállóbb lehet, mint a telepített erdő – jelentette ki szerkesztőségünknek dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője. - Minden erdőnek létezik egy magbankja. A talaj olyan magokat tartalmaz, amelyek nedvességre kicsíráznak és helyreállítják az erdőtakarót. A kezdeti időszakban a lágyszárú növények – szeder, málna – jelennek meg. A növényzet néhány évtized alatt alakul erdővé. Európában ezt a folyamatot a nemzeti parkok és az állami erdőgazdaságok is segítik, miáltal a fás szárúak előnyt kapnak. Ennek része lehet a növények magról történő szaporítása, vagy facsemeték ültetése. A másik lehetőség, hogy a már meglévő cserjéket terjesztik el, amire az ősz a legalkalmasabb. Egy 65 hektárnyi erdőterület pár perc alatt bejárható, ezért a gerinces állatok feltételezhetően el tudtak menekülni. A fészkelési időszak is véget ért, így a madárfiókákat sem valószínű, hogy érintette a pusztulás. Amint újra megteremtődnek az életfeltételeik, visszaköltöznek az állatok is.

Az őshonos életképesebb

A klímaváltozás miatt fokozottabb figyelmet kell majd fordítani a hasonló katasztrófák megelőzésére.

- A gyakrabban jelentkező kánikula miatt az erdőtakaró érzékenyebbé válik az öngyulladásra, amit egy villámcsapás, sőt akár egy vízcseppben tükröződő napsugár is el tud indítani. Bár a mérsékelt égövön sokkal jellemzőbb, hogy emberi gondatlanság – eldobott csikk, tűzrakóhely el nem oltása, tarlóégetés, szándékos gyújtogatás - idézi elő az erdőtüzeket. A Bükkben a fenyves gyulladt ki, amely a hegységben tájidegen és kevésbé életképes mint az őshonos fafajok, ráadásul rendkívül tűzérzékeny. A fenyő számára ideálisabb a hűvösebb, csapadékosabb klíma. Nehezen bírja a szárazságot és meleget, amely egyre inkább jellemzi a nyarainkat. Az erdőgazdálkodásnak ezért a jövőben nagyobb hangsúlyt kell helyeznie őshonos fajok és a vegyes összetételű erdőségek telepítésére, mert az egynemű erdők sokkal sérülékenyebbek – tájékoztatott a természetvédelmi szervezet szakértője.