Az angol trónörökös magyar huszárjai

Albert Edward walesi herceg, a későbbi VII. Edward angol király 1888-ban Miskolcra látogatott, mert a Miskolcon állomásozó 12. huszárezred tulajdonosa lett. Október elsején érkezett városunkba, és tartotta meg a szemléjét az ezrede fölött.

Melyik európai kisváros ne bolydulna fel, ha az angol trónörökös érkezne látogatóba hozzájuk? Természetesen Miskolcon is ez történt 1888 októberében. Edward a déli órákban érkezett vonattal városunkba. Díszes küldöttség várta, és persze több ezer miskolci is az állomás környékén tolongott, hogy legalább egy pillantást tudjon vetni a nagyhírű vendégre. 

12 óra 11 perckor robogott be a vonat az állomásra, ekkor a katonazenekar rázendített az angol himnuszra. A trónörökös huszárezrede ezredesi egyenruhában lépett ki a királyi vonatkocsiból. Eszterházy Lajos herceg, gróf Bréda Lajos huszárszázados, Ellis angol tábornok, Phips angol konzul és Fraser angol katonai attasé társaságában megszemlélte a tiszteletére felállott díszszázadot a pályaudvaron, majd a közönség éljenzését kedélyes integetéssel fogadta. A herceg a váróterem előtt egy lovat kapott, amelyre azonnal felült, miután megköszönte a pompás ajándékot. Az egykori leírás szerint:

,,A trónörökös daliás, férfias alak, szép és megnyerő arczvonásokkal. A huszárezredi egyenruha elegánsul simul termetéhez s lóhátról valóban oly délczegül néz ki, hogy a született magyar ezredesek sem tesznek túl rajta az elegánczia és lovaglási ügyességben."

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai IV. (Miskolcz, 1911, Miskolcz város közönsége), 295.)

Az indóházat otthagyva Edward egyenesen a huszárezredéhez ment a gyakorlótérre - mely nem volt messze, az ezrede a vasút mellett állomásozott -, ahol három százada várta, egy, a tiszteletére rendezett díszgyakorlatot bemutatva. Anderle ezredes vezetésével tisztelegtek a huszárok az új ezredtulajdonos előtt. Ezután a herceg Foresti ezredessel - és az udvari kocsival, amelyet Bécsből szállítottak ide a számára - a városba hajtott, és elképedve nézte Miskolcot, mely teljesen fel volt lobogózva. Fél kettőkor foglalta el a trónörökös és kísérete a szállását a Három Rózsa szállóban, ahol összesen hét szobára tartottak igényt.

Edward herceg délután kettőkor fogadta Miskolc delegációját, melyet báró Vay Béla főispán vezetett. A kíséret tagja volt Melczer Gyula alispán, Soltész Nagy Kálmán polgármester, Kun Bertalan református püspök, Foltin János római katolikus esperes, Zelenka Pál evangélikus lelkész és Ortvay Miksa törvényszéki elnök. Vay ispán köszöntőt mondott a tiszteletére, utána kedélyesen elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. Miután a miskolci delegáció elment, az a gróf Apponyi Albert tette tiszteletét a hercegnél, aki ekkor a magyar ellenzék vezetője volt.

Délután négy órára lóversenyre volt hivatalos őfelsége. A Zsolcai-híd mellett felállított lóversenypályán óriási tömeg volt, hiszen szinte az egész város látni akarta a különleges vendéget. Négy, rendkívül érdekes és izgalmas futamot tekintett meg a herceg, majd ezeket figyelemre méltó vadászverseny követte. A vadászverseny győztese Palkovits hadnagy lett, míg a második helyen Makai hadnagy végzett. Edward mindkettejüket külön üdvözölte a tribünről.

A verseny után a Három Rózsa volt a következő állomás, ahol díszes, 60 terítékes (est)ebédet adtak a híres vendég tiszteletére. Az ebéd alatt az 5. gyalogezred zenekara játszott.

A verseny után egyébként Edward herceg sürgönyt írt Ferenc Józsefnek, melyre a vacsora közben érkezett válasz, így a császár reagálását az ebéd alatt fel is olvasta a vendég a jelenlévőknek.

De nézzük először Edward üzenetét:

,,Épp most szemléltem meg a 12. huszárezredet, nem találok szavakat, hogy annak jó, hogy annak kitűnő kinézését és fegyelmét leirjam. Végtelenül büszke vagyok, hogy oly kegyes voltál engem egy oly gyönyörü ezred tulajdonosává kinevezni."

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai IV. (Miskolcz, 1911, Miskolcz város közönsége), 297.)

Ferenc József válasza:

,,Igen örvendek, hogy az ezrededdel megvoltál elégedve és hogy az magát névre, melyet viselni szerencsés, méltónak mutatta."

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai IV. (Miskolcz, 1911, Miskolcz város közönsége), 297-298.)

Az ebéd után a herceg kifejezte megelégedését a császár válaszával kapcsolatban.

,,Büszke vagyok ezen szavakra és azt hiszem, hogy az ezred legmagasabb hadurának megelégedését mindig kifogja tudni vivni. Poharamat Ő Felsége egészségére emelem, felhivom önöket, hogy velem koccintsanak (majd magyarul folytatta). Koccintsunk Ő Felsége egészségére, éljen!"

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai IV. (Miskolcz, 1911, Miskolcz város közönsége), 297.)

A beszédet óriási lelkesedés fogadta, főleg, hogy magyarul szólt Edward a végén. A trónörökös az ebéd befejezése után a vendégek sorfala előtt vonult a szobájába a kíséretével. 

De ezzel még nem ért véget a herceg programja. Este kilenckor a huszárezrede számára rendezett mulatságra ment. Ott a Rákóczi-induló fogadta. Érdekesség, hogy nem a számára felállított tribünre sietett a herceg, hanem a huszárjai közé, és ott mulatott velük. Körülbelül másfél órát töltött el a katonái között, majd a tiszti lakba tért egy teára. Innen 11 óra után a kíséretével együtt a vasúti pályaudvarra hajtott, ahonnan még az éjjeli vonattal Pestre utazott. Így ért véget Albert Edward herceg rövid, ámde eseményekben gazdag miskolci látogatása.

Másnap a Nemzeti Casinóban fogadást adtak a herceg tiszteletére, aki lelkesen beszélt miskolci kalandjairól és a miskolci nép iránta mutatott kedvességéről.

(Folytatjuk)