Együtt kezdték, visszatértek

Tíz éve közösen nyitották meg a miskolci Helynekemet, és világhódító útjuk közben azóta is visszatérő vendégek Miskolcon. Mihályfi Mátéval a Bohemian Betyars gitárosával az eltelt éveket próbáltuk áttekinteni.

Több mint tíz rendkívül mozgalmas év a pályán miskolci indulással. Mi volt amit Miskolc adhatott, hogyan jött létre a zenekar?

Miskolc a világot jelentette nekünk a zenekar alapulásakor, hisz mindannyian itt nőttünk fel, itt találkoztunk és barátkoztunk össze, itt értek minket a gondtalan tinédzserkor legszebb élményei és itt alapult a Betyars; földesista, hermanos és avasis cimborákból 2009-ben. Így alakult, hogy Szűcs Levi (ének) és én meghívtuk az első próbára azokat a barátainkat akikről tudtuk, hogy van hangszerük (a zenetudás nem volt kritérium) és heti rendszerességgel lejártunk az FFG pincéjébe zajongani. Akkoriban számunkra ennyi elég volt ahhoz, hogy rocksztároknak érezzük magunkat.

Ha egyáltalán fontos a stílus meghatározás amikor jó zenét játszik a banda, mégis mi az ami dominál a stílusotokban a speed folk, a freak punk vagy egyéb?

Próbálunk mindig az új impulzusokból, különböző kultúrák újonnan megismert folk zenéiből inspirálódni, de az alap az tényleg maradt a speed-folk, ez talán minden lemezünkre érvényes. A freak punk egyben zenei stílusjegyünk de egy hangulat is, amit a koncerteken tovább szeretnénk adni: lépj ki a komfortzónádból és engedd el a feszültségeket, bohóckodj, bolondozz, egy kicsit felejtsd el a hócipőt. Az éppen készülő új lemezünkben talán egy picit kevesebb dara punk lesz ugyan, de a folk és a sebesség marad, ugyanis nem tudunk lassan játszani.

Szépen jöttek a sikerek "tehetségmutatót" nyertetek, filmzenét szolgáltattatok és ott vannak a népszerű nóták, de nem álltatok meg becéloztátok a "világot". Mi hajt előre benneteket?

A kihívások mindig hajtottak minket; ismeretlen országban, ismeretlen kultúrában élőknek játszani vagy csak egyszerűen eljutni a világ végére a zenénkkel. Közben persze az egyéni vágyaink között is az utazás és a szabadság központi helyeket töltenek be. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ennyire jól alakultak a dolgaink és bejárhattuk a világot. Pár hete értünk haza egy kifejezetten sikeres Kelet-ázsiai turnéról, így egyelőre nincs kilométer-hiányunk, de újabb tervek és kilátások is vannak most terítéken: jövőre megcélozzuk Kanadát és Amerikát de lehet, hogy még Afrikába is el tudunk jutni a zenénkkel.

Az utcazenélésből hogyan vezetett az út a világ számos országába, milyen tapasztalatok, tanulságok jöttek ebből a teljesség igénye nélkül felsorolva?

Hű. 2013-ban volt az első utcazene turnénk, ahol egy csomó európai országban megfordultunk. Legtöbb helyen hatalmas érdeklődéssel fogadtak minket és voltak helyek ahová később vissza is hívtak minket klubkoncertezni vagy fesztiválokra. Mindig nyitottak voltunk és barátkozósak, így ezekből a turnékból rengeteg zenei ismeretséget is profitálhattunk. Vannak akikkel mai napig együtt dolgozunk külföldi koncertek szervezésében. A tapasztalatunk az hogy a legfontosabb az őszinteség, az önazonosság és a nyitottság. Számunkra ezek az erények lehetnek sikerünk zálogai. Tanulság rengeteg van - ha ennyit van az ember úton, folyamatosan jönnek a megoldandó feladatok és problémák, de szerencsére a csapat elég rutinosan veszi már az akadályokat.  

Oly sok kanyar után visszatértetek Borsodba a tájnyelvi kifejezésekkel tűzdelt Makuka című számotok nem csak a felénk népszerű, országos sikert is maga mögött tudhat, hogyan jött a téma ötlet és ki végezte a gyűjtőmunkát vagy egyszerűen mindnyájan használjátok ezeket a kifejezéseket?

Összeírtuk az általunk ismert összes miskolci és borsodi kifejezést, majd kis cetliket csináltunk belőle, amit bedobtunk egy kalapba. A feladat az volt, hogy mindenki húz egy szót, ír vele egy mondatot, majd tovább adja papírját, és jöhet az újabb szó és újabb mondat, de rímelnie is kell az előzőleg mások által írottakkal. Így jött létre a Makuka, egy nagyon szórakoztató közösségfejlesztő játék keretein belül. Egyébként sokat használunk is ezek közül a szavak közül, az elején a budapesti barátaink nem is értették miről beszélünk.

A Helynekem szülinap exkluzív vendégei vagytok, de nem ez az első fellépés itt, milyen emlékek fűznek ide, mennyiben más helyi közönség előtt színpadra lépni?

10 éve közösen nyitottuk a Helynekemet. Azonnal forgattunk is ott egy klipet. Azóta évi egyszer biztos játszottunk ott és mindig is imádtuk. Nyilván azóta picit megváltozott a miskolci közönségünk, hiszen a legtöbben már családosok azok közül akik akkoriban ott voltak. Mindannyiunk nevében bátran kijelenthetem, hogy a helynekemes koncertek mindig a szívünkhöz legközelebb álló események; régi barátok, új ismerősök és családjaink féktelen találkozója.