„Úgy gondolom, az élet igazságtalan”

Kuru János Hernádszentandráson nőtt fel szerény körülmények között, nyolcgyermekes családban. Gyermekkori emléke, hogy a tehetősebb szülők gyönyörű mikuláscsomagot vásároltak csemetéiknek, ő azonban nem kaphatott ilyet. 

Erre emlékezve határozta el tavaly, hogy szülőfaluja gyermekeinek Mikulás-ünnepséget szervez, és megajándékozza őket. Gyűjtést szervezett, ami olyan jól sikerült, hogy a tervezett 35 csomag helyett 102-őt tudott összeállítani, így ennyi gyermeket tudott meglepni. Nyáron pedig 12 kisdiák táborozását szervezte meg Velencén. 

Önzetlen tevékenységéért idén a svéd nagykövetség Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület Emberség Díjjal tüntette ki Jánost, aki mindössze 19 éves, és a Dr. Ámbédkar Iskola, érettségi előtt álló diákja. Épp a díjátadó ünnepségen ismerkedett meg Simon Szonja civil segítővel, aki arról beszélt, hogy szeretne gyerekeknek Mikulásról szóló könyveket adományozni. Így ebben az évben létrejött az együttműködés. Szonja hozza a könyveket, János pedig újra megpróbált adományt gyűjteni, azonban most nem járt sikerrel, úgy gondolja, a válság miatt. Összesen ezer forint jött össze, pedig szeretne a hernádszentandrási gyerekeknek egy kis finomsággal is kedveskedni.

Feljebb lépni

Nagyon hálás a település polgármesterének és a hivatal dolgozóinak, hogy segítenek az ünnepség megszervezésében.

János egyébként ebben az évben egy dologra koncentrál nagyon. Arra, hogy sikerüljön az érettségije.

– Szeretnék az életemben feljebb lépni, a Budapesti Corvinus Egyetem szociálpedagógia szakán továbbtanulni. Úgy érzem, még nem vagyok teljesen felkészülve, de minden erőmmel azon vagyok, hogy sikerüljön. Értelmes gyerek vagyok, csak vannak olyan tárgyak mint például a matematika, amit nem nagyon szeretek. Persze muszáj azt is megtanulni, mert nagyon fontos számomra a sikeres vizsga – fogalmazott János.

Ötször műtötték

Felidézve gyermekkorát elmondta, édesapjának nincs semmilyen szakmája, így csak bejelentetlen feketemunkát tudott végezni. Ebből próbálta meg eltartani a családját.

– Hernádszentandráson laktunk, a tanyán, de 2010-ben az árvíz tönkretette a házunkat. Akkor Ináncsra költöztünk, ott kaptunk egy házat az önkormányzattól. Nyolcéves voltam, amikor baleset ért, egy gémkapocs csapódott a bal szemembe. Azóta ötször műtöttek, a szüleim összes pénze erre ment el. Az iskolából is ki kellett hagynom két évet a műtétek miatt. 16 éves voltam, amikor ott kellett hagynom az általános iskolát. Az InDaHouse Hungary Egyesület azonban, melynek önkéntesei a környék hátrányos helyzetű gyermekeit segíti, megtalálta nekem a miskolci a Dr. Ámbédkar Iskolát. Ott egy év alatt elvégeztem a 6., 7. és 8. osztályt. Kemény volt és még vannak hiányosságaim, de minden energiámat a tanulásra fordítom – fogalmazott János.

Vannak álmaik

Hozzátette: idősebb testvérei már megházasodtak, két öccsével és a szüleivel él otthon. Felnőttként a hozzá hasonló, hátrányos helyzetű gyermekeknek szeretne segíteni, ezért választotta a szociálpedagógia szakot.

– Úgy gondolom, hogy az élet igazságtalan. Mert minden gyermeknek szüksége van sikerélményekre. A roma gyerekeknek is ugyanolyan álmaik vannak, mint a nem romáknak, és sokan képesek is elérni a céljaikat, ha ugyanolyan esélyeket kapnak, mint bármelyik gyerek. Az előítéletek sokat ártanak, mert miattuk veszíti el nagyon sok roma fiatal az önbizalmát. Otthagyják az iskolát, feladják – tette hozzá János.

Elárulta azt is, hogy idén nyáron szervezett utat Csehországba, hogy a barátaiból alakult drámacsoporttal felléphessenek. Jövőre Párizsba szeretnének eljutni, amihez szintén adományokat gyűjt. (Részletek János közösségi oldalán.)