A diósgyőri kovács megpatkolt felesége

Diósgyőrben a boszorkányokról, népi hiedelmekről a XX. század elejéről származnak az utolsó történetek, mintha teljesen eltűnt volna az emberek emlékezetéből, az emberek hétköznapjaiból a természetfelettivel való kapcsolat. Ez az írásom elsősorban Mádai Gyula tanulmányára, kutatásaira épül. A diósgyőriek szerint (is) a boszorkányok gyakran mutatkoznak fekete macska, béka, komondor, ló, sőt szekérkerék formájában is. Karácsony estéjén a Luca székére állva lehet felismerni a boszorkányokat a legenda szerint. 

A boszorkányok arca, ha betegek, éjszakára koromfeketévé válik, a bortól azonban menten meggyógyulnak. Íme, egy történet, amelyet egy diósgyőri lakos mesélt el: 

„...Nagybátyám Parasznyán boszorkány volt. Papónak hívták. Egy éjszaka későn jött haza. Nagyon jajgatott, mert összeverték. – Ángyom, mi lelte ezt? – kérdeztem a nagynénémtől. Össze volt törve, fekete volt az arca, mint a posztó. Mondta az ángyom, fogjál be, vigyem Szentpéterre orvoshoz. Papónak jó két fiatal csikója volt. Mondom – ha én befogok – maga meghal a szekeren. Mégis befogtam, elvittem az orvoshoz. Az orvos azt mondta nekem: – Fiam, idehallgass! Menj el a Zöldfa kocsmába. Igyon meg a beteg egy liter bort, nem lessz semmi baja. Ugy is lett, baj nélkül hazaértünk és papó meggyógyult.”

(Néprajzi Közlemények X. [1–2.] – Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz [Budapest, 1956, Néprajzi Múzeum], 366.) 

A boszorkány teheneket is meg tud rontani, mert ha egy tehenet megérint, az többé nem ad tejet. Ehhez az esti harmatból szerzi az erőt. Két eset lehetséges: vagy bemegy az istállóba a tehénhez, és úgy rontja meg, vagy elég csak ránéznie az állatra, máris kész a rontás (szemmel verés). 

Tehén vásárlása esetén még a XX. század elején is elkerülték a boszorkánynak tartott emberek házát a hazafelé vezető úton a gazdák. Egyszer egy helyi lakos tehenet vett, de óvatlan volt, hiszen a boszorkánynak tartott asszony háza előtt ment el vele. Nem is adott tejet többet a tehén... Egy másik alkalommal egy boszorkánynak tartott öregasszony a haragosa tehenének ellésénél jelent meg, jól megnézte magának az állatot, majd a tőgyét is megtapogatta. Ez a jószág sem adott többet tejet... Az egyik idős asszony mindig túrós bélest adott eledelül a nála szolgáló kocsisoknak. Egyszer meglepték, és elborzadva látták, hogy a túrót ő maga hányja ki, azután azt adja a munkásainak... A megrontott tehenet csak a rontást ráhozó boszorkány gyógyíthatja meg. Ha észrevesszük, hogy boszorkány van az istállóban, akkor egy seprőt kell fejjel lefelé az ajtó mögé állítanunk, akkor nem tud kijönni addig, amíg a seprő ott áll. Ha rögtön észrevesszük a rontást, akkor a bal kezünkkel addig kell ütnünk a jószágot, amíg a rontást végző boszorkány könyörögni nem kezd az életéért. Egy alkalommal egy ilyen férfi boszorkány a szekerén tartott hazafelé, és mire hazaért, holtan esett össze. A csecsemők elváltása (váltott gyerek) is szokványos volt a vidékünkön. Az életerős, vidám babákat sírós, sápadt gyermekre cserélték el. Az elváltott gyereket úgy kell meggyógyítani, hogy éjszaka kiviszik a temetőbe, levetkőztetik, majd kilenc sír felett áthúzzák.

Egy másik módszer is van az ilyen gyermek meggyógyítására:

 „Egy asszony gyereke nem tudott időben beszélni, satnya, beteges volt, azt mondták róla: boszorkány váltotta el. A javasasszony tanácsára a gyereket betették egy üres szobába, kezébe adták egy kisbögrét és egy kiskanalat. Ez használt, a gyerek megszólalt: kisbögre, kiskanál – mondta. Ettől kezdve rendesen beszélt.”

(Néprajzi Közlemények X. [1–2.] – Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz [Budapest, 1956, Néprajzi Múzeum], 369.)

Ha Luca napján megy el valaki otthonról, akkor jobban teszi, ha visz magával mákot. Ha a boszorkányok üldözőbe vennék, akkor nincs más dolga, mint elszórni a mákot maga mögött. Ugyanis addig nem mehetnek utána a boszorkányok, míg össze nem szedik azt. Az is megvéd minket tőlük, ha szentelt krétával egy kört rajzolunk magunk köré, ebben az esetben nem tudnak elvinni, hiába fenyegetőznek körülöttünk.

 A boszorkányok különleges képességeire példa a következő történet, amelyben egy, a lányának udvarló legényt rémiszt meg egy asszony: 

„18 éves koromban történt az eset, este jöttem haza a lánytól. Akkor fahíd volt a Szinván. Látom, hogy a Szinvában egy nagy fehér komondor kutya pocskol a két első lábával. A hid karfájának dőltem, ugy néztem. Jöttem haza. A kutya állandóan kisért. Nem is volt semmi baj, amig be nem léptem a kapun. Olyan félelem jött reám akkor, hogy izzadni és reszketni kezdtem. Anyám rámtette a dunyhát. Olyan nőnek udvaroltam akkor, akinek az anyja boszorkány volt. Igy akart elzavarni. Azt is mondta egyszer ez az asszony, hogy máskor ne menjek az istállójukba. Tudta, hogy voltam ott, pedig nem is volt otthon.”

 (Néprajzi Közlemények X. [1–2.] – Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz [Budapest, 1956, Néprajzi Múzeum], 367.) 

Egyszer egy diósgyőri kovács feleségéről így bizonyosodott be, hogy boszorkány: 

„Hirlett róla, hogy ló képében jár, messze elviszi azt, aki a hátára ül, valamint teheneket is ront. A kovács segédje megfogadva egy idős ember tanácsát: kihuzta gatyájából a madzagot, visszafelé hajitotta a ló nyakába, bevezette a műhelybe, megpatkolta. Másnap reggel az asszony beteg lett, nem tudott felkelni. Férje akkor vette észre, hogy feleségének lópatája, és azon patkó van.”

 (Néprajzi Közlemények X. [1–2.] – Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz [Budapest, 1956, Néprajzi Múzeum], 368.) 

(Folytatjuk...)