Ezért nem elég a vadriasztó az országúton

Nemrég írt a Boon.hu arról, hogy még a porviharnál is veszélyesebb, közlekedési balesetet előidéző helyzet, ha hirtelen vad lép az autónk elé az úton. Előző cikkünkben a Groupama tanpálya vezetéstechnikai szakértője ajánlotta az ultrahangos vadriasztót és elemezte, hogy mire figyeljen a sofőr ilyenkor. Most pedig egy hivatásos vadász osztotta meg a tapasztalatait a riasztó tárgyakról és hogy mikor és hol számíthatunk fokozottabb aktivitásra a vadak részéről az utak mentén. 

Hozzászokhat a vad 

– Korábban is használtak már olyan vadriasztó sípot az autósok, amely a szélenergia segítségével keltett a vadak számára félelmetes hangot. Viszont az utóbbi időben több új innovációt is piacra dobtak, amelyekről még nincs közvetlen tapasztalatom – mondta Kovács István János hivatásos vadász, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Heves Vármegyei Területi Szervezetének titkára. – Az állatok számára hallható hangok tartománya az emberétől eltérő lehet. Erre a legjobb példa a denevér, amelyik ultrahanggal tájékozódik. A háztartásokban leginkább az ultrahangos vakond-, illetve nyestriasztók ismerte, valamint visszahíváshoz az utrahangos kutyasíp. A vadászatban pedig a gázágyút használjuk vadriasztásra, ami nemcsak hanggal, hanem szaggal is operál. A szóban forgó szélenergiával működő vadriasztó síp egyébként filléres eszköz, de sajnos ezzel együtt sem lehet minden vadütközést kiküszöbölni. A gázágyúhoz hasonlóan ennek a hangjához, illetve más, akár fényhatásokhoz is hozzászokhatnak a vadak, ha amúgy semmilyen negatív érzés nem társul az eszköz használatához. Ennek következtében hatástalanná válik a riasztótárgy. Saját szememmel láttam egy halastó mellett olyan őzet, amely a füle botját sem mozgatta egy a kormoránokra kihelyezett rendszeresen durranó gázágyú miatt. 

Tavasszal több állat lehet 

A félhomályban és a tavasztól nyár végéig terjedő időszakban aktívabbak lehetnek a vadak. 

– A vadak általában az esti és szürkületi órákban indulnak el táplálékot és ivóvizet keresni, ezért ezekben az időszakokban gyakrabban számíthatunk az utak mentén is állatokra. Télen a sózott utak szintén odacsalhatják a vadakat, amelyek szívesen nyalogatják a sót. Tavasszal a hazai legnagyobb testű szarvasfajnak, a gím szarvasnak van az agancsozási időszaka. Az illegális agancsgyűjtők mozgatják a szarvasokat, amelyek követik a szarvasrudlikat, ezért folyamatos menekülésben élnek. Ilyenkor akár több száz fős szarvasrudlik kelhetnek át az utakon. Rendkívül veszélyes egy gím szarvasbikával összeütközni, mert magasan van a súlypontja és az agancsa belefúródhat a szélvédőbe. A közelmúltban haláleset is volt ebből. Az őzeknek szintén most van a territóriumfoglalási időszaka, ami ugyancsak fokozottabb mozgást válthat ki a forgalmasabb útvonalak mentén is. Július közepétől augusztus végéig következik az őzek üzekedési időszaka, amikor újra aktívabbak nappal is. Mivel a muflon kifejezetten hegyvidéki vadfaj, ezért Észak-Magyarországon azzal is találkozhatunk, amikor autózunk. A vaddisznóállomány azonban a mi vidékünkön az afrikai sertéspestés miatt megritkult. Az ország más területein viszont kondában jár. Nagyragadozókkal a kisebb állománysűrűségük miatt szintén kevesebb az esélye, hogy összefutunk az út mellett. Kisebb ragadozót, rókát és borzot, viszont gyakran elütnek. A műanyag spoileres autókban ezek is nagy kárt tudnak tenni – jelentette ki a vadász. 

Életmentő a lassabb tempó 

A közlekedés szempontjából előnyös is lehet, hogy a vadak egy része alkalmazkodott az emberi környezethez. 

– Az út mellett nyugodtan legelésző őzek és szarvasok kevésbé veszélyesek az autósokra nézve, mivel már megszokták a közlekedés zaját. Viszont, ha valamelyik állat megijed és keresztül rohan az úton, akkor elkerülhetetlen az ütközés. A vadveszélyt jelző táblát általában azokra a helyekre szokták csak kitenni, ahol a vadak gyakoribb megjelenésére lehet számítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy, ahol nincs tábla, ott nem találkozhatunk az úton kóricáló állatokkal. A balesetet nagyobb eséllyel úszhatjuk meg, hogyha tudatosan, fokozott óvatossággal és lassabb tempóval vezetünk minden erdős részen. Ha az út mellett látunk egy állatot, mindenképpen lassítsunk, vagy akár álljunk is meg és tegyük ki a vészvillogót. Amennyiben már régóta várakozunk arra, hogy a vad távozzon, akkor finoman rá is dudálhatunk, ha nincs a közelben másik autós. Hogyha mégis bekövetkezik az ütközés, az elütött vadat a sofőr nem, kizárólag az illetékes vadásztársaság viheti el. Az Országos Magyar Vadászkamara vármegyei tagszervezetei korábban együttműködési megállapodást kötöttek a rendőrséggel, ezért vaddal kapcsolatos baleset esetén az utóbbit kell értesíteni a 112-es segélyhívó számon – tájékoztatott az OMVK Heves vármegyei titkára.