Gyermekkori emlékei ihlették a kohász emlékművet (fotókkal)

– A 98. évemben vagyok, és bár teljesen egészséges, de már nem jól látok – mondta portálunknak Kraitz Gusztáv képzőművész, akit telefonon, svédországi otthonában értünk el. Elárulta azt is, hogy ha segítséggel is, de a mai napig dolgozik.

– A kohászemlékmű ötlete úgy 15 évvel ezelőtt merült fel bennem – mesélt a kezdetekről. Akkor is Miskolcon járt, akkor avatták a szobrait – a kerámia almákat – a Szinva teraszon. Említette is Fedor Vilmos akkori alpolgármesternek az ötletet, akinek tetszettek, mint ahogy később a tervek is. Aztán jött a városvezetés váltás, majd néhány évre rá az újabb, de mindenki pártfogolta az emlékmű megépítését. Ami szerencsére most már "sínen van", alapja már ott az Újgyőri főtéren, és május 16-án, Miskolc napjához kötődően  megtörténhet az átadás is.

– Az Újgyőri főtértől 200 méterre születtem 1926-ban a Második utca 4. szám alatt, úgy tudom, már nincs meg a szülőházam – folytatta. – Akkor még vékony függönyök voltak az ablakon, és a mai napig sokszor eszembe jut, amit akkor mindennap láttam: bevilágított a vasgyárból a kiöntött  salak fénye, olyan volt, mintha égne a város. Ezt a látványt szeretném visszahozni az emlékművel.

Izgalmas ipari dizájn

Először csak maga az érzés volt meg, hogy mit lenne jó feleleveníteni, aztán később jött az ötlet a megoldásra is. Újra Miskolcon járván elmentek ugyanis a gyárba, ahol meglátta a hatalmas salaküstöt.

– Mint egy görög urna, izgalmas ipari dizájn abból a korból, beleszerettem, tudtam, hogy ez lesz az alapja az emlékműnek – mondta. Akkortól tudja, hogy milyen lesz valójában: este 8 órától fél óránként villan majd fel a fény az üstből, és  világít fél percig, emlékeztetvén a környéken járókat, hogy milyen volt évtizedekkel korábban a salaköntés fénye. 

Kraitz Gusztáv  elmesélte, a világ legnagyobb, svéd világítástechnikai szakemberét kérte meg, hogy alkossa meg az emlékmű "fényét", hogy visszaadja az akkori érzést, amit bizonyára több ezer ember érzett az idő tájt, amikor még működött a kohászat Miskolcon.

Másképp alakult az élete

A fényszakértő Miskolcra is ellátogatott a művésszel, megtervezték, hogyan működik majd a berendezés. A 18 tonnás salaküstöt már a helyszínre szállították, május 9-én pedig Miskolcra érkezik a szakember, hogy beleszerelje a világító szerkezetet, és tejesen elkészüljön az emlékmű. Az üst mellé fekete gránitlap kerül, ahová le lehet majd ülni. Itt a gyár történetéről is olvashat majd a néző, és ott lesz majd egy József Attila versidézet is, amit Kraitz Gusztáv választott ki, és nagyon illik a műhöz. Hozzáfűzte: szó sincs arról – mint ahogy sok helyről visszahallotta – hogy szocialista realista mű készülne az Újgyőri főtérre. A mai művészet eszközeivel, stílusjegyeivel készült.

– Nem lehet elfelejteni a gyermekkorom emlékeit – jegyezte még meg. – Száz ház állt a vasgyári területen tíz utcában, köztük az övék is. – Apám a gyárban dolgozott egész életében. Az én életem másképp alakult.

A képzőművészet már nagyon hamar érdekelni kezdte, a miskolci Lévay katolikus gimnázium tanulójaként rendszeresen járt a miskolci művésztelepre. A Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára is felvették Budapestre, ám főiskolai tanulmányai közben, 1945-ben a fővárost elfoglaló szovjetek letartóztatták, és bányamunkára küldték.

Precíz minőségű hegesztés

– Olyan területre, ahol ma háború folyik – említette meg. Négy év kényszermunka során háromszor kísérelt meg szökést, ám sikertelenül. – Szellemileg teljesen leépülve tértem haza. Befejeztem a főiskolát, majd 1956-ban elhagytam az országot.

Kraitz Gusztáv Svédországban telepedett le, ahol helyi művészek segítségével kezdett új életet, korongozással állított elő kis méretű kerámiákat. Ismert művésszé vált.

– Királyi díjat, állami nagydíjat kaptam – árulta el. Felesége is képzőművész, sőt lányai is: Cecilia Kraitz keramikus és Anna Kraitz formatervező. Kultúrközpontot, kiállítóhelyet, koncerttermet működtetnek. Magyarországon is elismerik munkáját, Miskolc város 2008-ban Pro Urbe kitüntető címet adományozott neki, 2019-ben pedig megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztje állami kitüntetést.

– Azért is tartom fontosnak, hogy sikerült elkészíteni ezt az emlékművet, mert félő, elfelejti a város, hogy hajdanán hatalmas gyár működött ott, ami 20 ezer embernek adott munkát. Elfelejtik, pedig azok, akik maradtak, nagyon kevesen, még ma is profik a szakmájukban. A fényszakértő, akivel nemrégiben ott jártam, meg is jegyezte, hogy ilyen precíz minőségű hegesztést, mint amit ott látott, sehol máshol nem tapasztalt – jegyezte meg Kraitz Gusztáv, aki ezután minket is hosszan kérdezgetett Miskolcról, az Észak-Magyarországról, sőt, még a helyi időjárási viszonyokról is.