Vasgyári esztergályostanonc a repülés úttörői között?

Pruckner Antal 1883-ban született Diósgyőrben, a család nyolcadik gyermekeként. Ahogyan édesapja, úgy ő is a Vasgyárban lett tanuló, majd talált munkát. 1900-ban végezte el az esztergályosiskolát. Ezután besorozták katonának, de mivel nem akarta a harctereket járni, inkább bujdosott, majd jegyet vett egy óceánjáróra, amelyen Amerikába utazott szerencsét próbálni. Prucknert Amerikában egy bizonyos Gustave Whitehead alkalmazta, aki repülő szerkezetet próbált megépíteni. Bridgeportban, Connecticut államban végezték a próbarepüléseket. 1901. augusztus 14-én, 28 hónappal megelőzve a Wright fivérek próbálkozását, a levegőbe emelkedett a Whitehead–Pruckner-féle szerkezet, amely a Condor nevet viselte. A motor tervezésének és építésének jelentős részét Pruckner végezte. Whiteheadék első ötlete egy puskapor-meghajtású motor volt, melynek tesztelése közben többször váratlan robbanás történt, ezért inkább felhagytak a kísérlettel. A második ötlet a gőzmotormeghajtás volt, de ezt is elvetették. A harmadik ötletként merült fel a később megvalósított nyersolajüzemű motor, melyet az akkor már Antonként emlegetett diósgyőri fiatalember szerkesztett. 

„Whitehead nem avatkozott a gép készítésének mechanikai munkájába, de ötleteivel segítette azt. A gőzmotor alkalmatlansága után egy 250 (? – a szerk.) lóerős, 8 cilinderes petróleummotort szerkesztettünk, s ezt több motor elkészítése követte. Voltak, amelyek nem voltak repülésre alkalmasak, azokat Whitehead eladta. Sajnos anyagi nehézségei miatt nem tudtunk olyan gépet konstruálni, amelyet szerettünk volna.” (Észak-Magyarország – 1972. 08. 31., Hajdu Gábor: Megelőzve a világot, 5.) 

A sikeres repülést több próbaút követte. Először mindössze 1 percig tudtak a levegőben maradni a repülővel 5-10 méteres magasságban, míg 1902-ben már 7 mérföldet is repültek a szerkezettel, a Condor No. 22-vel. A legnagyobb attrakciójuk ebben az évben egy víz feletti repülés volt, Elizabethporttól New Jersey városáig. Az eseményt több százan tekintették meg. A víz feletti repülés nem volt olyan kockázatos, mint hinnénk, hiszen a gép gyakorlatilag hajóként is funkcionált, sőt autóként is. A sikerek ellenére azonban Whitehead soha nem lett ünnepelt feltaláló, hiszen a Wright fivérek jobbak voltak marketingszempontból, ahogy ma fogalmaznánk. Pruckner szerint a Wright testvérek sokat tanultak tőlük is. 

„A Whiteheaddel kapcsolatos kijelentések közül különösen figyelemre méltó és gyanús az, amit Anton Pruckner fogalmazott meg 1964-ben (!) a következő módon: „emlékezem továbbá egészen jól arra is, hogy a Wright testvérek itt Brigdeportban már 1903 előtt meglátogatták Whitehead műhelyét. Jelen voltam, és magam láttam őket. Tudom, hogy ez így volt, mert ők maguk mutatkoztak be. Semmiképpen sem cserélem fel őket másokkal, mint mások gondolják, például a Witteman testvérekkel, akik 1906 után jártak ide. Charles Wittemant jól ismertem. A Wright fivérek sok információt vittek el.” (Univerzum, 1983/3. szám – Whitehead) 

A forrásokból az is kiderült, hogy Pruckner Antal Whitehead első számú segítője volt, és nagyra tartotta őt, pedig a fiatalembernek nem volt mérnöki végzettsége, és az angol nyelvvel is nehezen boldogult. Mindkét tényező egyébként Whiteheadre is igaz volt. Azon a dokumentumon, amely alapján a tervező alkalmazta a diósgyőri fiút, ez a szöveg szerepelt: 

„Miskolc magas udvarától igazoljuk, hogy a diósgyőri születésű Pruckner Antal 1896 októberétől 1900 október 16-áig dolgozott a vasgyárban, mint esztergályostanonc. Ebben a minőségben a szakképzettséget megszerezte.” (Észak-Magyarország – 1972. 09. 01., Hajdu Gábor: Megelőzve a világot, 5.) 

Pruckner nagyon szerény ember hírében állt. Megszületett egy kiadvány: „Mielőtt az igaziak repültek” címmel, amelyet eredeti dokumentumok alapján állítottak össze Whiteheadék. Szerette volna Pruckner, ha ez a könyv eljut a szülőhazájába. Ez volt az utolsó kívánsága, mert soha nem felejtette el szülőföldjét. 1972-ben valósult meg a vég­akarata, Böszörményi István bridgeporti nyugalmazott református püspök hozta el Miskolcra. Az Észak-Magyarország cikke azt írja a hetvenes évek elején, hogy Diósgyőrben került méltó helyre a könyv. Jó lenne tudni, hogy megvan-e még, és ha igen, akkor hol. 

„Pruckner Antal, azaz Anton Pruckner, a diósgyőri születésű fiú nem törődött a világhírrel. Minden alkalommal szerényen számolt be arról a munkáról, amit végzett. Szerte a világban, s így itthon sem tudtuk mindeddig, milyen elévülhetetlen érdemeket szerzett a repülés bölcsőjénél. S amikor mások tették meg helyette, hogy a dokumentumok alapján őt is reflektorfénybe állították, talán első gondolata a hazája volt. A dokumentumok nyilvánosságra hozatala és a könyv megjelenése után az volt a kívánsága, hogy ajánlásával kerüljön haza az Diósgyőrbe, szülővárosába. A könyv, amely páratlan repüléstörténeti dokumentum, Diósgyőrben majd méltó helyre kerül. Az ajánlás, amelyet már nem személyesen írt, hiszen reszkető kezével nehezen fogta a tollat, mindannyiunk számára sokat mond e nagyszerű ember jelleméről: »Szolgáljon ez a teljesítmény a mai fiatalságnak és mindenkinek buzdításul az emberiség javának szolgálatára!«” (Észak-Magyarország – 1972. 09. 01., Hajdu Gábor: Megelőzve a világot, 5.) 

Így zárult Pruckner Antal története, aki az óceánon túl sikeres emberként sem felejtette el azt, hogy honnan indult.