Világító salaküst emlékeztet mától a múltra az Újgyőri főtéren (fotók, videó)

Kedden délután ünnepélyes keretek között adták át a kohász emlékművet az Újgyőri főtéren. Az átadón jelen volt a 98. évében járó svéd képzőművész, Kraitz Gusztáv, az emlékmű megálmodója és alkotója, de a város vezetésén túl sokan részt vettek rajta azok közül is, akik hajdanán kötődtek a diósgyőri kohászathoz.  
A mű alapja egy hatalmas salaküst – a kohászatban jelenleg többségi tulajdonos Öko-Ferr kft. ajándéka – amelyben világítóberendezés található, ami sötétedés után minden estre fél óránként bekapcsol majd, hogy arra emlékeztessen, amikor hajdanán kiöntötték az izzó salakot. A világítóberendezést egyénként kedd este 7 órakor üzemelik be szintén egy kis ünnepség keretein belül.

Történelmi pillanat

A megnyitó ünnepségen először Veres Pál, Miskolc polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, beszédében elmondta, bár a termelés már több évtizede véget ért, de a diósgyőri kohászat a város meghatározó eleme, amely összeforrt, Diósgyőrrel, a miskolcisággal. Beszélt a gyár történetéről, amely az az ország legnagyobb kohászati komplexumává vált, a megye legnagyobb munkaadójaként működött. Hangsúlyozta, ma már egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy milyen volt, amikor fújt a gyár, milyen volt, amikor a halnánál kiöntött salak vörös fénye festette meg az eget, vagy milyen volt miskolcinak lenni, amikor a gyárban több mint 20 ezren dolgoztak. Történelmi pillanatnak nevezte az emlékmű avatását, amellyel a város egy régi adósságát törleszti, szerinte a felizzó salaktál mostantól minden arra járót emlékeztet majd a diósgyőri kohászatra, és arra is, hogy milyen traumaként élte meg a város a bezárását, és volt kénytelen új utakat keresni.

Technikai műalkotás

Kraitz Gusztáv, az alkotó Diósgyőrben, pontosabban a Vasgyár Második utcájában született. Elmondta, az Újgyőri főtértől két utcányira volt a szülőháza. Az alkotását 15 éven át tervezte, elmesélte, mi ihlette: éjszakánként az ablakon át látta a kiöntött salak fényét, ezt szerette volna megeleveníteni. Mint mondta, nagy csodálója mindazoknak, akik valamit is hozzátettek a mű megvalósításához, kiemelte, hogy mekkora teljesítmény volt a 17 tonnás salaktálat beemelni az Újgyőri főtérre. Ez egy technikai műalkotás, emelte ki, és örül, hogy kész van, jegyezte meg.

Megmutatja a múltat

Szunyogh László, Miskolc főépítésze beszédében köszönetet mondott mindazoknak a kohászathoz kötődő vállalkozóknak, volt kohászoknak, akik az emlékmű felállításához összeadták a pénzt (magát az emlékművet az alkotó finanszírozta – a szerk.) és hangsúlyozta, örül, hogy ő maga is részt vehetett a felállítás folyamatában. Mint említette, ő még akkor nőtt fel, amikor a mindennapok része volt a salaköntés, vagy az, amikor fújt a gyár. Viszont már nagyon sokan vannak, akik koruknál fogva nem – így nem értik, mi ez a "rozsdás vas" – az ő számukra szeretné, ha az emlékmű megőrizné, megmutatná a múltat, szüleik, nagyszüleik életét. Az ünnepségen beszédet mondott még dr. Harcsik Béla, az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány elnöke, aki a diósgyőri kohászat, a vasgyártás történetét elevenítette fel a jelenlévőknek. Mint fogalmazott, a világ minden táján ott a diósgyőri acél, ezért sem szabad, hogy elfelejtődjön. Mint fogalmazott, a legjobb döntés volt, hogy a salaküst lett az emlékmű alapja, hiszen az összes diósgyőri munkás keze benne van:  a tervező, a fa- , homokkészítőé ugyanúgy, mint a hengerészé vagy az öntvénykészítőé. Így bízik benne, hogy nagyon sokan fognak mellette emlékezni, megcsodálni. 

Videós tartalmaink továbbra is megtalálhatóak a YouTube csatornánkon.