Fel kell készülnünk a medve szomszédokra

Őshonos nagyragadozóink – köztük a medve is – visszatértek hazánk területére, idén tavasszal pedig több medveészlelés is volt Észak-Magyarországon, ezért mára már indokolt arról beszélni, hogy milyen viselkedéssel kerülhetjük el a konfliktushelyzetek kialakulását a medvékkel az erdőben. Akár még akkor is, ha találkozunk velük. 

Mihály, a bükki medve 

– A svájci jeladós farkas esetében azt láthattuk, hogy a nagyragadozók szinte bárhol felbukkanhatnak. Természetesen bizonyos országrészekben, térségekben nagyobb eséllyel futhatunk össze velük – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője. 

– A Bükki Nemzeti Park hivatalosan is közölte, hogy a Mihály nevű medve tartósan megtelepedett a Bükkben. A vadkamera-felvételek és az állat nyomainak követése alapján kimondható, hogy az állat már több mint egy éve folyamatosan, tehát huzamosabb ideje Magyarországon tartózkodik. Rajta kívül hazánkban főleg kóborló egyedek bukkanhatnak fel, táplálék- és esetleg új territóriumszerzés reményében. Így a Magyarországon egy időben, változó mennyiségben felbukkanó medvék száma összességében legfeljebb 1–10 egyedre tehető. Az ivaréretté váló fiatal medvék azok, amelyek általában útnak indulnak. A bocsos anyamedvék pedig a hímektől húzódhatnak el, mert azok elpusztíthatják a bocsaikat. Mivel a medvebocsok télen születnek, és tavasszal bújnak ki a barlangból, ilyenkor nagyobb eséllyel találkozhatunk medvecsaládokkal is az erdőben. 

Növekszik a számuk 

Egész Európában tapasztalható, hogy a nagyragadozók egyre nagyobb számban vannak jelen az erdőségekben. 

– Korábban a farkasokat és a medvéket üldözte és tudatosan irtotta az ember, most pedig védettek. Az 1950-es évek környékén volt a legalacsonyabb az állományuk. Aztán az 1970-es évektől az egyre erősödő természet- és környezetvédelmi szabályok, nemzetközi egyezmények, valamint az olyan körülmények hatására, mint például a vidéki lakosság és a klasszikus, hegyvidéki legeltető állattartás csökkenése, lassan újra elkezdett emelkedni a ragadozópopulációk száma. Ezzel egyidejűleg pedig növekedtek az erdőterületek. Tehát összességében ökológiai, ökonómiai, szociológiai változásokra és a természetvédelemre vezethető vissza ez a folyamat – magyarázta a nagyragadozó-szakértő. 

Zajjal távol tarthatjuk 

A nagyragadozók nem tekintik az embert prédafajnak, ezért ha észlelik, akkor elkerülik. 

– Problémát az szokott okozni, hogyha valaki meglepi a medvéket, esetleg veszélyben érzik magukat, különösen, ha bocsos anyamedvével találkozunk. Emiatt azt javasoljuk, hogy lehetőség szerint a kirándulók ne térjenek le a kijelölt túraútvonalakról, és kerüljék el a bozótos részeket. Ha pedig nagyragadozók által lakott területeken kutyával túrázunk, mindig tartsuk magunk mellett, pórázon az ebet. Ha a kirándulók tehetik, többedmagukkal menjenek és beszélgessenek! A medvecsengő vagy akár egy csörgő kulcscsomó is elrettentő erejű lehet, lehetőséget ad az állatnak, hogy időben kitérjen. Amennyiben mégis medvét látunk, a legfontosabb, hogy őrizzük meg a hidegvérünket, a legjobb, hogyha az állatot szemmel tartva, hátrálva eltávolodunk tőle és a területtől. Hogyha észrevesz és elindul felénk, akkor kezünket a magasban tartva beszéljünk hozzá, és lassan hátráljunk! Ha a medve továbbra is közelít, eldobálhatjuk a nálunk lévő tárgyakat (sapkát, sálat), hátha az állatnak felkelti az érdeklődését. Végső esetben, ha minden igyekezetünk ellenére nekünk ront, és nem tudjuk távol tartani, akkor érdemes a hasunkra feküdni, és védeni a fejünket, tarkónkat. A legfontosabb ilyenkor, hogy lehetőleg ne engedjük, hogy az állat a hátunkra fordítson bennünket – javasolta a WWF Magyarország munkatársa. 

Vigyük el a szemetet! 

A hazai természetvédők hosszú távú célja az, hogy a medvék ne szokhassanak hozzá az ember közelségéhez. 

– A medvék habituációjának elkerülésében kulcsszerepet játszik a hulladékkezelés. Ha erdőbe megyünk, akkor a szemetünket ne hagyjuk ott, mindenképpen vigyük magunkkal, még akkor is, hogyha van kihelyezett hulladéktároló! Vadkempingezésnél a háromszögelési elhelyezést szoktuk ajánlani. Egy 150-200 méteres oldalú háromszög egyik sarkába állítsuk föl a sátrunkat, a másikba a tűzrakó helyünket, a harmadikba pedig a magunkkal hozott élelmet vagy az erős szagot árasztó dezodorokat, lehetőleg egy fára felakasztva! Így az alvóhelyünktől távol tudjuk tartani a ragadozókat. Gondot jelenthet az állattartók esetében az állattetemek nem megfelelő kezelése is, melyet idehaza törvény szabályoz. Ez azért fontos, mert a helytelenül kezelt, parlagon heverő tetemek szaga szintén emberlakta környezetbe csalhatja a nagyragadozókat. Szintén ilyen lehet a vadgazdálkodási szempontból akár szükséges szórók használata is – fejtette ki a Nagyragadozók program vezetője. 

Erdélyben már nem félnek 

Magyarországon emberhez szokott egyedek egyelőre nincsenek. Az erdélyi medvehelyzetből viszont hazánkban is sokat tanulhatunk. 

– Éves szinten az európai medvetámadások fele Erdélyben esik meg egy 2019-es Nature-tanulmány szerint. Ott megtörtént, hogy a medvék egy része hozzászokott az emberek jelenlétéhez. Ez annak tudható be, hogy sok esetben turistalátványosságként etették őket, részben a megszűnt medvevadászat bevételét pótolva ezzel. Tusnádfürdő például, amely híresen medvék által rendszeresen látogatott település, éppen egy ökológiai folyosóra esik, ahol gyakran közlekednek az állatok. A medvebiztos szeméttárolás sem mindenhol megoldott Erdélyben, így a mindenevő medvék gyakran guberálnak. Egyre több arrafelé a bekerített eszterna – hegyi legelő – is, ami miatt csökkennek a medvék számára hozzáférhető természetes táplálkozóhelyek is – sorolta Sütő Dávid.