Garadna szerelme még mindig él

A történelem előtti időkben a Bükk ezen részét Konor király uralta. Országának neve Cotinum volt. Több település, körülbelül egy Borsod vármegyényi terület tartozott hozzá. Gazdagság és jólét. Leginkább ez jellemezte Konor uralkodását. A mai Nagysánc területén még pénzverde is működött, ők voltak azok, akik a mai Miskolc területén először pénzt használtak. 

A királynak egy szem lánya volt. Hiába próbálkoztak, fiú utódot nem szült neki a felesége, Corina. A leányát Fel-t, fiaként nevelte Konor. Harcos hercegnő lett a gyermekből, jobban forgatta a kardot, mint sok férfi.  

A nép elégedett volt királyának uralkodásával. Ez persze a szomszédos népek vezetői érdeklődését is felkeltette. Főleg a pénzverő a Nagysáncon... Bizony a háborútól sem riadtak vissza a nagyrészt velük szövetségben elő népek vezetői, az irigység vezérelte őket.  

A szomszédos Anartum királysága Kirran vezetésével pontosan ilyen okok miatt szerette volna leigázni Konor birodalmát. A harc elkerülhetetlenek látszott, mégis, Konor követeket menesztett Anartumba, hogy békésen rendezzék a vitás kérdéseket. Persze, nem voltak vitás kérdések, Kirran egész egyszerűen még nagyobb hatalomra vágyott. 

Végül Kirran csak menesztett egy csapatot Cotinumba, hogy tárgyaljanak Konor feltételeiről. Azonban csak a rossz szándék vezérelte őt. A diplomatákkal tartott egy harcos is, Kirran egyetlen fia, Garadna. Azért küldte fiát a csapattal a király, hogy Konor haderejének állapotát felmérje.  

Garadnát megelőzte a híre. Hatalmas, hős harcos volt, nagy tisztelet övezte, a hölgyek és a szegények védelmezőjeként tartották számon. Nem szerette a háborút, de atyja parancsait gondolkodás nélkül követte, bármi legyen is az. 

Konor király vára – nem meglepő módon – a mai Diósgyőr vára helyén állott erődben volt. Ide jöttek Anartum követei. Nagy, díszes társaság volt a követek csapata, több mint két tucat emberből állt. Három hétig maradtak Konor királynál a vendégek, ezalatt folyamatosan a békéről tárgyaltak.  

Közben Garadna is teljesítette a feladatát, a követekkel soha nem tartott a tárgyalásokra, mert Cotinum hadarejét mérte fel. Kihasználta azt, hogy szabadon járhatott a királyság egész területén.  

Egyik ilyen alkalommal, amikor messze kilovagolt az erdő mélyére a mai Látó-kövekhez tartott. Amikor elege volt a kémkedésből mindig ide járt fel egy kis nyugalomért. Csak járkált a furcsa alakú kövek között, és a tiszta időben egészen jól kivehető, messzi hegycsúcsokat figyelte. 

De ezúttal nem volt egyedül. Mozgást hallott a bokrok mögül. Gyorsan elbújt az egyik hatalmas kő mögött. Oh, igen, ő volt az. A király leánya, Fel. Garadnának persze rögtön megakadt a szeme a gyönyörű, tűzvörös hajú, zöld szemű szépségen. Pedig nem hölgynek való ruha volt rajta, hanem olyan, mint egy igazi férfi harcoson. 

A hercegnő szépségét a férfiakra való ruha sem tudta elfedni. Kecses mozgása és állandó mosolya bárkit levett a lábáról, bár az a hír járta, hogy a harci tudása is ilyen hatással volt a férfiakra. A legjobb kardforgatók között tartották számon a szomszédos királyságokban is. Nőt nemzett, de férfit nevelt - ezt mondták az emberek, ha Konor király leánya került szóba.  

Nemcsak a legjobb kardforgató, de kiváló nyomolvasó is volt a király egyetlen lánya. 
– Bújj elő Garadna. Nem foglak bántani – mondta a szokásos mosollyal az arcán Fel. – Tudom, hogy kémkedni jöttél, bár egy hete követlek, mégsem vetted észre... Bejártad a királyságot, felmérted csapataink helyét és erejét... Pedig micsoda híred van a nép körében. A hős harcos, egy igazi úr, aki mindig a jó ügy szolgálatában áll. Ő lenne az, aki a bokrok között lapulva, illetve a követek mögé bújva rosszban sántikál?
– Üdvözöllek, Fel - szólt halkan Garadna. – Én mindig apám parancsait követem. Csak arról akar meggyőződni, hogy nem akartok országunkra támadni.
– Ugyan, hiszen ő az, aki támadni akar! – kiáltott Fel.
– Tévedsz, hercegnő. Csak aggódik országa biztonságáért, ahogy te is – válaszolta higgadtan Garadna. – Te gyakran jársz ide? 
– Igen, minden nap kilovagolok – felelte szelíden a királylány. – Régen apámmal jöttem, manapság rendszerint egyedül. 
– Csodás a kilátás! Csodaszép ez a hely, majdnem annyira gyönyörű, mint az országod hercegnője...
– Oh uram... Hallottam már a női szívek nagy hódítjáról, Garadna hercegről... Nálam a szavakkal semmire sem mész... – mondta Fel és a lovára pattanva elvágtatott.
És ettől a naptól kezdődően minden áldott nap találkoztak a Látó–köveknél a fiatalok. Napról napra közelebb kerültek egymáshoz. Sokat beszélgettek, lovagoltak együtt, sétáltak a kivételes szépségű környezetben. A Magas erdő – akkoriban így hívták – szerelmet teremtett. Fel és Garadna végérvényesen és reménytelenül egymásba szerettek. 
Közeledett a távozás napja Garadna számára. A fiatalok az utolsó perceket is kihasználták. Állandóan együtt voltak, szerelmüket már nem is titkolták, ezt már az udvarban is mindenki tudta. Ahogy az lenni szokott, csak a királyi pár nem gyanított semmit. 
A búcsú ideje is elérkezett. A Látó–kövek mellett fogadtak egymásnak örök szerelmet. Garadna ígéretet tett arra, hogy apjának azonnal elmondja érzéseit, és amint lehet újra itt lesz megkérni Fel kezét... Garadna egy arany nyakláncot adott Felnek, amin egy szarvas medál volt. 
– Ezt örökre viselned kell majd – mondta mosolyogva a fiú.
– Úgy lesz, amíg élek – mondta a leány.
Teltek múltak a napok, a hetek, a hercegnő azonban hiába várta szerelmét, nem jött... Már három hónap telt el azóta, hogy megfogadta neki a herceg, hogy visszatér... Nem jött... Fel elhatározta, hogy mindent elmond apjának.
– Apám, beszélnünk kell – mondta a hercegnő.
– Tessék, lányom, mond, de én is szeretnék mondani valamit – mondta szomorúan a király.
– Szeretem Garadnát, hamarosan feleségül megyek hozzá, amint idejön és megkéri a kezem tőled... – mondta halkan Fel.
– A képmutató szemérmetlen gazember! – csattant fel a király. – Elcsábított, amíg itt volt? Hogy merte ezt tenni?
– Nem kellett csábítania, szeretem őt – mondta a leány.
– Az én hibám, figyelnem kellett volna rátok – mondta szomorúan Koran. – Jön a szerelmed Fel, hamarosan itt lesz.
– Garadna idejön? Hírt kaptál felőle? Megkéri a kezem? – ugrott fel a székéről izgatottan Fel.
– Igen – monda rezignáltan a király. – Jön. De nem téged megkérni, hanem egy sereg élén országunk ellen. Hadüzenet kaptunk Anartumból. Ráadásul Garadna pontosan tudja seregeink elhelyezkedését, létszámát és gyengéit... Nagyot hibáztam, amikor beengedtem őket országunkba.
– Nem, az nem lehet! – kiáltott fel sírva Fel. – Ő nem tenne ilyet, ez valami tévedés.
– Itt a pecsétje – mutatta a király. – Három nap múlva kezdődik a háború.
Fel sírva rohant végig a hosszú folyosókon egészen a szobájáig...

Folytatjuk...