Sorsunkról magunk szeretünk dönteni

- Jelen pillanatban is van egy háborús helyzet, legendás szabadságszeretetünkhöz és az azért való kiálláshoz jelentősen járult hozzá a huszadik század. Nekünk mindig harcolni kellett valami ellen, vagy valami mellett, mindig önmagunknak kellett megvédenünk önmagunkat, mert ha minket védett valaki, az már járt valamivel. Erőszakkal, befolyással, erős ráhatással, amit a magyar nép nem igazán tűrt el. Ám kénytelen volt, mert egy besúgó rendszer bárkit eltett láb alól, ez nem sokba került, ugyanakkor abban a közegben az emberek szívében élt egy szabadság vágy. 1958. június 16-án a Kádár rendszer kivégeztette Nagy Imrét és másokat. A kommunista diktatúrában az nem volt szenzáció, hogy valakit kivégeztettek. Amikor azt mondhattuk 1989-ben, hogy talán vége a kommunizmusnak, az 1956-s néhány nap akkor is éreztette és mind a mai napig érezteti hatását. Világossá tettük, hogy saját sorsunkról, magunk szeretünk dönteni. Ez adja a szabadságot – nyomatékosította mondandójának lényegét Nyiri Tibor.

Az eseményen Kazsik Marianna a Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár könyvtárosa szavalta el Petri György; Nagy Imréről című versét, majd a kegyelet koszorúit helyezték el az 1956-s mártír szobra előtt.