Nincs óvóhely, a lépcsőházba menekülnek légiriadókor

Az érettségi után Izrael mellett döntő miskolci nő, Glória Rokach Bnei Brák városában lakik. 

„Ez egybeépült Tel Avivval, úgy három kilométerre vagyunk a fővárostól, közöttünk van még egy városka. Az egészet központi régiónak hívjuk. Ide közel vannak a gyémánt tőzsde épületei és az ipari rész, ahol gyémánttal és high techhel foglalkoznak, úgyhogy ha ide bomba esne, az megbénítaná az egész ipari életet, aminek gazdasági vonzata is lenne" – mondta érdeklődésünkre Glória Rokach.

Whats’up csoportok

Huszonöt éve él kint, mára már négy gyermeke van, férjétől ugyan elvált, de kapcsolatuk jónak mondható. 

„Izraelt negyvenkilenc évesen hívták be katonának, hogy felváltsa a fiatalokat. Borzasztóan féltem őt, és a gyerekeink is. Ő iraki zsidó családból származik, most meg Jeruzsálem mellett szolgál. Itt az emberek what's up-csoportokat hoznak létre, hogy segíthessünk a katonákon, akik azt írják, két hete vannak a Gázai övezetben váltás ruha és törülköző nélkül. De vannak, akik arra panaszkodnak, hogy nincs sisakjuk, golyóálló mellényük, kesztyűjük, ami a fegyver miatt szükséges, vagy éppen két hete csak konzervet esznek. Azt gondoltuk, ha ők áldozatot hoznak értünk, az a minimum, hogy beszerezzük a szükséges dolgokat, úgyhogy az én főnököm, akinek boltja van, minimál áron adott törülközőket, amiből százat küldtünk a katonáknak – mondta, majd hozzátette, csodálatos az az összefogás, amit éreznek. – Vannak, akik a lakásukat ajánlják fel olyan családoknak, akik délen laknak, és nagyon közel vannak a lövöldözéshez, hogy az ő gyerekeik idegei is megnyugodhassanak legalább egy-egy hétvégére."

Rettegnek a gyerekek

Glória Rokach legnagyobb lánya már tizenkilenc éves. „Hadkötelezett lenne, de mivel vallásos iskolába jár, ez igazolás a felmentésre. Ő nagyon fél, naponta akár többször is felhív, hogy jól vagyok-e. A legkisebb gyermekem tízéves, ő is nagyon fél, főleg mikor riadó van és szólnak a szirénák. Nekünk sajnos nincs óvóhelyünk, mert amiben lakunk az egy régi épület. Az azonban fontos, hogy ablak nélküli helyiségbe menjünk azonnal, mikor riadót fújnak, így mi a lépcsőházban töltjük el azt a tíz percet, amíg tart a szirénázás. Múlt héten például minden nap oda menekültünk, naponta akár többször is. Éjszaka a legkellemetlenebb, mert akkor pizsamában megyünk ki a lakásból. A gyerekek pánikolnak, óriási lélekjelenlét kell a felnőtteknek, hogy megnyugtassák őket. Én otthon is próbálok nyugodt légkört teremteni, fontos, hogy ne zavarhassa meg a mindennapi életünket. Ez már nem az első alkalom, hogy rakétáznak. Nem akarunk innen elmenni, nem hagyjuk megfélelmlíteni magunkat, ez az otthonunk. Nem akarom itthagyni, amit felépítettem" – mondta az édesanya.

Megváltozott mindennapok

Három hete nem voltak iskolában a gyerekek. "Az önkormányzat szól, hogy éppen melyik iskola lehet nyitva, ahol tarthatnak jelenléti oktatást. Fél napra mennek be a gyerekek, vagy csak két-három órára. Sokan otthonról dolgoznak, laptopokon, online. Nincs kedvünk vásárolni magunknak, csak az alapvető élelmiszereket, ruhában én nem is gondolkozom" – mondta Glória Rokach, aki évente egyszer jön Magyarországra családjával. Most azt tartja a legfontosabbnak, hogy épségben hazajöjjenek a túszok.