Hihetetlen, hogyan tudnak alkalmazkodni egymáshoz az emberek és a madarak

Az ember és az élővilág kapcsolatáról általában a negatív hatások jutnak eszünkbe, azonban egy új kutatás ritka kivételt mutatott be. A Koppenhágai Egyetem kutatói számoltak be a Journal of Archaeological Method and Theory szakfolyóiratban a levantei régió jégkor végi ember-állat kölcsönhatásairól. 

Új megélhetési forrás 

14,5–10,5 ezer évvel ezelőtt Levante területén – ez részint a későbbi termékeny félhold területe – az emberek apránként új megélhetési módszereket találtak: növényeket próbáltak termeszteni. Az időszak klímája nedvesebb volt a mainál, így például a mai Jordánia területére eső Qa’ Shubayqa akkoriban állandó vizű mocsaras régió volt, ma félsivatagi és csupán időszakosan éri el a víz. Ez azt jelenti, hogy a múltban a vízimadarak és mások számára megfelelő élőhely lehetett. A területen régóta folynak ásatások, és a kutatók most úgy találták, hogy az egykor rövidebb-hosszabb ideig itt élő emberek mind egyes vízi növényeket, mind pedig a madarak tollát és tojásait gyűjtötték, no és vadásztak is a madarakra. A kutatók úgy vélik, hogy a korabeli emberek befolyásolták a vizes élőhely növénytakaróját, és ezzel lehetőséget teremtettek a madarak állandó jelenlétére. A most vizsgált egykori emberek ősi kultúrája a mezőgazdaságra áttérés előtti állapotot képviselte. Számos szakember úgy véli, részint az ehhez hasonló élőhely-átalakítások vezethettek el a mezőgazdasághoz, vagyis fontos lépcsőfoka lehetett az oda vezető útnak. „A vizes élőhelyek átalakítására tett erőfeszítések hasznosnak bizonyultak, az emberek így aztán könnyebben foghatták meg a madarakat, gyűjthették a tojásokat és tollakat” – mondta Camilla Mazzucato, a kutatás egyik résztvevője. A jégkor végi klíma átalakulása tette lehetővé, hogy az emberek kevesebbet vándoroljanak, és így egyre többet tartózkodhattak azonos helyeken. A madarak sokasága vándorol, ám, ha a körülmények kedvezően alakulnak, akkor nem teszik már meg az energiaigényes és veszélyes vándorutakat. Ezt a váltást tette lehetővé a jordániai helyszínen az ember tevékenysége. A kutatók a régészeti lelőhelyeken talált madármaradványok és tojáshéjak összetételének elemzésével nemcsak az adott madárfajt állapíthatták meg, hanem azt is, hogy az adott faj nem vándorolt, hanem egész évben e helyszínen lakott. Ezt pedig a kutatók szerint az emberi tevékenység tette csak lehetővé. 

Nem ez az egyetlen eset, hogy a madarak számára új élőhelyet biztosít az ember. A füstifecskék kapcsán 2022-ben egy genetikai kutatás tárta fel azt, hogy hány szaporodóképes egyedből állhatott a népessége sok ezer éve. E felmérés alapján e fecskefaj létszáma részint a kedvezőbbé váló klíma, részint az ember mezőgazdálkodása révén a korábbi sokszorosára nőhetett.