„Én személy szerint szeretem valamennyi női szerepem”

„A nők megérdemlik a tiszteletet ezen a szép napon, hiszen ők tartják össze a családot. Anyaként, nagymamaként nagy öröm számomra megélni a nőiességem. Nőként sok szeretetet adhatok a páromnak, a fiamnak és az unokáimnak, kiteljesedhetek ebben a szerepkörben. Kitágult a világ a nők számára az élet minden területén. A nőnap annak is az ünnepe, hogy számos olyan munkát végezhetünk nőként, amit korábban csak a férfiak végezhettek.”

„Minden nőnek sokféle szerepben kell megfelelnie: lehet beosztott, vezető, anya, nagymama, társ, barát, háziasszony, gondoskodó, biztos háttér, és még hosszasan folytathatnám a sort. Nem hiszem, hogy ki kellene emelni ezek közül egyetlen ünneplésre érdemes szerepet, mert a mi világunk így kerek. Én személy szerint szeretem valamennyi szerepem, és ha csak tehetem, igyekszem mindegyikben lubickolni egy kicsit. Szeretem a munkámat, imádok unokázni – kevés boldogabb pillanat van annál, mint amikor megölel két kamasz fiú –, fontos az is, hogy a családomat összetartsam, hogy gondoskodjak, szeretetet adjak és kapjak. Számomra ezek jelentik a női lét esszenciáját. Ami a nőnapot illeti: eszembe jut például, hogy fiatal koromban mennyire megadták a módját a férfi kollégák a köszöntésnek. Mára viszont a lényeg áttolódott a formaságokra, a virág vagy csoki átadására. Ettől a »gyorsan tudjuk le« érzéstől megkopott ez az ünnep.”

„Van két unokám, két lányom. A mi családunkban mindig fontos volt a nőnap. Amikor a lányaim, Noémi és Tímea kiskorúak voltak, nőnapkor nővé váltak, szép ruhába felöltöztek. Ezen a napon mindig felköszöntötte őket a nagyapjuk és az édesapjuk. A két leány­unokámat ezen a napon a férjem biztosan felköszönti. Ünnepeljük ezen a napon a hölgyeket, a leány­unokákat, leánygyermekeket, legyen az évben ez egy olyan nap, amikor a Nőket, így, nagybetűvel ünnepeljük.”

„Nagyon jó, hogy nőnap van! Nőként nemcsak évente, hanem napi szinten is több figyelmet, törődést, kedvességet kaphatnánk a férfiaktól, az év 365 napján. Ma már minden pozícióban megbecsülnek minket, nőket, legalábbis én ezt tapasztalom. A mai rohanó időkben szorítsunk legalább egy-két órát magunknak, amikor olyan dolgokat csinálunk, amelyek igazán feltöltenek. Ez az énidő számomra: ilyenkor festek, olvasok, angolt tanulok, magam által választott filmet nézek. Higgyék el, megéri!”

„Nálunk régen a nőnap kényelmetlen ünnep volt. Én úgy éreztem, igenis jár a nőknek ez a nap, hiszen a sok nehézség, a pluszteher, miegymás… Szinte ki akartam követelni még a társadalmi megbecsülést is, ami – valljuk be – nem teng túl nálunk. A párom viszont Zoltán. Ő azt hangoztatta, hogy ez az ünnep csak betolakodott a névnapjába. Aztán az egymás iránti tisztelet és szeretet a korral járó bölcsességgel felállított egy szép egyensúlyt. Nyugodtan kijelenthetem: nálunk minden nap nőnap (és Zoltán-nap, természetesen)! Úgy vélem, egyéni szinten indul a társadalmi folyamat, s ha önmagunkban rá tudunk találni erre a természetből fakadó egyensúlyra, akkor szinte jelentőségét veszti már maga a kérdés is, nő vagyok-e, vagy férfi.”

„Manapság a nők már a munka frontján is kiveszik a részüket, rengeteg nő dolgozik vezető beosztásban. Így tényleg megérdemeljük az ünneplést, hiszen a szebbik nem képviselői a család mellett a munkában is tudnak kiemelkedően dolgozni. Nőként a munkahelyemen is megbecsültek: részben férfiak között dolgoztam vezetőként, és tudtam egy csapatot vezetni. Most nyugdíjasként kicsit nyugodtabb körülmények között élek, de 77 évesen is járok a strandra, szeretek élni, abszolút megélem a nőiességem.”

„Nőnek lenni nem könnyű. Legbelül gondoskodásra vágyó, érzékeny kislányok maradunk egész életünkben, de a külvilág felé a munkánkban, a családi életünkben, a háztartásban rezzenéstelen arccal kell helytállnunk. Manapság elvárják, hogy egy nő ugyanúgy teljesítsen fizikailag és szellemileg, mint egy férfi, miközben ránk marad a háztartás vezetése, a gyereknevelés, a meleg otthon megteremtése. Azért szeretem a nőnapot, mert ilyenkor azok a férfiak is figyelmesek tudnak lenni, akik az év többi napján nem.”

„Nem minden nő azonos, és az elvárások, preferenciák eltérhetnek. De sok nő értékeli, ha a nőnapot, vagy más hasonló eseményt ünneplik, mert ezek felhívhatják a figyelmet a nők jogaira, egyenlőségére és sikereire. Az ilyen ünnepek lehetőséget adnak, hogy elismerjék a nők erőfeszítéseit, támogassák az egyenlőséget és megünnepeljék a nők által elért eredményeket. Sok nő büszke a női identitására, és értékeli a lehetőségeket, tapasztalatokat és erősségeket, amelyek a női létből fakadnak. Mások esetében azonban lehetnek kihívások vagy társadalmi elvárások, amelyek nehezebbé teszik a női létet. Fontos megérteni, hogy minden egyes nő egyedi, és nincs általánosan érvényes válasz a kérdésre: szeret-e nőnek lenni. Az egyén saját tapasztalatai és érzései meghatározzák, hogy ki és hogyan éli meg a női létet.”