Ilyen is volt: elfogyott a sonka az ünnepek előtt

Sonkamizéria az ünnepek előtt címmel 1994. április 2-án, szombat jelent meg az a cikk az Észak-Magyarországban (ez egy húsvétot megelőző szombat volt), hogy gond van a sonkával: sem kötözött-, sem paraszt-, de még füstölt tarja sem kapható. "Ámbátor lehet, hogy egy-két kisebb, a központól távol eső üzletben rálel a kitartó vevő - ha szerencséje van". Az újságíró sorolta is, Miskolc három legnagyobb élelmiszer-áruházában - a Vörösmarty úti Julius Meinl Csemegében, a Pátriában, a Centrum Szuper Marketjében - egyaránt azt mondják a vásárlónak: sajnáljuk. A Centrum 2 tonnával kapott kevesebbet, a Pátria 5-600 kilóval, s bár a Csemegébe megérkezett a megrendelt 9 mázsa, de utánrendelésre már nincs mód, írta a lap, és hozzáfűzte: tulajdonképpen "itt és most" nem az élelmiszer-kereskedelmet kell szidni. A boltok vezetői a cikk szerint állították és papírokkal támasztották alá: ők rendeltek, de a szállítók közölték, nem áll módjukban a teljesítés. Azt csak a boltosok sejtették: a szállítmányokat Budapestre kellett irányítani. Sejteni vélték azt is, hogy a Kermi (Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet volt akkoiban - a szerk.) „beleszólt” a sonkakereskedelembe: szokásos húsvéti ellenőrzésük kiderítette: a füstölt sonkák, tarják a megengedettnél lényegesen több tartósítószert tartalmaznak, s ezért a vizsgált áruk egyharmadát kivetették a pultból. 
Nos, nem lehetett könnyű abban az évben háziasszonynak lenni, ki tudja, mi került sonka az asztalra. Érdekes egyébként, hogy a cikkből kiderül, hogy tojás, csokinyuszi, csokibárany, és egyéb figurák szép számmal voltak a boltokban, tojásból például oly sok, hogy a korábbi 6 forint 70 filléres darabonkénti ára húsvétra 5 forint 50 fillére csökkent.