Izgalmas kordokumentum a Furmann Imre emlékére kiadott könyv

„Megkerestem Imre barátait, pályatársait, hogy ha van olyan emlékük Imréről, amit szívesen megosztanának, akkor írják le. Az emlékezőknek csak a neve szerepel, az Imréhez fűződő viszony többnyire kiderül az emlékezés szövegéből”

„A férjem éveken át írt naplót, 14 kézzel írt füzet maradt utána. A kézírása nehezen olvasható, és volt kollégája, barátja – aki jól tudta olvasni az írását, így gyakran a verseit is gépelte – Dr. Bihary László vállalta, hogy legépel egy naplófüzetet. Az, hogy éppen ez az időszak került a kezembe, véletlen volt.”

„Még a férjem kérte ki a Történeti Hivataltól az aktákat. Ezek alapján 1982-től figyelték meg, amiben az a hátborzongató, hogy ő akkor ügyészként dolgozott, az államhatalom része volt. Az első időkben csak a besúgók jelentései készültek, később a telefonunkat is lehallgatták, a leveleinket is felbontották, és végül lehallgatót helyeztek el a lakásunkban. Ebben az a döbbenetes, hogy mi az Avas-déli lakótelepen egy kétszobás panellakásban éltünk. A fiunké volt a gyerekszoba, és a nagyszoba – ahol az MDF is alakult, és a FIDESZ az első miskolci tájékoztató fórumát tartotta – nemcsak a mi szalonunk volt, hanem a nappalink és a hálószobánk is. Ebbe számomra a mai napig szörnyű belegondolni. A megfigyelés az iratok tanúsága szerint egészen 1989 decemberéig tartott, tehát a köztársaság kikiáltása után is folytatódott."

„Én nem vagyok ilyen megbocsátó, mert többen közülük rendszeresen jártak hozzánk, ették a főztömet, itták a borunkat és olyan kapcsolat látszatát tartották fenn, hogy barátaink körébe soroltuk őket, miközben ők jelentettek a tartótisztjeiknek. Nem csak magánemberként, hanem szakmailag is probléma ez számomra – politikai szociológiával foglalkoztam egész életemben – hiszen mit mondjak azoknak az embereknek, akiket ugyanígy be akartak szervezni, és nemet tudtak mondani, vállalva ennek a következményeit”

Furmann Imre a rendszerváltó MDF alelnöke, a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Iroda megalapítója volt. Később roma jogvédelemmel foglalkozott, ő hozta létre és vezette a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Irodát. Haláláig az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnökhelyetteseként dolgozott. "Köztársaságért, a jogállamért" díjat is kapott az igazságügyi minisztertől. Megkapta az Emberi Méltóságért Díjat, a belügyminisztertől az Áldozatvédelmi Díjat, és 2003-ban a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét. 2010-ben hunyt el.