Forróság

Izzik a levegő, szinte perzseli a bőrömet. Közel negyven fokban telnek a mindennapok. Az élet nem áll meg, hőségriadó ide vagy oda. Nyakamba veszem Miskolc utcáit, hogy megnézzem a kiülős helyek hangulatát. Persze a forróságban jellemzően üresek a hangulatos teraszok. Épp kezdenék szenvedni, hiszen árnyékban is nehéz a levegő, amikor meglátom a tetőn dolgozókat. Rögtön eszembe jutnak a postások, a kukások, azok, akik a szabadban töltik a munkaidejüket általában fizikai munkát végezve. A vasúti hidat karbantartók a szokásos útvonalamon reggel már, délután még dolgoznak, miközben én a nap nagy részében a kellemes 25 fokban ülök. Mielőtt sajnálhatnám magam, rájövök, hogy nem is olyan rossz nekem. Eszembe jut, ha jön a postás, vagy a kukás, és épp otthon vagyok, megkérdezem, kér-e egy pohár vizet. Néha ennyi is elég. Közben arra gondolok, amit ilyenkor mindenhonnan hallok: délelőtt tíz és délután három között ne menjünk napra, ha nem muszáj. Nem lehetne délelőtt tíz és október elseje között?