Ki az alkoholista?

Az interneten többféle meghatározása is található az alkoholizmusnak. Orvosi szempontból olyan szenvedélybetegség, amelyet a kitartó szeszfogyasztás és ennek káros élettani következményei idéznek elő. A társadalom sokszor nem tekinti alkoholistának azt, akinek valójában súlyos gondjai vannak, mert még mindig csak az árokparton fekvő, holtrészeg emberre asszociálnak a szó hallatán. Egyes nézet szerint az alkoholfüggőség életmódbeli elakadás, amelyet az érintettek jelentős része képes meghaladni, és nem feltétlenül kell absztinencia (teljes alkoholmegvonás) hozzá, tehát egy alkoholfüggő ember is képessé tehető a mértékletes fogyasztásra. Más szerint csak az alkoholista, aki nem tudja elvégezni mindennapi teendőit, akár a munka területén. Beszélgetőpartnerem ettől egzaktabb (egyértleműbb) definíciót adott: aki mindennap iszik. Bár még ezt is lehet hajlítani, ami azt jelenti, hogy a szenvedélybetegek mindenféle kifogásokat találnak ki, csak hogy ne kelljen belátniuk, a definíció szerint nekik segítségükre van szükségük. – A függő érzelmileg beteg, tehát nem elég, hogy nem fogyaszt tudatmódosító szert, az elméjének kell tisztának lennie – mondta.

Kilétét nem fedte fel, bár már nem alkoholista

Beszélgetőpartnerem nem szerette volna, ha elárulom a nevét, hiszen ő is végigjárta azt az utat, ami eljuttatta őt a Miskolci Anonim Alkoholisták csoportjához, aminek több mint egy évtizede tagja. – Tizenhat évesen fogyasztottam először alkoholt, de rendszeressé tizenkilenc évesen vált, még a katonaság ideje alatt. Végül eltanácsoltak a munkahelyemen. Évek alatt jutottam el addig, hogy depressziós lettem, még öngyilkos is akartam lenni. Mikor az ember emiatt bekerül a pszichiátriára, az orvos kötelezheti őt arra, hogy a kórházból elmenjen egy gyűlésre. A csoportból egyébként a tagok járnak az osztályra, hogy szolgálatként átadják az üzenetet: van kiút, ráadásul egy olyan közösségben, ahol mindannyian ugyanazt éltük át, kicsit másként. De persze szükség van a belátásra, hogy beteg vagyok, segítségre szorulok, ez egy nagyon fontos lépés – mondta el a ma már csoporttag, aki kitett négy érmet is a pénztárcájából. – Ezt aznap kaptam, amikor először voltam a gyűlésen, azt szimbolizálja, hogy egy napja nem iszom. Ez a negyedik pedig már a több éves absztinenciát. Az alkoholfüggők számtalan esetben csalják meg saját magukat, mondván, én már nem iszom alkoholt, helyette mást fogyasztok. Ezt nevezzük szerváltásnak. Ehhez kell a csoporttagoknak a szponzor, hiszen ő kívülről látja a helyzetemet. Ma már én magam is szponzora vagyok öt férfinak – mondta büszkén a csoporttag, aki eredetileg nem miskolci, és elmondása alapján azért maradt itt, mert a színház feliratát meglátta, és üzenetként értelmezte: Itt a helyed.

Mire jó a csoport?

Három közösség van Miskolcon. Most szeptemberben ünnepelték meg fennállásuk húszéves évfordulóját, meghívottakkal és finom ebéddel együtt. – A mi közösségünknek kevesebb mint húsz stabil tagja van, de természetesen a másik véglet is előfordul, hogy valaki elkezd járni hozzánk, és például részegen jön a gyűlésre. Ekkor mi szeretettel fordulunk felé, mert más nem vezet eredményre. Le kell nyugtatnunk, hogy hosszú időn át ne szólaljon meg, majd a gyűlés végén beszélgetünk vele. Eleinte a hozzátartozók is elkísérik a leendő csoporttagokat a gyűlésekre, hiszen ők szenvedik el tetteiket a mindennapokban. Az egy-másfél órás gyűléseink szertartásszerűek, az elején a levezető titkár elmondja a találkozó menetét. Ha születésnapost ünneplünk, hosszabb ideig tart. Én személy szerint legjobban a jóvátételt szeretem, amikor pozitív érzésekké kell tennem azokat, amiket addig keltettem másokban. De egyéb szolgálatot is végezhetünk: például teremnyitás, kávéfőzés terem előkészítése a gyűlések előtt – mesélte lelkesen beszélgetőpartnerem, aki hozzátette, a Miskolci Anomin Alkoholisták csoportja elérhető az interneten, ahol telefonszámot és címet is feltüntetnek.

Amerikából indultak

Az 1930-as évek Amerikájában élő Bill Wilson már fiatalkora óta alkoholproblémával küzdött. Próbálkozásai ellenére nem sikerült felhagynia az ivással, ami fokozatosan tönkretette az életét, testi és mentális állapotát. Egy szintén alkoholista barátja megtalálta az absztinencia módját a vallásosságon keresztül. Amikor Wilson újból erős késztetést érzett arra, hogy igyon, józansága megőrzése érdekében keresett egy alkoholistát, hogy segítsen neki. Dr. Bob Smith és Wilson segített egymásnak az ivás megállításában, majd felismerve, milyen erejük lehet együttesen a hasonló problémával küzdőknek, megalapították az AA-t, azaz az Anonim Alkoholisták közösségét.

Tíz éve pedig így mesélt egy miskolci az évfordulóról a boon.hunak: "Az ősi kolostor fái között, a sokat látott falak tövében emberek hallgatják, amint társuk az új életéről beszél. Beszél halálról, szabadságról, boldogságról… Közel száz lélek osztja meg érzéseit és merít erőt a közösségből. A Nap meleget ont rájuk és hallgatja, hogyan indult tíz évvel ezelőtt a Névtelen Alkoholisták első csoportja Miskolcon."