2016.11.02. 18:54

Íme a Prima díj három jelöltje a Magyar Képzőművészet kategóriájában: autótervek, saját cipő, kerékpárok

Miskolc - Az idén is lesz Prima díj a Vállalkozók Országos Szövetsége megyei szervezete jóvoltából. Három kategóriában nevezett meg jelölteket az elnökség: most a Magyar Képzőművészet kategória jelöltjeit mutatjuk be.

Bocsi Attila formatervező

Miskolcon született 1967-ben. 1986-ban érettségizett esztergályosként. Az LKM-ben kezdett dolgozni, majd taxizott – mellette rallyzott (1990-ben abszolút hatodik helyen végezett). Igazán a 10. születésnapjára kapott ajándék játékautó (Lancia Stratos Zero) határozta meg jövőjét (gyakorlatilag innen számítja az autótervezői pályáját). Ilyen irányú képzés híján (a tanárai leghatározottabb tiltása ellenére az iskolában is) autodidakta módon rengeteg autót rajzolt és tervezett. 1992-ben pályázott az Autó Magazin által kiírt „Tervezzünk Opelt” felhívásra, és második helyezést ért el. Egy évvel később (a könyvtárban szerezte meg a címet) az amerikai Art Center College of Design autótervezői pályázatán teljes ösztöndíjat nyert 42 ország 134 résztvevője közül. Egy év angol nyelvtanulás után megkezdhette tanulmányait a világ egyik legismertebb főiskoláján. Olyan nemzetközileg elismert szaktekintélyektől tanulhatott, mint Harry Bradley, Pinky Lai, Scott Robertson, Neville Page, Molnár Imre. 1997-ben diplomázott autótervező szakon Pasadenában.

Első munkahelye a BMW Designworks volt Los Angelesben. Pár hónappal később, az Opelnél eltöltött szakmai gyakorlata alapján felkereste a főtervező, és Németországba csábította, ahol az Opel Vectra tervein dolgozhatott. 2001-től új korszak kezdődött: a Peugeot-hoz szerződött Párizsba. Az ott eltöltött 14 év alatt számos új modell került ki a keze alól. 2015 tavaszán a nagy nevű olasz Pininfarina céghez szerződött Torinóba mint projektmenedzser, ahol számos tanulmányon dolgozott, mint például a Honda Jazz, Fittipaldi racer, Mahindra Formula E. Elismeréseképpen több megkeresést is kapott: 2016 nyarától elfogadta a torinói Icona Design vezető tervezői pozícióját.

Kovács Attila cipészmester

1968-ban született Nagyváradon. Gyerekkorától sok időt töltött a cipészműhelyben, besegített édesapjának a családi vállalkozásban az egyszerűbb cipőjavításokban. „Valami furcsa, visszafordíthatatlan dolog történt akkor ott, abban a kis műhelyben, mikor a vaskaptán billegő cipő sarkába sikerült végre azt az apró, vékony kis szöget beütni úgy, hogy az nem görbült el” – emlékezik. A szakmát édesapjától tanulta. Saját vállalkozását 1991-ben alapította, folytatva a családi hagyományt, maradt a kaptafánál: a mai napig hagyományos, kézműves cipők és csizmák készítésével foglalkozik. Az Ortopéd Cipőkészítők Szövetségének, és a BOKIK Kézműipari tagozatának elnökeként érdekvédelmi tevékenységet is folytat. Kapcsolata a népművészettel, évekkel korábban, egy néptáncos, kemény szárú csizma készítésével kezdődött el, azóta tagja a Bükkaljai Mesterek és a Fügedi Márta Népművészeti egyesületeknek. A történelmi Magyarország tájegységeinek lábbeliviseletét tanulmányozza és rekonstruálja. Népművészeti alkotásait folyamatosan zsűrizteti.

Munkáit számtalan jelentős szakmai elismeréssel jutalmazták: Gránátalma Díj, Magyar Kézműves Remek Díj, Népi Iparművész cím, Év Mestere Díj. A németországi Wiesbadenben megrendezett nemzetközi kézműves cipőkészítő-bajnokságon, Magyarországot képviselve, a térség – Kisgyőr és Miskolc – jó hírét öregbítve évről évre több jelentős díjat is sikerült elhoznia: 1 ezüst- és 1 bronzérem (2007), Legjobb női cipő különdíj, 3 arany- és 1 ezüstérem (2010), Legjobb férficipő különdíj, Legjobb női cipő különdíj, 3 arany- és 1 bronzérem (2013), 2x Legjobb férficipő különdíj, Legjobb női cipő különdíj, 3 arany- és 1 ezüstérem (2016).

Merényi Dániel designer

1977-ben született Miskolcon. Az Avasi Gimnáziumban rajz tagozatosként Ihász Zsuzsa és Homonna György voltak kiváló mesterei. Érettségi után felvételizett az Iparművészeti Főiskolára, ipari formatervező szakra, de elsőre nem vették fel – többször meg sem próbálta. „Ez mindig eszembe jut, amikor évente pár alkalommal belépek az épületbe meghívott előadóként” – emlékezik. Tanulmányait a Kirakatrendező és Dekoratőr Iskolában fejezte be. Először egy kis, miskolci grafikai stúdióban dolgozott, majd a fővárosban kilenc év alatt bejárta a szakma szamárlétráját. Alkalmazott grafikusi pályája utolsó éveit a Publicis reklámügynökségnél art directorként töltötte, az ügynökség budapesti és milánói irodáiban. 2006-ban eldöntötte, hogy kiszáll a reklámszakmából és „valami emberibb, megfoghatóbb dologgal” fog foglalkozni. Milánói hónapjai alatt meglátogatott egy egyedi kerékpárokat készítő mestert a műhelyében: eldöntötte, hogy a vázkészítést kell megtanulni. 2011-ben hazajött, hogy Miskolcon építsen műhelyt, ahol a saját nevét viselő kerékpárok születnek majd.

A vázak építéséhez választott anyaga az acél: érzelmileg sem volt számára közömbös, hogy éppen itt, éppen ezzel az anyaggal teremtsen valami olyat, ami szinte egyedülálló az országban, és a világon sincs sok. Kerékpárjait több kiállításon megcsodálhatták Európa-szerte, és használják, szeretik őket Svédországtól Olaszországig. Egy versenybringája 2014-ben bekerült a 100 legjobb kerékpáros termék közé az Egyesült Királyságban. Saját használatú teherhordó kerékpárja jelenleg az Iparművészeti Múzeum – Bringológia kiállításán látható. A rajta látható kosarakat a Miskolci Autista Alapítvány kézműves műhelyében készítették a fiatalok. „Talán erre a kerékpárra, erre az együttműködésre vagyok a legbüszkébb.” A legfontosabb számára a fiataloknak példát mutatni, további színt adni a városnak, gyarapítani értékeit.

ÉM