Kulacsok Csokonai emlékére

Tudják-e, hogy Gesztelyben írta Csokonai Vitéz Mihály a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versét? Pedig így van, ezt is megtudtuk amikor ott jártunk, és megnéztük Sztrakon Tamás helytörténeti gyűjteményét. A költő a Puky-kúriában lakott egy éven át (ma a gondozási központ működik a házban), Puky István hívta meg, aki hajdanán osztálytársa volt Csokonainak.

Kulacsok gyűjteménye

Sztrakon Tamás a történtek emlékére kezdett el kulacsokat gyűjteni. Kétfalnyit is beborítanak a falutörténetet bemutató házban, és már gondolkodni kell, merre bővülhet a gyűjtemény. Van köztük pálinkás-, I. világháborús hadikulacs, különböző városokat reklámozó emlékkulacsok.

Ám mindez csak egy kis része a helytörténetet bemutató emlékeknek.

– Általános iskolás voltam, amikor azt a feladatot kaptuk, hogy mondjuk el, ki mit tud Gesztely történelméről. Kérdeztük ugyan a nagyszülőket, de számomra akkor tudatosult, hogy korábban senki nem foglalkozott vele, nincsenek leírva, összegyűjtve az emlékek – mondja Sztrakon Tamás, aki egyébként a helyi bolt vezetője. Megjegyzi, azóta már van könyv Gesztelyről, többek között a polgármester jegyzi, de vele párhuzamosan ő maga is elkezdett gyűjtögetni, bújta a levéltárat, a múzeumot, idősekkel beszélgetett, és kezdett összeállni a tárgygyűjtemény.

Miközben mesél, körülnézünk a néhány éve vásárolt házban. Az egyik szekrény tetején nagy agyagkaspók: egy idős helybéli asszonytól vannak, az egyikben a lagzijára főtt a töltött káposzta. Egy munkapadon a hajdani szíjgyártó dolgozott, a másikon egy csizmadia. És van olyan is, amin már gondolkodni kell, mi is lehetett: már a nagyszülők sem emlékeznek pontosan hogyan, s mire kellett használni.

– Képeslapokból 20 gyűlt össze, pedig azt mondták, nem is érdemes foglalkozni vele, ilyen kis településen biztos alig gyártottak. Ennek ellenére még a háború előttről is találtam, többségükön a település fontos épületei, a helyi bolt, a templom, a Hernád-híd.

Tamás 1988-tól gyűjti az összes cikket is, ami megjelent Gesztelyről. A focimeccsekről szóló tudósításokon át bizonyára az a cikk is megvan, amit nemrég ő maga írt lapunknak arról, hogy épp 100 éve, hogy 1919-ben a postaezred tagjait és civileket, 21 embert gyilkoltak meg a falu határában.

Misztikus hatás

Egy külön szekrényben a szőttesek, a szekrény tetején csuprok, rajtuk a felirat: május. Tamás elárulja, környékükön sokszor olvasható ez rajtuk, misztikus hatást tulajdonítottak neki. Ha ráírták, akkor hitték, hogy a tej nem savanyodik meg, és rontás sem éri a tehenet.

– Örülök, hogy egy ekkora gyűjtemény jött össze, hiszen a helyi ember úgy van vele, ami fa, azt vágjuk össze a tűzre, ami vas, az megy a vasba: mindent felhasznál még egyszer. Ezért is értékes, ami megmaradt – magyarázza.

– Mindemellett egy Facebook-oldalt is üzemeltet – jegyezzük meg: a múltkoriban rábukkantunk a közösségi oldalon.

– Igen, először csak a kulacsaim képeit raktam fel, ha beszereztem egy-egy újat. Ma már a helytörténeti látványtár oldalaként funkcionál – mondja, s megtudjuk, egyre többen akarják megnézni a gyűjteményt, épp ottjártunkkor is bekukkantott egy helybéli pár.