Kortárs líra olcsó poénok nélkül

A 90-es évek kultikussá vált kávéreklámja azt állította, hogy a hirdetett márka feloldotta az örök paradoxont, és egyszerre volt olcsó és finom. Nos, Szálinger Balázs 361° című kötete mintha fordított igények alapján íródott volna: nem finomkodik, és olcsó poénok, kiszámítható panelmegoldások sincsenek benne. Egyfajta folytatása ez a három évvel ezelőtt megjelent 360°-nak, ami a költőt körülvevő lankás verstájakra hívta túrázni olvasóit. Az új kötet címadása egyértelművé teszi, hogy ennek az utazásnak a folytatására fizet be a vásárló, azonban az is kiérezhető belőle, hogy ezúttal túllépünk a korlátokon. Ott az a plusz fok, a kördiagramnak az a láthatatlan szelete, amely új spektrumot nyit, és ami által egy titkos világ valóságába nyit féreglyukat a költő. Míg a 2016-ban fekete borítóval kiadott 360° a magyar táj felé kalauzolja a figyelmet, addig a tavaly év végén megjelent fehér alapon fekete betűkkel nyomott 361°-ben a vidék inkább egyfajta kapaszkodóként van jelen. Olyan dokkolópont, amihez az olvasó biztonságban tud kapcsolódni, hogy megpihenjen a kitaposatlan gondolatok fűtengerén való átkelés közben. A felfedezés során pedig olyan témák bukkannak elő, mint a politika, a közélet és az elvaduló környezet.

„Kedves, gyere velem rózsát szedni,/A leszakított virágok helyén/hagyunk egy-egy furcsa falunevet” – ez az attitűd kíséri végig az olvasót. A sorok érezhetően elvesznek tőlünk, meglebbentik a jótékony ködöt, hogy átrajzolódjon rajta halványan valami rideg valóságélmény, de rendre ottmarad bennünk egy-egy kapaszkodó, néhány színes, foszforeszkáló nyom, amelyek miatt azt érezhetjük, van hová menni, mégis van értelme bejárni ezt a nyugtalanító utat.