Református énekkarok találkozója

Az elmúlt hétvégén rendezték meg az I. Református Énekkari Találkozót a Mezőcsáti Református Egyházközség szervezésében. Az istentiszteleten a Marosvásárhely-Cserealjai Református Énekkar, a Tiszaújvárosi Református Énekkar, a Mezőkeresztesi Férfikórus és a Mezőcsáti Református Énekkar szolgált. Az alkalom zászlós bevonulással kezdődött, mely idő alatt a Magyarország az én hazám című ének zenekari feldolgozása volt hallható, melyet Zoller János és Kovács Ádám Máté készített el erre az alkalomra. Először a vendéglátó Mezőcsáti Református Énekkar énekelt Kovács Ádám Máté vezényletével. Énekkari indulót énekeltek, melynek szövegét a karnagy írta, dallamát pedig Berkesi Sándor – Liszt- és Kossuth-díjas zeneszerző – szerezte.

A legrégebbi férfikórus

Ezután a Tiszaújvárosi Református Énekkar következett Birtalan Judit vezényletével. A gyülekezet szóbeli köszöntése után Lisznyai Kálmán – Ima a hazáért és Birtalan József – Téged dicsér a zengő ősi zsoltár című énekével örvendeztették meg a gyülekezetet. A találkozó harmadik szolgálattevője az ország legrégebbi amatőr férfikórusa (1856-ban alakultak), a Mezőkeresztesi Férfikórus volt Zoller János vezényletével. Birtalan József Csángó imáját, valamint Zoller János 345. dicséret feldolgozását énekelték el.

Közösen énekeltek

Az igei szolgálatot Berekméri Melinda, a Marosvásárhely-Cserealjai Református Gyülekezet lelkipásztora végezte ezen az alkalmon a gyülekezet közösségében. Az igehirdetést követően Gazda István, a Mezőcsáti Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte a marosvásárhelyi testvéreinket. A köszöntést követően a Cserealjai Református Énekkar szolgálata következett, egy teljes egyházi ünnepkör köré építették énekeiket, verseiket. Végül – de nem utolsósorban – Zoller János Magyarország az én hazám című művét a zeneszerző saját vezényletével a kórusok közösen énekelve szólaltatták meg.

Magyarország az én hazám

A kórustalálkozó záróakkordjaként hetven ember torkából egyszerre szólt az erdélyi vendégek számára talán még többet jelentő ének:

„Magyarország az én kedves szép hazám,

Oda fáj csak gyönge szívem igazán.

Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,

Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

Elindultam hosszú útra egyedül,

Mindenfelől borul az ég, nem derül,

Én felültem a világ vad lovára,

De zabolát nem tettem a szájára.

Vígy el, vígy el édes lovam messzire,

Hogy ne fájjon gyönge szívem ennyire.

Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,

Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.”