Talán a mi őseinket is megtalálták?

Vékony fapallón megyünk végig és tekintünk le másfél méter mélyre, az ásatás helyszínére. Nézzük a megsárgult csontvázakat. Úgy 300 éve alusszák örök álmukat a miskolci avasi református műemlék templom alatt, a Rákóczi-szabadságharc éveiben élhettek Miskolc tisztes polgáraiként. Dr. Szörényi Gábor András régész, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese mutatja is az egyiket, idősebb asszony lehetett. A csontok között van gyermeké, asszonyé, férfié. Mi lehetett a történetük? Erről is mesél nekünk a régész, miközben az ásatást figyeljük.

Ottjártunkkor nyolcadik napja tart a feltárás, és még 5–10 nap van hátra, a sírok egy részét már átvizsgálták, a középső, leletanyagokban leggazdagabbnak tűnő rész van még hátra.

Lépcsőház lesz itt

– Holland hajóácsok készítették az 1500-as években a templom különleges tetőszerkezetét, ezt szeretnék bemutatni a látogatóknak a most indult beruházással. A tetőszerkezethez egy lépcsőházból vezet majd az út, ennek építése kezdődik hamarosan, ezt előzi meg a mostani régészeti feltárás – magyarázza dr. Szörényi Gábor András, akitől megtudjuk azt is, hogy ritka az ilyen ásatás Miskolcon, amikor a teljes lelőhelyet fel tudják tárni. És mivel a templomról viszonylag sok adata van Miskolcnak, így a mostani leleteket ezekhez hozzá lehet rendelni, együtt értelmezni.

– Miskolciak? – kérdezi, s mi bólogatunk, az egyik szülői ágról biztosan.

– A miskolci gyökerekkel rendelkezőknek akár különösen érdekesek lehetnek a leletek, talán megtaláltuk az őseiket – mondja, majd meghallgathatjuk, mi mindent árul el az, amit az ásatás helyszínén látunk az avasi templom termében, a megbontott padló alatt.

Ahol most ásnak, az Mátyás király idején még templomon kívüli terület volt, egy későbbi bővítésnél lett annak a része. Márványpadló fedte, a kivitelezők ezt szedték fel most, utána kezdődhetett a kutatómunka. Úgy 30 köbméter földet hordtak most ki.

– Előtte még fémkeresővel vizsgáltuk meg a területet, már az első földrétegből három különböző korszak pénz­érméi kerültek elő – kezdi a történetet a régész. A legkorábbiak késő középkori pénzek voltak, Mátyás denárok, azaz Mátyás király korában már használták ezt a területet. Találtak 17. századi lengyel garasokat és Mária Terézia krajcárt is.

– Ezután kezdtük feltárni a sírgödröket. Itt is voltak lengyel garasok, hiszen a 17. században Miskolc a Lengyelország felé irányuló borexport egyik kereskedővárosa volt. Ebben az időszakban a lengyel garast valutaként jobban szerették, mint a magyar pénzeket. A sírokból Lipót denárok is előkerültek. A király 1657 és 1705 között uralkodott. A pénzérmék arra utalnak, hogy a sírok a 17. és a 18. század fordulóján néhány évtizedre, bő fél évszázadra keltezhetők. Ez az időszak volt a Rákóczi-szabadságharcot megelőző és az azt követő évek, évtizedek.

Dr. Szörényi Gábor András mutatja, négy egymástól jól elkülöníthető aknasírról van szó, van csontváz, amelynek csontjai térdtől felfelé vannak meg, másikuknak deréktől lefelé. Van, ahol több koponyát látunk egymás mellett.

Újabb és újabb temetések

– Ennek az az oka, hogy különböző, egymást követő temetkezésekről van szó. Az újabb sír ásásakor a korábbi csontvázat elvághatták. Az újabb és újabb temetések során talált csontokat legtöbbször ráhelyezték az új koporsóra vagy mellé, a sírgödörbe. Ezért fordulhat elő, hogy nem egy hajdani emberhez tartozó csontok találhatók egymás mellett – magyarázza a régész. A jól elkülönülő sírok pedig arra utalnak, hogy valószínű, családok temetkezhettek egy-egy sírhelyre. S mivel a sírok a templom falain belül voltak, így feltételezhető, hogy gazdag, jelentősebb, nagy köztiszteletben álló miskolci családok több generációját temethették ide. A koporsók már elporladtak, egy-egy koporsószög maradt belőlük, és egyébként sem volt semmi más melléklet ezekben a sírokban, egy-egy gombon kívül semmi mást nem találtak.

– A református családokra volt ez a puritánság jellemző – jegyzi meg a régész. Akit egyébként meglep, hogy csak ebben a bő fél évszázadban temetkeztek ide, a korábbi évekből nem találtak sírokat.

Kérdeztük, sejthető-e, hogy mely miskolci családok sírjairól lehet szó, de a szakember szerint nem tudni, erről az időszakról – bármilyen meglepő – nem sok írásos emlék maradt fenn, a koporsókkal együtt még a feliratok is az enyészeté lettek.

Még nincs vége

Dr. Szörényi Gábor András azonban hangsúlyozza, a történetnek még nincs vége, hiszen a csontvázakat kiemelik, és tervezik azok antropológiai vizsgálatát, ezzel bizonyítható lesz a hipotézis, hogy valóban egy családból származnak-e, és talán ha genetikailag összevetnék ma élő miskolciakkal, akkor az is kiderülhetne, hogy kiknek a 300 évvel ezelőtt élt ősei fekszenek a sírokban.

Kimegyünk az ásatás területéről a templom elé. A mellette lévő temető szélén régi-régi sírkövek. Elköszönünk a régésztől, de közben még böngésszük a sírkövek feliratait, nagy részük az 1800-as évek második feléből való.

– Izgalmas, ugye? – kérdezi. Közülük egyik-másik idősen elhunyt (az egyik hajdani miskolci polgár 1817-ben volt 89 – fedezzük fel –, a másikuk 1825-ben 70-valahány) akár még ott is lehetett gyerekként, ifjúként valamelyik templomi temetésen.

Ki tudja. A teljes igazság persze sosem derülhet ki, de érdekes rajta elmerengeni.

A templom története dióhéjban

Dr. Szörényi Gábor András elmesélte nekünk az avasi református templom előtörténetét.

– Egy Szent István plébániatemplom már a 13. században, az Árpád-korban létezett, lényegesen kisebb volt, mint a mostani.

– A 14. században elkezdik nyugat felé kibővíteni, megépül a nyugati tornya. Ezen lehet ma bemenni a templomba.

– A 15. század közepe a nagy gazdasági fellendülés időszaka, gótikus csarnoktemplomokat építenek Európában. Miskolcon is visszabontják az Árpád-kori templom falait, azok nyomvonalán építik meg a pilléreket, eléri a mai formáját az avasi templom. 1489-re befejeződött az építkezés.

– 1544-ben megjelent a török Miskolcon, felgyújtotta a várost, és a tűz átterjedt a templomra is. Beomlott a gótikus boltozat, leomlott a nyugati torony.

– a 16. század közepén Miskolc lakossága protestánssá, reformátussá vált, ezért már nem építtették újjá a gótikus boltozatot, hanem egy egyszerű, sík födémet húztak a tetőre. Az új tetőszerkezetet 1554-et követően 20 év alatt újítják fel a cikkben említett holland hajóácsok.

– A tetőszerkezet református szokáshoz híven festett kazettás mennyezetet kapott, amit az 1770-es években újítottak fel.