Hatvan forintból épített egy brandet

Spirkó Károly útját végigkísérte a zene: édesanyja hangszerboltot vezet, édesapja – nem csupán miskolci viszonylatban – ismert gitáros. Ebben a miliőben nehéz volt elkerülnie a sorsát. Huszonnégy évesen diplomás zenészként, pedagógusként dolgozik. Gyakran szerepel színpadi kórusban: legutóbb a Parasztbecsületben láthatták a nézők. Bár a Music Channel 1 like hiphop műsorában a Velezdi László és Bodolai Gábor alkotta Punch-­Line ­Rockaz nevű formációval készített közös klipjét bemutatták, mára többnyire egyedül dolgozik: eddig elkészült dalait CHRLS néven osztotta meg a YouTube-on. Hatvan forintból készített brandet, amivel szimbolikusan válaszolt az őt ért kritikákra. Zenéiben a fingerstyle gitárjátékmóddal vegyíti a pop hangzásvilágát, illetve elrejtve néha megjelennek dzsesszes harmóniákkal ölelve r’n’b-s ritmusok is.

Huszonnégy évesen már tapasztalt zenésznek mondhatod magadat. Milyen út vezetett idáig?

Miskolcon élek, itt is születtem. A zene már a kezdetektől elkísért: édesapámék születésem előtt eldöntötték, hogy zenész lesz belőlem. Mondhatni, tudatosan tereltek ebbe az irányba. Hároméves koromban kaptam tőlük egy ukulelét, amibe azonnal beleszerettem: innentől nyilvánvaló volt, hogy gitározni fogok, úgyhogy zeneoviba kerültem. Hatévesen már az Miskolci Egressy Béni–Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola előképző tagozatra jártam. Tíz évesen kezdtem saját dalokat, szövegeket írni. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam a tanulmányaimat, majd a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetére jelentkeztem, sikerrel. Jelenleg klasszikus gitárt oktatok, és élvezem ezt a munkát.

Úgy tűnik, kifejezetten tudatosan építed az életedet. Milyen kihívásokkal állított szembe az elmúlt időszak?

Az egyetemi éveim kalandosan alakultak: mindig dolgoztam valamilyen mellékállásban – legtöbbször vendéglátásban vagy call centeresként –, de az igazi kihívás akkor kezdődött, amikor elkezdtem zenét, gitározást tanítani. Először óraadóként, majd pedagógiai asszisztensként tevékenykedtem, azután kaptam egy lehetőséget: oktatni hívtak az Egressybe, ahol minden kezdődött. Olyan volt ez számomra, mint a hazatérés. Minden tökéletesnek tűnt egy ideig, azonban a munkám – bár csak pár hónapig – veszélybe került. Még nem volt diplomám, így meg kellett hirdetni az állást szakképzettséggel rendelkező tanár számára. Ekkor úgy döntöttem, az egyetem negyedik és ötödik évét összevonva szerzem meg a szükséges papírokat. Végül sikerült ötös átlaggal végeznem az egyetemen munka mellett, bár akkoriban az alvás luxuscikknek számított az életemben.

A felvezetésben említett hatvanforintos brand egyfajta reakció egy téged ért kritikára. Hogy történt mindez?

Egy számomra fontos személy egyszer azt mondta rám, hogy „kamuember” vagyok. Nem tudtam haragudni emiatt, de komolyan vettem a dolgot. Önvizsgálatot tartottam, ízlelgettem, majd magamra húztam ezt a szerepet, mint egy pulóvert, hogy végül képes legyek levetkőzni. Így született a klipem, amihez külön márkát gyártottam, és amiben szó szerint ledobom magamról a „Fakeman” feliratú ruhákat. Híres brandek címkéit vettem alapul, terveztem, majd kinyomtattam néhány „Fakeman” cetlit, ezek láthatóak a klipben a ruhákon. Mindez 60 forintomba került. Azt hiszem, így sikerült a zenémmel felelni az említett embernek.