Kántálva kívánnak minden jót

Idén is elmentek kántálni a Matyó Néptáncegyüttes férfi tagjai, kora délutántól estig járták a várost, s több helyen kívántak minden jót az embereknek. Megfordultak a város potentátjainál, de a subát öltő táncosok köszöntötték a kis Jézust az adventi gyertyagyújtáson is.

Tizenhárman indultak útnak

– A kántálás a karácsonyt megelőző téli ünnepkör szokása, a betlehemezés és kántálás kéz a kézben járt. Míg a betlehemezés Krisztus születését mutatja be, a kántálás a jókívánságról szól, és hírverés is, hogy nemsokára megszületik a kis Jézus. Emlékszem, hogy gyerekkoromban még volt kántálós, aki járt a falunkban. Annyira rossz érzés visszagondolni, hogy bujkálni kellett előle, és nem engedték be az emberek már őt sem. Így, hogy már ő is meghalt, sokkal nagyobb értéke van ennek. Tavaly kilencen indultunk útnak, most tizenhárman vagyunk, jövőre lehet, hogy még többen leszünk – mondta Orosz László, a Matyó Néptáncegyüttes művészeti vezetője.

Elmondta, inkább a 20-as, 30-as korosztály ment régen kántálni és betlehemezni is, szöveget kellett tudni, megvoltak a szerepek, a betlehemes játék is jól össze volt szerkesztve, és nagy hagyománya volt. Térségenként voltak más-más mesés szereplők is a megmozdulásban. Nem mindenhol volt benne katonaszereplő, itt a környéken igen. A kántálók általában pásztorok vagy paraszt­emberek voltak.

Öt dal van műsoron

– A dalok azok voltak, amik hozzátartoznak a szokáshoz, ez négy-öt énekben kimerült. Ezek azok, amiket az iskolában most is tanítanak, csak sajnos nincs funkciójuk. Tudjuk, hogy mit éneklünk, de nem tudjuk mégsem, miről szól az egész. Most egy kis csokorral mentünk, öt dallal a kis Jézus eljöveteléről. Ezek még nem kövesdiek, azokat majd jövőre szeretnénk, ez még hosszabb utánajárás lesz. Ezúttal slágergyanúsabbakat hoztunk, hogy ha elmegyünk valakihez és szeretnének énekelni, be tudjanak kapcsolódni, így személyesebbé tudjuk tenni az eseményt. Nemcsak kirakat leszünk, hanem vissza­hozzuk a régi, talán nem is olyan régi, pár évtizedes dolgot. Az idősebbek, nagyszülők tudták, érezték, mi ez, hátha a mostaniak is érezni fogják, ha pedig tanulták az iskolában, akkor énekeljenek – magyarázta Orosz László.

A kántálók mindig kaptak valamit a házaknál, a pálinka sokat segített a hideg miatt, de egy kis szalonna, kolbász, tojás (most általában pálinkával, borral, süteménnyel várták őket) jutott az éneklőknek is. Ezt a legények elfogyasztották út közben, de amikor megtértek a kántálásból, le is kellett zárni a dolgot.

A kántálást Luca napja után kezdték, tudtuk meg Orosz Lászlótól. Szerinte érdekesek voltak az öregek, mert mindig volt valami a télre, amikor nem tudtak a földeken dolgozni. Elkezdték a kántálással, aztán mentek a betlehemezéssel, ezzel elvoltak karácsonyig, majd jött a re­gölés, az új évet hozták előre.