Nyomon követik egy hatvanéves osztály történetét

D. Molnár István irodalom- és művelődéstörténész és Hoppál Mihály Széchenyi-díjas néprajzkutató, az MTA doktora tudományos fokozattal rendelkező professzorok e kötetben változatos, különböző időpontokban készült dokumentumokkal mutatják be, hogy a neves sárospataki iskola egykori 4. c osztályának tanulói hova jutottak.

Találkozók, magnókkal

A diákok 1960-ban, az érettségi előtti utolsó fizikaórán magnetofonnal rögzítették jövőbeli vágyaikat, terveiket.

A 25. és a 30. éves osztálytalálkozóra Hoppál Mihály már tudatosan magnetofonnal érkezett. Míg az első hangfelvétel az 1956 utáni, addig a későbbiek már a rendszerváltás időszakát idézik. A szerzők, megérezve a meglévő dokumentumokban egy szubjektív szociológiai kísérlet lehetőségét, később kiegészítették azt életút-beszámolókkal, interjúkkal és kérdőívekre adott válaszokkal.

Életutak, mellékutak

A négy fejezetből megtudhatjuk, hogyan sikerült egy ellentmondásos történelmi időszakban megtalálni, felépíteni egzisztenciájukat az osztálytársaknak. Megismerhetünk mellékutakra kényszerített tragikus sorsokat, de egyenes, zökkenőmentes életpályákat is. Néhányan közülük a magyar társadalom és szellemi élet kiválóságaivá váltak. Hiteles, izgalmas vallomásokat olvashatunk az elmúlt hatvan évről, és arról, hogy a hajdani pataki diákok életének alakulásában milyen szerepe volt az alma maternek, a városnak.

Ajánljuk a kötetet minden pataki diáknak és azoknak, akik az adott időszak mindennapos küzdelmei iránt érdeklődnek. Hoppál Mihály Széchenyi-díjából fedezte a száz könyv nyomtatását.