Élményt adni a közönségnek

Tavaly októberben volt a premierje a Feketeszárú cseresznye című előadásnak a Miskolci Nemzeti Színházban, melynek egyik főszerepét Lajos András játssza. Ezt az előadást és a Vadkacsát is beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába. A színész most ugyanúgy, mint bármely művész, akinek színterét átmenetileg bezárták a járvány miatt, otthon van, családja körében. Két kislányt nevelnek feleségével budapesti otthonukban. A művész napjai most jobbára azzal telnek, hogy a gyermekei otthoni digitális oktatását felügyeli, illetve bepótolja azt az időt, amelyet máskor Miskolcon tölt a munkája miatt. Időnként az egészségük védelme érdekében a közeli Duna-parton sportolnak és sétálnak együtt, természetesen másoktól távol.

Öt évvel ezelőtt szerződött a Miskolci Nemzeti Színházhoz, előtte a Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság társulatának is tagja volt. Az első előadás, amelyben a miskolci közönség láthatta az Egy csók és más semmi című zenés játék volt, Szőcs Artur rendezésében. Abban az időszakban még párhuzamosan próbált nálunk, és szerepelt a Vígszínházban. Az új évadban, 2015ben, a nagyszínházban A nagy Romulust kezdte el próbálni. Főszerepet játszott többek között a Zorba című darabban, a La Mancha lovagjában, illetve Az ünnepben. De azok a szerepek is fontosak, amelyekben a csapatmunka adja az előadás erejét, melyek ugyan kisebbek, mégis jelentősek – fogalmazott Lajos András.

Dusán karaktere

A Feketeszárú cseresznyében Dusán alakítása eddigi szakmai életének talán legmeghatározóbb szerepe. Sok befektetett munkát jelent. Konfliktuskerülőnek vallja magát a színész, így ez a karakter, a délvidéken élő módos gazda megformálása adott bőven feladatot. A magának való, karakán személy nem kedvességéről híres, még a szerelemben is határozott, feleségéért bármire képes. Úgy érzi, mindent megad a szeretett asszonynak, de a szerelmet nem lehet kicsikarni. „A rendező hathatós instrukciói mellett született meg a karakter, ezen bizony nagyon sokat kellett dolgozni” – fogalmazott András.

Sziklaugrás

„A színész keresi egy szerepben, hogy mi a feladat, ha már megvan, akkor meg kell valósítani. Aztán keresi, hogy ennek mi a megnyilvánulási formája. Látván a nézők viszszajelzéseit, úgy tűnik, ez sikerült. A legnehezebb az előadásban az, hogy mindaz, amit csinálsz, az könnyed és természetes legyen, és ebben nagyon sok energia van. Minden előadás olyan, mint egy sziklaugrás. A kezdetén képletesen összekapaszkodunk, és elrugaszkodunk. Csak az addig elvégzett munkára és egymásra tudunk támaszkodni. Létrehozunk valamit, amire a néző vagy fogékony lesz, vagy nem. Éppen ezért szerintem a színészet a legösszetettebb művészeti ág, estéről estére olyan helyzetbe hozza a színészt, hogy a legjobb formáját nyújtsa, mint egy élsportoló. Egy szerepíven belül adott helyzetben, adott idő alatt kell eljutnod bizonyos lelkiállapotokba. Ezért dolgozunk hetekig, hogy a megfelelő időpontban ez előhívható legyen. Én így látom a színjátszást. És ettől vagyunk most megfosztva, hogy élményt adjunk a közönségnek.”

Online próba

Jelenleg, amíg nem játszhat, a családdal való foglalatossága mellett angolul tanul. Természetesen online, egy miskolci tanár segítségével. De színészkollégáival is tartja a kapcsolatot az interneten. Időnként szövegösszemondó próbákat tartanak azokból az előadásokból, amelyeket már játszottak. A beszélgetést megelőzően éppen az Ördögök című darabot tartották frissen egy olyan alkalmazás segítségével, ahol hallják és látják egymást. Ez lehetőséget ad arra, hogy amikor majd feloldják a korlátozásokat, azonnal tudjanak játszani, és újra élményt adni a nézőknek. András március 11. óta van otthon, Budapesten, amióta nem játszhat a színház. Azóta Miskolcon sem járt, de nagyon várja a nézőkkel való „újratalálkozást”.

(A borítóképen: Lajos András a Feketeszárú cseresznye című előadásban| Fotó: ÉM)

Kapcsolódó cikkeink:

Úgy természetes, hogy nem másnak játszik

Érdekesebbnek lenni a telefonnál