Szarkatojások a svájcisapkában

Bölcsőtől a sírig címmel jelent meg Kovács Gáborné Ilonka új könyve. Négy évvel ezelőtt édesapja hadifogságbeli emlékezéseit rendezte kötetbe, most pedig szülőfalujában töltött gyermekéveit örökítette meg. Ilonka 13 éves volt, amikor Hegymegről elköltöztek, úgyhogy bőven vannak emlékei. Ez persze annak is köszönhető, hogy bátyjával és öccsével rengeteg kalandban vettek részt.

– Pár évvel ezelőtt arra gondoltam, hogy leírom a gyermekkori élményeimet: milyen volt falun az élet, mit dolgoztak az emberek, milyen volt az oktatás, mit játszottak a gyerekek. Gyűltek-gyűltek a különféle történetek az ’50-es évekből és a ’60-as évek elejéről. Igazából nem szakadtunk el a szülőfalunktól, hiszen ott nyugszanak az anyai nagyszüleink, a szomszéd faluban, Tomoron pedig az apai nagyszüleink, így gyakran járunk haza. Szerettem volna azt is megmutatni, hogy milyen sok mindenben különbözik a mai élet a 60-70 évvel ezelőttitől.

Megtudtuk tőle, hogy új kötetének megjelenését Hegymeg és Tomor két polgármestere támogatta, Boschánszky Iván és Szilvai Attila. Az első könyvbemutatót Hegymegen tartják július 2-án 13 órakor. A másikat Miskolcon, július 11-én 13 órakor a hejőcsabai református templom gyülekezeti termében. A könyv első fele a visszaemlékezéseket tartalmazza prózai formában, korabeli fotókkal illusztrálva, a második részében pedig a szülőföld szeretetéről szóló versek találhatók.

Ilonka egy kedves történetet is elmesélt új kötetéből.

– Gyakran jártam az erdőt-mezőt fiútestvéreimmel. Ők szerettek szarkatojást gyűjteni, ami nem dicséretes dolog, de megtörtént. A szarka alacsonyan fészkelt az akácosban, így könnyű volt kiszedni a tojásait. Egy alkalommal a bátyám a svájcisapkája alá tette az elcsent tojásokat, úgy ballagtunk hazafelé. Igen ám, de utunkat állták a nagyobb fiúk. Egyikük megkérdezte, hogy mi van a sapka alatt, de már rá is ütött a bátyám fejére, hiszen jól tudta, mit rejteget. A tojások persze összetörtek, és csorogtak le Béla arcán. Ezt a történetet nagyon szerették az unokáim is, sokszor kérték újra és újra...

(Kovács Gáborné könyvével)