A fővárosban és Kolozsváron adnak ízelítőt a miskolci színjátszásból

Meghirdette szeptemberi műsorát a Miskolci Nemzeti Színház. Az előadások sora két új bemutatóval kezdődik: szeptember 9-én pénteken este 7 órától lesz a nagyszínpadon A falu rossza című népszínmű Mohácsi-testvérek féle átdolgozásának premierje. Másnap este 7 órától a Kamaraszínházban A „K” ügy címmel adják elő azt a produkciót, amelyet szerzőként és rendezőként is Rusznyák Gábor jegyez.

Jó hírű előadások

Előtte azonban még két vendégjáték vár a társulatra. 

A revizor előző szezonban született feldolgozását a Városmajori Színházi Szemlén adják elő. Gogol nyomán Béres Attila rendezte az előadást. Miskolcon közönségkedvencnek számított. Így írt róla a Revizoronline-on Jászay Tamás: „Az a rossz hírem van, hogy A revizor szavatossága még messze nem járt le: kétszáz év alatt mit sem veszített erejéből, a hazai színházak közkedvelt repertoárdarabja volt és lesz is még egy ideig. Bevetése különösen ajánlott a nagy létszámú, erős társulattal rendelkező helyeken, és azt az utóbbi években jól megtanultuk, hogy a Miskolci Nemzeti Színház egyik legfőbb erőssége éppen a csapat. Ebben most sem csalódunk: az állami álhivatalnok és a korrupt polgármester párbajához asszisztálók serege parádés mulatságot kínál.”

A Veron a Kolozsvári Magyar Operában kerül színre, ottani ősbemutatóként szeptember 7-én, este. A miskolci ősbemutató idén januárban volt: Selmeczi György  operáját Szabó Máté állította színpadra. A történet Kolozsváron játszódik: Hunyady Sándor novelláját Szőcs Géza dolgozta át. „A zene teljesen kikapcsol, a szövegkönyv komoly mondanivalóval bíró része gondolkodtat, fanyar humora pedig megnevettet. Olykor az opera kilép a Hunyady-novella kereteiből, és néhány új jelenettel, személlyel gazdagodik a történet” – méltatta az előadást Vona Ildikó, az Opera-világ szerzője.  Az elismerő szavakból kijutott a zeneszerzőnek is: „Magával ragadó hangulatban elevenedik meg 1914 őszének Kolozsvárja. A zenei szövet rendkívül sokszínű. Többféle stílus szólal meg, a magyar népdaloktól kezdve a katonazenén, a korabeli tánczenén, orfeumi kuplékon, a dzsesszes elemeken át a klasszikus értelemben vett (főként Puccinit idéző) operahangzásig. Selmeczi György minden stílusban otthon van, és olyan dallamok szólalnak meg a Veronban, amelyeket a nézőknek elég egyszer meghallani, és már éneklik, dúdolják. A 20. század elejének sokféle zenei karakterét olyan ügyesen gyúrta egységgé a zeneszerző, hogy drámai töltete van, de időnként a humor is jelen van, mind a szövegben, mind a zenében. Nagyon is fogyasztható, közönségbarát opera született”.