István király eddigi történelmünk legnagyobb változását irányította

Mit üzennek nekünk ma Szent István király törvényei? Vannak-e máig tartó hatásai Szent István törvényeinek? Erről kérdeztük Prof. Dr. Stipta Istvánt, a Miskolci Egyetem Jogtörténeti és Jogelméleti Intézetének igazgatóját.

Ezek a törvények nem a mai értelemben vett írott jogforrások. Első királyunk idején még a szokás, az életviszonyok hagyományos rendje határozta meg az egyéni és közösségi cselekvés kereteit. Nem volt formaszerű törvényhozás, az eseti tanácskozásokban megfogalmazott, többnyire utólag rögzített megállapodások képezték az alkotott jogot és jelenítették meg az állami akaratot. Első uralkodónk tisztelte a jogot, ez a felfogás azóta is fontos minősítő szempontja minden későbbi hazai hatalomgyakorlónak – válaszolta Stipta István. 

„István törvényei mai jogfelfogásunkat közvetlenül nem határozzák meg, de minden jogalkotó, napjaink közösségirányító politikája is példát vehet a határozott, egyben kiegyensúlyozó jellegű jogalkotó és törvényalkalmazó gyakorlatból. István király eddigi történelmünk legnagyobb, a társadalmi szférák mindegyikére kiterjedő változását irányította, ezt a szükségesnél és szokásosnál lényegesen kisebb mértékű erőszakkal, a hagyomány, a szokások lehető legnagyobb mértékű kíméletével tette. Új alaptörvényünk jogi rangra emelte történelmünk alkotmányos normáit, ezzel ráirányította a figyelmet a magyar jogalkotás históriai értékeire. Nem szabad azonban szövegszerű folytonosságot keresni, napi kérdéseket történeti érvekkel megválaszolni. Ma már nehezen értelmezhetőek a 11. századi fogalmak, az életviszonyok is összehasonlíthatatlanok. István törvényeinek minden szakaszát már a 19. század jogtudósai sem tekintették a történeti alkotmány részének. Amit – álláspontom szerint – ma is követhetőnek tarthatunk, az az államot megalakító uralkodó jogtisztelete, humánuma, és az Intelmekből kiolvasható moralitása”– tette hozzá Stipta István. 

Korszerű törvények?

„A maga korában – összevetve a környező országok gyakorlatával – István konfliktus-feloldó gyakorlata korszerű volt. Tevékenységével vette kezdetét a jogi írásbeliség. Törvényei az univerzális keresztény jogrend megteremtését szolgálták, de a magyar viszonyokra szabottak, önállóak voltak. Az alkotott és a szokásokból jogi rangra emelt normák nem csupán a dinasztikus hatalmat védték, hanem elemi társadalmi szükségleteket elégítettek ki. Erősítették a közösség biztonságát, lehetővé tették a hasznos tevékenységet folytató idegenek letelepítését, és elősegítették a szervezett gazdálkodást. Első keresztény uralkodónk szabályozta a tulajdoni és birtokviszonyokat, érvényesítette az állam büntetőjogi hatalmát. Összehasonlító kutatások igazolják, hogy törvényei, ítélkezési gyakorlata humánusabb volt a kortárs uralkodókénál. Míg a burgund törvény szerint a tolvajt halállal büntették, István törvénye csak a harmadszori visszaesőt fenyegette az élet elvételével” – folytatta Stipta István.

„A korabeli értelemben vett korszerű ítélkezési rendszer szervezeti alapjait is ő teremtette meg. A keresztény királyeszménynek megfelelően ő volt az igazságszolgáltatás letéteményese és legfőbb forrása. Hatalma kiterjedt az ország egészére és minden személy fölött érvényesíthető volt. Szervezeti értelemben először István központosította a jogszolgáltatást, amelynek következtében az állandósult székhelyű királyi udvar a legfontosabb ügyek elbírálásának színtere lett. Történelmi érdeme, hogy a központi hatalom hatékony telepítéséről is gondoskodott: a kormányzati és katonai funkciót ellátó királyi vármegyék az igazságszolgáltatás fontos szerveivé váltak” – zárta gondolatait Stipta István.