Szupersztár a kereszten

Újraértelmezte a "zajos siker", a "szűnni nem akaró taps" fogalmát a Miskolci Nemzeti Színház péntek esti Jézus Krisztus Szupersztár bemutatója. Pedig minőségében hallatlanul erős az elmúlt évek zenésszínházi felhozatala, de minden eddigit felülmúlni látszott a közönség lelkesedése. 

Teljes joggal.

Valósággal magával sodor Andrew Lloyd Webber és Tim Rice rockoperája. Szabó Máté rendezésében olyan látványos és mozgalmas előadás született, amely minden egyes hangjában és rezdülésében készen áll megmutatni a szenvedéstörténetet, ugyanakkor a hozzá vezető és belőle elágazó utakat is. A kereszthalál előterében a személyes és tömegszerű felelősséget, a menteni akarást és a megmenthetetlenséget: a végzetet, a bűn nyomában ébredő bűntudatot, Krisztusé mellett Júdás tragédiáját. Szőcs Artur Krisztusának és Rózsa Krisztián Júdásának kettőse két ember bonyolult és árnyalt, érzelmekkel telített vibráló viszonyaként közelít igazsághoz, áruláshoz és elárultatáshoz. Nem hozott karakterek: új színek, új dinamika, új erő gazdagítja mostantól mindkét színész pályáját. Felkavaró képként örökre beleég az emlékezetbe Júdás kivetített tekintete az árulás utánról, Jézus hosszan széttárt karja, kereszt nélkül is megfeszítve, a gesztusban a mindent magához ölelni kész mozdulat zárványával.

Ha csak pontosan felmondja a Jézus Krisztus Szupersztár lírából bonyolultba hajló zenei képleteit a miskolci színpadi változat, már az is elismerést érdemlő komoly tett lenne, és jóleső érzésekkel gondolnánk miatta a színház kiegészített zenekarára. Gondolunk is - ezen az estén Philippe de Chalendar vezényelt. 

De az előadás határozottan zenés színházként tekint a rockoperára, megemelve mindenekelőtt a látvány jelentőségét. Az egyszerűségében is variábilis tér Horesnyi Balázs terve. A bibliai történet korának, a rockopera saját, hippikultúrát teremtő idejének ízlésvilágát a napjainkéval ötvöző jelmez Füzér Anni munkája. A Miskolci Balett Kováts Gergely Csanád koreográfiája szerint lakja be az előadást. A színház énekkarának a hang mellett a tájból kiváló alakok sokféleségét köszönhetjük. 

Szabó Máté olyan máig friss alapanyagként kezeli a félévszázados művet, mélyén az örök történettel, amely az áriák pillanatai alatt hallatlan változások megmutatására, összességében pedig a jelenig ható folyamatok ábrázolására ad alkalmat. A nagyon emberi megmutatására. És nincs elszalasztott alkalom, csak ámulatból ámulatba ejtő színpadi jelenlét. Czvikker Lilla Mária Magdolnája szinte gyermekien bámész utcalányból nő kétségektől gyötört szerelmes asszonnyá. Lajos András Pilátusban az álomfejtés szomorúságától az akarat érvényesítésének képtelensége miatti hisztériáig hatol. Cseh Antal Kajafása és Tóth Dominik Annása számára a status quo az irányadó - a fennálló állapot megőrzésére figyelő reálpolitika határai között nem létezik könyörület, mennyire is ismerős és időszerű ez, itt és most. Kriston Milán Pétere az "élni kell" magyarázatában vált hangsúlyt a gyávaságról, amikor számot kényszerül adni a megtagadás miatt. Cselepák Balázs Simon alakjában a harciasságot, a magára ébredés lendületét adja a történethez. Salat Lehel Heródese a magabiztosság alapjairól születő cinizmust, a valódi kíváncsiságot nélkülöző kérdést, hogy mi a trükk, mitől szupersztár Jézus. És egyben látni, egyszer csak az egészet - a hype-ot, és a felhajtásban a Megváltót.