Megelevenedett a színészek védőszentje

Szín-vallás: Szent Genesius, a színészek védőszentje címmel tartott előadást Mikita Gábor, a Miskolci Színészmúzeum művészeti vezetője hétfőn a múzeum előterében. Az előadót Máger Ágnes képzőművész, Miskolc díszpolgára, a Miskolci Ars Sacra Fesztivál képzőművészeti programfelelős szervezője konferálta fel. A Szent Genesiusról szóló imát Ötvös Éva színművész olvasta föl. A programot azzal a szándékkal hozták létre a szervezők, hogy hazánkban is megteremtsék tiszteletét.

Komédiásból lett szent

A színházi világnak több védőszentje is van. Köztük Szent Genesius, aki a Diocletianus-féle keresztényüldözések egyik áldozata volt. Szent Genesius tisztelete ma is él, többek között színpadi, irodalmi alkotások dolgozták fel a színész-mártír történetét. Az előadás nemcsak az egykori komédiás szentté válásának történetét mesélte el, de bemutatta a korszak színházi világát is, valamint számba vette a szent mai kultuszának különböző megnyilvánulásait.

„Bár a hősök és a görög istenek eltűntek, de a kereszténységben is megvan minden területnek a védőszentje. Szent Genesius, a színészeké, de hazánkban eltűnt a köztudatból. Bár sok olyan nyomát látjuk, ami azt jelzi, hogy korábban ismert volt” – mondta Mikita Gábor. 

„Diocletianus római császár korában élt, aki 298-tól üldözte a keresztényeket. A korabeli színházi élet nagyon sok mindent átvett a görög színházi hagyományból, de tragédiákat csak egy szűk művelt rétegnek játszott. A napi római színházi életet a szórakoztató zenés színjátszás és erkölcstelenség jellemezte, amely később a 16. században a Commedia dell’artében csúcsosodott ki. A római színházban az erotikus jelenetekben már színésznők is játszottak. A két legismertebb színházi szerző pedig Terentius és Plautus volt. Szent Genesius pedig vezetőszínész, aki az aktuálpolitikára reflektálva a keresztény szertartásokat figurázta ki groteszk módon. Diocletianus felkérte, hogy uralkodásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre Rómában, írjon egy gúny darabot. Azért, hogy ehhez belülről tanulmányozza a keresztények életét, inkognitóban csatlakozott egyik közösségükhöz. Idővel azt vette észre magán, hogy foglalkoztatja a Megváltó személye. Megtérése után kihirdette új hitét, amit még akkor sem volt hajlandó megtagadni, amikor a császár parancsára a hóhér keze alá kellett hajtania a fejét.”