Tűzoltóautó, bővülő keret, majdnem teljes névsor

A 2023/24-es évad a pályán a múlt héten kedden véget ért a DVTK Hun-Therm női kosárlabdacsapata számára. A diósgyőri kosárlabda történelem első élvonalbeli bajnoki aranyérme után Völgyi Péterrel, a csapat vezetőedzőjével beszélgettünk. 

Tíz napja érték el első bajnoki címüket, tartanak-e még az ünnepi napok? 
Tulajdonképpen igen. Különböző meghívásoknak igyekszünk eleget tenni, szurkolói megkereséseknek, felajánlásoknak. Több ilyen eseményen is voltunk, de a múlt héten szombaton nagyon hosszú napunk volt. 

Mert? 
Miskolc város napján, előbb az ünnepi közgyűlésen vettünk részt, amelynek során az ,,Év sportolója” díjat vehettünk át. A többi kitüntetettel ezt követően egy állófogadáson voltunk, majd következett a csapat záróebédje, kis pihenőt követően pedig jelenésünk volt a DVTK – FTC focimeccsen a stadionban, ahol szintén köszöntöttek minket. Mivel itt 6 ezer feletti volt a nézőszám, abból a szempontból különleges volt az élmény, hogy ennyi szurkoló még nem tapsolt nekünk. Ugyanis amikor megszereztük az aranyérmet, május 7-én, a DVTK Arénáéban a telt ház alkalmával 3500 drukker volt jelen, mert ennél többen sajnos nem fértek be. Ja, és a szombati napon a városháza előtt, a Széchenyi téren, egy színpadon is köszöntöttek minket, ahová a játékosok érdekes módon érkezetek… 

Egy tűzoltó autóval… De, hogyan is miért? 
Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van annak, hogy a bajnokok egy óriási járművön ünnepelve járják be a győztes csapat városát. Ezért mondogatta időről időre Aho Nina a technikai vezetőnknek, Szabó Istvánnak, hogy ha bajnok lesz a DVTK Hun-Therm, akkor nálunk is lesz ilyen ünnep, amire utóbbi könnyedén rávágta minden alkalommal, hogy persze, mert nem vette komolyan a felvetést. Az arany megszerzése után viszont újra szóba hozta ezt Nina, és ekkor látta Pityke, vagyis Szabó István, hogy ezt bizony komolyan gondolja csapatunk meghatározó játékosa. El is kezdte ezt szervezni, és bár felmerültek akadályok végül csak sikerült elérni, hogy ráülhessenek a kocsi tetejére a játékosok, és teljesült Nina vágya. 

Ön nem fért fel a tűzoltó autó tetejére? 
Lehet, hogy felfértem volna, de a fiam, Zsombor jobban rajta volt ezen az ügyön, és úgy voltam vele, hogy ha már egy Völgyi ott van a kocsi tetején, akkor az bőven elég... 

A mostani napok már a szabadság jegyében telnek?
A játékosok számára igen, a légiósok többsége már haza utazott. Nekem még van munkám, be kell fejezni a jövő évi keret kialakítását, tervezni kell a következő szezont, ugyanis változik a versenynaptár. Az Euroligában más lesz a lebonyolítás, a 16-os mezőny négy csoportban játszik majd meccseket, ahonnan az első három helyezettek jutnak tovább, és a 12 együttes ekkor már két hatos csoportban küzd, és innen a legjobbak a hat csapatos döntőbe tudnak bekerülni. 

A jövő évi keret mennyire épül a mostani sikert elért csapat tagjaira? 
Erősen, de nem tudok, illetve nem akarok még neveket mondani, mert Szabó Tamással, a DVTK kosárlabda klub első számú vezetőjével annál a tervnél maradtunk, hogy egyben jelentjük be a keretet. Egy légióst még keresünk, illetve várjuk a választ a megkeresettől, megkeresettektől. Reményeink szerint Pünkösd után, még ebben a hónapban, megtarthatjuk a névsorolvasást. 

Sok játékos számára nem csak pihenéssel telik majd a nyár, például a magyar válogatottnak is lesz feladata, világbajnoki előselejtezőt kell játszani augusztusban, Ruandában, és ebben az Aho Nina, Kányási Veronika és Lelik Réka trió mellett Önnek, mint a válogatott szövetségi kapitányának is lesz feladata. 
Így van, előkészítés alatt van a válogatott nyári programja, kétségtelen, hogy ezzel is van munka. A három felsorolt játékos közül Aho Nina sajnos nem tud ott lenni Ruandában, ugyanis néhány napja térdműtéten esett át. Hónapokon át játszott úgy, hogy nem volt tökéletes állapotban, ezért volt szükség az orvosi beavatkozásra. De nem csak a magyar válogatottakra várnak meccsek, a légiósok közül is lesz olyan, akinek a hazája válogatottjánál van, illetve lesz jelenése, mert Monika Grigalauskyte a litván 3x3-as válogatottban szerepel, Ana Tadicnak pedig megjött a meghívója az olimpiára készülő francia válogatottba és lehet, hogy Charlesnak is lesz nyári elfoglaltsága a tengerentúlon. 

Elégedett a 2023/24-es szezonnal? 
Totálisan. Nagyon keveset beszéltünk erről, de most már lehet: azért, tartottuk egyben a keret magját, hogy megnyerhessük a bajnokságot, ez volt a cél, nem volt ennél fontosabb. És órási öröm, hogy ezt sikerült elérni. A Magyar Kupa döntő elvesztése nem esett jól, de a Sopron megérdemelte a győzelmet azon a napon. Tanulsága is volt ennek, az, hogy meg kellett tanulni azt is, hogy fáradtan hogyan adhatjuk a maximumot, és szerintem ezen a téren a bajnokság rájátszásában léptünk előre. Ami pedig a nemzetközi szereplést illeti: az Euroliga eredménysorunk számomra nagyon pozitív, bennem nem maradt hiányérzet, mert bár a lányok úgy élték meg, hogy egy lépcsőfokra voltunk attól, hogy a négy legjobb csapat egyikeként Final Fourt játszhassunk, én viszont ezt úgy látom, nem vitatkozva ezzel, hogy ez a lépcsőfok nem átlagos magasságú volt, hanem kétszer, vagy háromszor magasabb, ha például az ellenfél költségvetését nézem. És a realitás az, hogy annak ellenére, hogy kihoztuk magunkból a maximumot, az erőviszonyok alapján nem az a meglepetés, hogy mi nem kerültünk be Európa négy legjobb csapata közé. 

A 2024/25-ös évadban nem lesz könnyű a mostani szereplést megismételni, felülmúlni, hiszen a bajnoki elsőség, a Magyar Kupa-ezüst és az Euroliga legjobb nyolc csapata közé jutás nagyon erős viszonyítási alap. 
Még a mi keretünk sincs kész, és sok hazai ellenfelünkről sem tudjuk még, hogy milyen játékerőt képviselnek majd, de a hozzánk eljutott hírek szerint a négy legnagyobb riválisunk, a Győr, a Sopron, a Szekszárd és a Pécs is erősödik saját magához képest, vagyis az alapszakaszban sokkal nehezebb lesz jó helyezéseket elérni. De mivel mi vagyunk a bajnokok, nekünk ezt bírni kell, ahogy azt is, hogy mint címvédőt, várhatóan mindenki minket akar majd legyőzni. Építenünk kell a mostani évadban szerzett tapasztalatokra, és bővíteni szeretnénk a keretet, a rotációt a fiatalok irányába. A hazai küzdelemsorozatban jutnának nagyobb szerephez a tizenévesek, hogy például ne kelljen az iskolából közel egy hetet kihagyni, amikor idegenbeli Euroliga mérkőzésre kell utazni, nem is szólva arról, hogy teljes heti edzésmunkát tudjanak végezni. 

Ehhez azért az is kell, hogy 10 olyan játékosa legyen a DVTK Hun-Thermnek, aki jellemzően húsz év felettiek. A most véget ért évadban 9 ilyen kosaras volt, ám a meccseken tíz embernek a neve kell bekerüljön a jegyzőkönyvbe. 
Kétségtelen, ezért az új évadban eggyel több felnőtt korú játékosunk lesz, vagyis összesen tíz ilyen kosaras lesz tagja a keretnek. Ami azt is jelenti, hogy jobb, szélesebb rotációval tudunk majd dolgozni. 

Közülük most is öt külföldi lesz? 
Valószínűleg igen, öt magyar mellett öt légiós alkotja majd a keretet, ez utóbbiak közül hiányzik még egy. Ami pedig a fiatalokat illeti: Toman Petra a sérülését követő rehabilitációja után, szezon közben csatlakozik majd hozzánk, Aho Tyra a magyar bajnokságban folytathatja elsősorban a rutinszerzést, mert a fiatal kora miatt a nemzetközi szint, az Euroliga még korai neki. Oláh Fruzsinának volt emlékezetes meccse, a Sopron ellen, de van még potenciál a fejlődésében, ahhoz, hogy stabillá váljon a teljesítménye. Fárbás Elizának az előttünk álló szezon lehet egy új lépcsőfok, ahogy több más fiatalnak, például Poczkodi Zsófiának, aki eddig nem volt tagja az első keretnek, de most lehetőséget kap nálunk. 

Mennyiben változik meg az Ön nyara, az előző évekhez képest, azzal, hogy a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya lett? 
Korábban az U18-as válogatott tulajdonképpen az egész nyaramat kitöltötte. Hat év után most van egy olyan két hónapos időszak, amely alatt nem kell edzéseket tartsak. És ebben az évben végre lesz egy olyan kéthetes időszak, az iskolai idő letelte után, amikor a családdal együtt, közösen el tudunk menni nyaralni. 

De júliusban kezdődik az új évad... 
Nagyon kemény év lesz. A világbajnoki előselejtezővel kezdődik, és reményeim szerint a jövő júniusi Európa-bajnoksággal zárul. És a válogatott mellett a Diósgyőrre is kb. 50 meccs vár. Ezt végig csinálni a játékosoknak sem lesz könnyű. 

Mivel lenne elégedett a 2024/25-ös évad végén? 
Ha az Európa-bajnokságon jó helyezést érnénk el, olyat, ami örömre ad okot. A Diósgyőrről szólva: szerintem az nagy dolog, hogy a szezon végén már 3500 nézőt is meg tudtunk szólítani. Szeretnénk fenntartani irányunkban ezt a nagy számú érdeklődést. Ennek az alapja az, hogy eredményesek voltunk, és a csapat szerethető játékosokból áll, mert egy nagyon jó közösség. A bajnoki cím gyönyörű, nagy boldogság, nagyon jól eső érzés, és még tartanak az ünnep szép napjai, de tudjuk, hogy újra kezdődik majd a munka, belátható időn belül. És nem kérdés, hogy azért akarunk dolgozni, hogy újra átélhessük hasonlókat, mint amilyeneket az elmúlt napok hoztak.