Húszéves Disco Express: szülinap a Helynekemben

Miskolc - Példaképként tekintettek a ’70-es évek glam zenei előadóira.

A Disco Express zenekar a hétvégén ünnepli fennállásának húszéves évfordulóját, a kezdetekről és a stílusról kérdeztük Pálóczy-Horváth Csabát (Indián), a banda dobosát. „Az eredeti ötlet arról szólt, hogy a ’80-as, ’90-es évek diszkóslágereit rockosított formában adtuk elő, és számunkra is furcsa módon, már az első koncertjeinken is komoly közönségsiker övezte munkálkodásunkat” – idézi fel. Ehhez társult az a fajta fanyar, időnként cinikus szövegvilág, amely a feldolgozások után elkövetett saját dalok esetében is végig jelen volt – teszi hozzá.

Énekesük, Betty Monroe korábban a Salt Sticks, majd az L.A. Wine zenekarokban edzette a hangszálait, Leonard (Sunshine – gitár) legismertebb csapata a Crown For Fool volt, Indián az Excelsior-ban koptatta a bőröket, Vincenzo (Martini – basszusgitár) korábbi munkásságáról nincs infó. „Őt csak úgy találtuk, kicsi volt, remekül illeszkedett a banda arculatába, így nem volt kérdés, hogy közénk való” – meséli.

Példaképként tekintettek a ’70-es évek glam zenei előadóira, az általuk létrehozott lélegzetállító ruhaköltemények folyamatosan ihletet biztosítottak saját kreál­mányaikhoz.

A diszkó­slágereket rocko­sított formában adtuk elő. Pálóczy-Horváth Csaba

Átlagosan úgy 110 alkalommal léptek fel éves szinten, igazából az utolsó, 2011-es félévet (azon a nyáron már a búcsúkoncertjeiket tartották) leszámítva 15 éven át folyamatosan produkálták ezeket a koncertszámokat, az akkori vezető fővárosi klubban például havonta játszottak telt ház előtt, ami egészen különleges volt a maga nemében.

Kitartó gyakorlás

„Eredetileg senki nem születik zenésznek, ehhez a szakmához sok-sok év kitartó gyakorlása, véres-verejtékes munka vezet. Mindannyian hosszú éveket (most már évtizedeket) töltöttünk zenetanulással, a mai napig folyamatosan fejlődünk, minden percnyi gyakorlás jobbá és érettebbé teszi az embert. A dizájn a színpadi munka velejárója, a színészeknél megszoktuk, hogy látványos jelmezekben és erős sminkekben szerepelnek, mi ugyanezt tesszük, nem szimplán eljátsszuk a dalainkat, hanem előadássá formáljuk őket – fejti ki a dobos.

Hozzávetőleg hatvan dalt hoztak össze, ezek egy része feldolgozás volt, leginkább a kezdeti évek bővelkedtek sajátos átirataikban.

Feldolgozások, saját dalok

2002 után már saját dalokra koncentráltak. A „Számcsengő System”, a „Pláza Angyal” vagy a „SzerLM” kimondottan hosszú ideig szerepeltek a zenei televíziós csatornák műsorán, illetve szép sikereket értek el a rádiós világban is. Utolsó albumuk (Nyalóka) 2009 nyarán jelent meg, az elmúlt 7 évben nem születtek új szerzemények, ennek megfelelően az idei koncerteken is a közönség által kedvelt nótákat adják elő. Az idei év különleges apropója, hogy épp 20 éve alakultak, és – szokásukhoz híven ezt is az átlagostól eltérő módon teszik – megünnepelik nem létező születésnapjukat.

Pap Gyula

Honnan jött az ötlet?

„Tavaly tavasszal egy családtag unszolására körbekérdeztem a többieket, hogy mit szólnának, ha játszanánk pár ilyen koncertet idén, és meglepetésszerű pozitív visszajelzésük után le is szerveztem egy miskolci (Helynekem – április 16.) és egy budapesti (Club 202 – április 30.) fellépést, ezeken Mikky Slade (aki 10 éven át volt gitárkezelőnk) is részt vesz.

Időközben kaptunk egy felkérést Miskolc városától, és egy nyúlfarknyi kis műsorral részt vettünk a Buszok Éjszakáján.

További terveink nincsenek, nincs szó későbbi közös munkáról, talán majd a soha el nem érkező 25. szülinapunkat is megünnepeljük, de azért addig élni kell, és a mai világban ez már önmagában is kihívás.”