Új felsőoktatási törvénykoncepció - FDSZ: pozitív és negatív elemek a javaslatban

Budapest, 2011. október 5., szerda (MTI) - A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) szerint pozitív az új felsőoktatási törvénykoncepció azon törekvése, hogy a minőségi képzést kiemelten kívánja a kormány kezelni.

Szintén üdvözlik az állam szerepének megerősödését, a felveendő hallgatókkal szemben a nyelvvizsga követelményének beiktatását. Nem értenek egyet ugyanakkor a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) szerepének csökkentésével, hiányolják az oktatók és az őket segítők közalkalmazotti státuszának feltüntetését, és hosszabb vizsgálatot tartanak szükségesnek az intézmény-struktúra átalakítására.

Mint azt a Tőrös Szilárd elnök által jegyzett, a szakszervezet honlapján közzétett vélemény rögzíti: a minőségi képzésnek szerkezetátalakítást kell, eredményeznie, amelyhez azonban nem forráskivonás, hanem plusz pénzek biztosítása szükséges.

Pozitívumként értékelik, hogy a koncepció szerint az állam szerepe megerősödik, hiszen a felesleges szakok túlburjánzásának megállítása, az intézmények közötti párhuzamos képzések felülvizsgálata másként nehezen képzelhető el.

Szintén pozitív elemként jelölték meg a dokumentumban a felveendő hallgatókkal szemben a nyelvvizsga megkövetelését, de ebben az esetben - folytatták - meg kell teremteni a középiskolai nyelvoktatás megfelelő színvonalra emelését, és biztosítani kell a rossz anyagi körülmények között élő tehetséges tanulók számára a plusz nyelvtanulás feltételrendszerét. Természetesen ez a követelmény megfelelő türelmi idő beiktatásával valósítható meg - írták.

Ugyancsak támogathatóként jelölik meg a koncepcióban azt a kormányzati törekvést, hogy a vidéki felsőoktatási intézmények megerősítése kiemelt feladat.

Véleményük szerint a koncepció legnagyobb hiányossága az, hogy a tervezett szerkezet átalakításhoz szükséges plusz költségvetési támogatás nem jelenik meg benne, holott számtalan külföldi példa (legutóbb éppen Dánia esete) erősíti meg, hogy a válságból való kiút egyik legfontosabb lépése az oktatás - képzés - kutatás támogatásának növelése. A Széll Kálmán tervben rögzített forráskivonás és a felsőoktatás minőségi átalakítása egyidejűleg nem teljesíthető cél - szögezték le.

Nem értenek egyet ugyanakkor a MAB szerepének csökkentésével, ez a szervezet - megfelelő jogosultságokkal - a jövőben is fontos szerepet tölthetne be a minőség biztosításában. Kitérnek arra is, hogy nem tesz említést a koncepció arról, hogy a felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók és az oktatást közvetlenül segítő dolgozók továbbra is közalkalmazottak maradnak, amihez feltétlenül ragaszkodnak.

Nincs szó továbbá a koncepcióban az intézményi szenátusok és gazdasági tanácsok összetételéről, a szakszervezeti képviseletről. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon hasznos volt a két testületben a szakszervezeti jelenlét, így kérik ezt a továbbiakban is fenntartani.

Egyetértenek azzal, hogy az előmeneteli rendszer legyen világos és számon kérhető, de garantáljon megfelelő anyagi biztonságot, ez utóbbi nincs megfogalmazva a koncepcióban - írták.

A felsőoktatási intézmény-struktúra átalakítása hosszabb vizsgálatot igényel - jelezték, hozzátéve: egyértelműen támogatják az egyetemek és a főiskolák kategóriájának megkülönböztetését, a fő feladataik meghatározását, képzési céljaik határozott szétválasztását. A tudományegyetem szóhasználat - tudomásuk szerint- nincs elterjedve nemzetközileg, így megfontolandó ennek a fogalomnak a széleskörű bevezetése, hiszen nem harmonizálna a fejlett államokkal. Az egyetemek (mint kategória) megszüntetése indok lehetne a későbbiekben intézmények bezárására, ami éppen ellentmondana a vidéki felsőoktatás megerősítésére irányuló deklarált céllal. Nem szolgálná a fejlődést a kényszer-integráció sem - vélték. Azt az elképzelést pedig károsnak tartják, hogy a magán felsőoktatási intézmények számát ilyen módon növeljék.

Szerintünk nem az állami felsőoktatási intézmények száma sok, hanem a párhuzamos képzéseké, az elaprózott szakoké. A koncepcióban leírt, e területre vonatkozó változtatási szándékot egyértelműen támogatják, és egyetértenek azzal is, hogy a felsőoktatáshoz kerüljön vissza a felsőfokú szakképzés. Támogatják a pedagógusképzés átalakítását is, hiszen a bolognai rendszerű képzés ezen a területen igen nagy kárt okozott, de felhívják a figyelmet arra, hogy a 4+1 éves képzés egy beszűkült munkaerő-piaci igényt elégítene ki, azaz vélhetően kevés fiatal választaná ezt a formát, illetve nehezen lehetne majd elhelyezkedni ezzel a diplomával.

A koncepció legnagyobb hiányosságaként a finanszírozás átláthatatlanságát jelölik meg. Az állam természetesen meghatározhatja, hogy szakember szükséglete érdekében mely szakmákat, képzéseket támogat kiemelten, de nem lehet a munkaerő-piaci szempontokat kizárólagossá tenni. Figyelembe kell venni, hogy nem csak azoknak a képzéseknek van társadalmi értékük, amelyek közvetlen gazdasági hasznot is hoznak.

Támogatják viszont azt az elképzelést, hogy az új intézményfinanszírozási rendszerben a költségvetési források felosztási aránya a képzési normatíváktól a fenntartói feladattámogatás javára tolódik el.

Egyetértünk azzal is, hogy kiemelten kell kezelni a műszaki, a természettudományos és az informatikai oktatást, de már a középiskolákban szükséges a fiatalokat úgy nevelni, hogy ismerjék és szeressék meg az ilyen pályákat (például a mérnökit). Helyes a koncepcióban a képzési idő maximálása is - jelezték.