Borhy László: a gipsz volt az ókor "korrektorfestéke"

Budapest, 2011. november 14., hétfő (MTI) - A gipsz volt az ókor korrektorfestéke, amellyel el lehetett "tüntetni" a kőbe vésett feliratokban ejtett hibákat - mondta ki Borhy László egyetemi tanár, az ELTE ókori régészeti tanszékének vezetője az MTI-nek annak kapcsán, hogy a Debreceni Egyetem klasszika-filológiai folyóiratában, az Acta Classica Universitatis Debreceniensisben jelenik meg angol nyelvű tanulmánya, amelyben két római kori pannóniai kőoltár feliratait elemzi.

A kutatások részben uniós támogatással valósultak meg.

"Az ókorban, ezen belül is a romai császárkorban a felirat volt a kommunikáció egyik eszköze. Ennek megfelelően a római világban a kőbe vésett feliratok a hétköznapi élettől a temetőkig az élet szinte minden területét átszőtték. Építési feliratot helyeztek el, ha új épület emeltek, ha pedig meghalt valaki, akkor emlékére sírfeliratot állítottak, amelyen feltüntették a feliratot állítójának az elhunythoz való viszonyát, az elhalálozott pályafutását, betöltött tisztségeinek felsorolásával" - magyarázta Borhy László.

Mint kifejtette, a Római Birodalomhoz csatolt térségek között voltak olyanok, amelyek addig nem rendelkeztek saját írásbeliséggel. Ezek közé tartozik Pannonia is, amelynek kelta és illír népessége az írásbeliséggel a rómaiakkal és a görögökkel való kapcsolattartás révén ismerkedett meg.

"A Római Birodalomhoz való csatlakozást követően, a római életforma átvételével Pannoniában is elterjedtek a felirat-állítási szokások. Itt nagyon érdekes jelenségekkel szembesülhetünk, ugyanis nagyon sokszor megfigyelhető, hogy a latin nem az anyanyelve a feliratot készítő kőfaragónak, aki hibákat vét. Próbálnak a római megrendelők igényeihez alkalmazkodni, ebben a műfajban is úgymond helytállni. Adamik Béla, a latin nyelv történetének kiváló kutatója, az ELTE Ókortudományi Intézetének docense hibatipológiába rendezte ezeket, és nagyon érdekes megjegyzéseket fűzött olyan jelenségekhez, amelyeket mi, régészek vagy ókortörténészek a latin feliratokon megfigyelünk, de nyelvészeti szempontból nem biztos, hogy tudjuk értelmezni" - emelte ki a professzor.

Szavai szerint nagyon sokszor előfordul, hogy kimaradnak betűk a latin szavakból vagy felesleges betűk, szóismétlések tapasztalhatók, de sűrűn akadnak ragozási hibák is. Gyakran kimutatható, hogy a szöveg téves olvasatából származik az elírás. A vésnök ugyanis egy kurzív, azaz kézírással írt szöveget kapott a megrendelőtől, a sírfeliratot viszont kapitális, azaz nagybetűkkel készítette el.

"Említést érdemelnek a beszélt (vulgáris) latinból származó elírások hatása, ami szintén kimutatható a feliratokon. Némi szerencsével a típushibákból a kőfaragók anyanyelvét is ki lehet következtetni. A hibás feliratok egyébként nemcsak Pannoniára, hanem a birodalom egész területére, sőt magára Rómára is jellemzőek, ahol szép számban éltek nem latin anyanyelvűek. Az elírások láttán felmerülhet a kérdés, hogy a megrendelő miként vehetett át például egy hibás sírfeliratot?" - tette fel a kérdést Borhy László.

Magyarázata szerint a ma látható feliratok csupán a "nyersanyagok", nem pedig a végleges felületek. Az ókorban a márványra, mészkőre vagy bazaltra vésett feliratokat ugyanis vékony gipszréteggel vonták be. "Lefedték egy vékony stukkófelülettel, a kivésett betűágyakat pedig festékkel színezték ki, tették láthatóvá. Tehát azt mondhatjuk, hogy a kivésett szavakban elkövetett nyelvtani hibákat utólag korrigálni tudták, ez a korrektorfesték ókori változatának is tekinthető. A stukkófelület a feliratokról az évszázadok, évezredek során eltűnt, de nyomai, a betűágyakba belekent gipszmassza maradványai sokszor megfigyelhetők. Tehát látható, hogy utólag korrigálták a szöveget" - összegezte Borhy László.

- MTI -