"Mórickám, egy kis győzelmet!" - Kétszáz éve született Perczel Mór, a szabadságharc forrófejű tábornoka

Tóth Ferenc, az MTI tudósítója írja: (MTI-Press) - Forrófejű, kicsit öntömjénező, ellentmondásos személyiségként, a hazáért ténylegesen ténykedő emberként jellemzi az idén kétszáz éve született Perczel Mórt, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tábornokát a család Tolna megyei monográfusa, Dobos Gyula, nyugalmazott levéltár-igazgató. Szerinte Kossuthtal való szembenállása mögött nem elvi ellentét volt, inkább mentalitásából adódott a forradalmi országgyűlést habozás nélkül "öszvegazemberező" politikusnak.

- A család német eredetű, amelynek nyilván kialakult egy hungarus tudata, és ennek talaján létrejöhetett egyfajta magyar nemesi szemlélet is. Volt-e előzménye a családban Perczel Mór radikális nézeteinek?

- Az eredetileg Perczl nevű család a XVI. században került a Magyar Királyság területére, tagjai a törökök elleni erődítményeket felügyelő bizottságnál futárszolgálattal és gazdasági ügyekkel foglalkoztak. Eközben szerezték meg az első, még birodalmi nemesi címet. A magyar nemesi címet 1697-ben kapják Lipót királytól. A család Tolna megyei ága királyhű, vannak köztük nemesi testőrök Mária Terézia korában, később a napóleoni csatákban, az 1848-49-es szabadságharcban és a világháborúkban is ott találjuk a Perczeleket. Magyarságukat hangsúlyozandó a legelső generációk nem is a Perczel, hanem Bonyhádi nevet használták, ami az asszimilálódás felé mutat. Mór idősebb testvérei, István és Imre lojális nevelést kapott, az 1809-ben született Sándor, Mór és az 1812-es születésű Miklós nevelője már Vörösmarty volt.

- Mór testvéreitől eltérően nem lett hivatásos katona, közkeletű jellemzés szerint forrófejű politikus volt, akit már húszévesen csaknem halálra ítéltek.

- Még nem is volt húsz. Bölcsészkaron kezdett tanulni, de polgárpukkasztó diáknak bizonyult. Amikor a professzorok latinul kérdeztek tőle, csak magyarul volt hajlandó válaszolni. Apja a bölcsészkarról történt kicsapása után, 1827-ben katonai iskolába íratta, de ő az 1830-as lengyel felkelés érdekében szervezkedni kezdett. Elfogták, és csak Pest vármegye főispánja, Fáy András tudta megmenteni, aki közben járt ügyében a nádornál. A katonaiskolából is kicsapták, így a katonai pálya számára akkor lezárult. Viszont a húszéves fiatalember országosan ismertté vált. Tolna megyében tiszteletbeli megyei esküdt, majd szolgabíró és főszolgabíró lett különösebb végzettség nélkül. Nézetei ekkor tolódtak el a radikalizmus felé, már ekkor közteherviselésről, nemzetőrség felállításról beszélt. Testvérével, Miklóssal már jóval Kossuth előtt megszervezte a védegyletet. Publikált a Pesti Hírlapban, az 1843/44-es országgyűlésen Tolna megye követe, a magyar nyelv ügyében annyit szerepel, mint Szemere Bertalan.

- Az 1848. október 7-i, ozorai csata talán legismertebb azon ütközetek közül, amikor győztesként hagyta el a hadszínteret. De nem csak szabadcsapatot szervezett, hanem később két hadtest vezetését is rábízták, bár Görgey Artúrral is volt afférja, és nem is egyszer leváltották. A szabadságharc egyik legvitatottabb tábornokának tartják. Valóban katonai antitalentum volt?

- Tény, hogy a pákozdi csata előtt egyike azoknak, akik azt mondták, hogy Móga János altábornagynak fel kell vennie a harcot. Úgy vélte, hogy még mindig jobb, ha a Tolna megyei nemzetőrök puskalövésre menekülnek, mintha lövés sem dördül, ahogy ezt a Délvidéken tették. Őt bízzák meg Roth és Filipovics hadteste elleni hadművelet vezetésével, nem Görgeyt vagy Csapó Vilmost. Tudjuk, hogy a nagy csaták a fővezérek nevéhez kapcsolódnak, függetlenül attól, hogy a többiek jobbak lehettek, mint ők, de nem szabad elvitatni tőle, hogy ebben a sikerben van szerepe. Kossuth is rosszul ismerte, mert a Zrínyi zászlóaljjal az egész Mura-vidéket felszabadította, és bár nem volt képzett hadvezér, erre egy antitalentum nem lett volna képes. A móri vereség előtt Kossuth levélben kérte tőle a győzelmet, ahogy írta: Mórickám, egy kis győzelmet, mert ez a sok retirada - visszavonulás - lever mindenkit a lábáról. Perczel megtámadja Jellasics József csapatait, de a rossz felderítés miatt az előcsapatokat vélték a főseregnek. A csatát azért is vállalta, mert azt hitte, hogy óriási siker lesz, és ő fogja megmenteni a nemzetet.

- Milyen a katonai mérlege?

- Huszonöt csatát vívott meg, amelyeknek a felét megnyerte. Érdemes megjegyezni, hogy a többi tábornok néhány csatát vállalt. 1848-ban folyamatosan támadta a Délvidéken Bechtold tábornok ténykedését, aki Szenttamás környékén sikertelen hadműveleteket folytatott. Amikor megkapta a feladatot, felszabadította Péterváradot, Szenttamást, a Titeli-fennsíkot.

- Kossuthtal való szembenállása mentalitásából adódott, vagy volt elvi ellentét is kettejük közt?

- Perczel a tettek embere volt, nehezen viselte az üres járatot. Azt mondta, hogy a kormány tehetetlen, eltűri, hogy Görgey semmit sem csinál a cári seregekkel szemben, követelte, hogy állítsák hadbíróság elé. Attól kezdve, hogy az országgyűlést gazember, akasztófára való társaságnak nevezte, mindenkit magára haragított, Mészáros Lázárt, Kossuthot is. Úgy érezte, hogy Magyarország megmentésére nincs nála alkalmasabb, de Kossuthék látták, hogy a lelkesedésen túl másra is képes. Kossuth egy levelében azt írta az abonyi, irsai és szolnoki Perczel-győzelmek után: "Perczel a legbecsületesebb hazafiak egyike. Ő a vezérkari főnök utasításait lelkiismeretes hűséggel teljesíti. Isten adná, hogy minden tábornokunk ilyen volna".

- Hogyan jut el az önkényuralmi évek alatt odáig, hogy radikális 48-asként a kiegyezést támogassa?

- Hazatérése után egy olyan tabut kezdett döntögetni, mint Kossuth, akit még a szabadságharc tábornoka sem támadhatott. Márpedig ő ezt tette. Emiatt mindenki bezárult előtte. Ez az oka, hogy a kiegyezés után négy-öt évvel visszavonult - rájött, hogy politikailag elszigetelődött. Ettől kezdve csak saját múltjának, önigazolásának megteremtésével foglalkozott. Hogy nemzetközileg elismert ember, arra bizonyíték, hogy 1899-ben 102 nemzetközi sajtótermék foglalkozott a halálával. Forrófejű, kicsit öntömjénező személyiség, ellentmondásos, de értékes, hazáért ténylegesen ténykedő ember volt.

- Utóélete viszont nem ellentmondásos. A Perczel-kultuszban mindez nem jelenik meg, tisztelete töretlen.

- Igen, de elsősorban Tolna megyében és Bonyhádon. Pedig a Perczel-kultusz nem csak Mórhoz kapcsolódik. A Perczel-családból többen mellé állíthatók: Miklós (1812-1904), aki 1848-ban ezredes volt, az amerikai polgárháborúban Ulysses S. Grant tábornok szárnysegédje, 1867-től 1887-ig Baranya és Pécs főispánja. Másik testvére, Béla (1819-1888) igazságügyi miniszter és a kúria elnöke volt. Perczel Dezső (1848-1913), Béla fia, a millenniumi időszakban belügyminiszter, Tisza István időszakában házelnök, majd a Nemzeti Munkapárt elnöke. Unokája, Perczel Béla (1884-1945) megyei alispán, főispán, majd a Volksbunddal ellentétes szemléletű, Hűséggel a hazához elnevezésű mozgalom egyik elindítója volt. A tankönyvek Perczelnek csak a szabadságharcban játszott szerepét emelik ki. Születésének 200. évfordulója alkalmat adhatott volna arra, hogy reálisabb kép alakuljon ki róla. Nem kell azon gondolkodni, hogy Ozorán az övé vagy Görgeyé volt a dicsőség. Nem vitatja senki, hogy ellentmondásos, rabiátus ember, de a véleményem az, hogy nem kellene elvitatni tőle azt, ami az ő sikere, eredménye volt.