2011.12.07. 08:39
Nézőpont: Decemberi csoda
<em>Felnőttként egyre nehezebben értem meg, hogyan lehet évről évre fenntartani a decemberi ünnepek misztériumát. Főleg a kisebbikét, a mikulás- vagy télapóvárást. </em><strong>Égerházi Péter jegyzete.</strong>
Felnőttként egyre nehezebben értem meg, hogyan lehet évről évre fenntartani a decemberi ünnepek misztériumát. Főleg a kisebbikét, a mikulás- vagy télapóvárást. Égerházi Péter jegyzete.
A modern kor ebben is a nagy kas(s)za lehetőségét látó elüzletesítésével mindent megtesz a lerombolásához. A hónap elejétől úton útfélen bizalmat semmiképpen nem gerjesztő piros ruhás alakokba botlunk, a bevásárlóközpontok roskadásig tele zenélő, villogó, csilingelő Santa Clausokkal. Mintha ennek a gyerekünnepnek kellene is bármiféle reklám. De ránk erőltetik, ha kell, ha nem. Igyekszünk utolérni a tengerentúli módit - amolyan magyarosan. Lassan ezt is onnan importáljuk, mint a Valentin-dayt vagy halloweent, a különbség csak az, hogy az ottani csilivili rénszarvas Rudolfos (a többit magyar gyerek úgysem jegyzi meg)körítés egy kialakult kulturkör része. Tőlünk idegen, pontosabban lenne nekünk is saját, amit azonban egyre jobban elfelejtünk.
Gyerekként nekem akkor ért véget a misztérium, amikor a vállalati ünnepségen a mikulás ujján felismertem édesapám gyűrűjét, rögtön megértettem, miért olyan ismerős a hangja. Attól kezdve nem hittem benne, de a télapóvárás meghittségét máig nem felejtem. Vajon a mai kisgyerekek mire fognak emlékezni a decemberek első hetéből?
