2013.03.13. 09:48
Nézőpont: Valóra várva
<em>Sok van, mi türelmetlen, de az embernél nincs semmi türelmetlenebb. Még alig durran el a pezsgőskupak, máris a nemzeti ünnep hosszú hétvégéjét várja, a kettő között pedig balra kanyarodó sávban előz a négy évszakos gumiabronccsal, csak hogy mihamarabb a nyárba érhessen</em>. <strong>Barak Beáta jegyzete</strong>.
Sok van, mi türelmetlen, de az embernél nincs semmi türelmetlenebb. Még alig durran el a pezsgőskupak, máris a nemzeti ünnep hosszú hétvégéjét várja, a kettő között pedig balra kanyarodó sávban előz a négy évszakos gumiabronccsal, csak hogy mihamarabb a nyárba érhessen. Barak Beáta jegyzete.
A húsvéti díszek is megsokasodtak már, s bár még nem volna itt az ideje, a barkafa megindultan vág neki az ígért mínusz öt foknak. Ígéretes a búza is, szépen telelt, még ha az ősszel átvonuló darvak jó csomó útravalót csippentettek is belőle. Ezt persze csak hallomásból tudjuk, hiszen A-ból B-be menet vajmi kevés esélyünk van a táj fürkészésére, kivéve, ha elénk vág egy csapat őz, vagy fűbe harap a kerék, esetleg tetszikeljük a daruvonulást.
Vagy sietünk, vagy várunk, e kettőért viszont bármit képesek vagyunk megtenni, hiszen sok van, mi leleményes, de az embernél nincs semmi leleményesebb! Már a háromévesek is személyi igazolvánnyal iratkoznak be az óvodába, sőt, egyik-másik alá is tudja írni a szándéknyilatkozatot.
Ha kell, más városba utazunk azért, hogy hamarabb szerezzük meg az úti okmányt, aztán fizetünk a gyorshajtásért. Ha szerencsénk van, ágyba parancsol az influenza, hogy végül legyen időnk várni. Csodálatos!
