Óriásléptekkel tarol az egyház a gyerekvédelemben

Halmaj - Őrült tempóban hódítanak az egyházak a gyerekvédelmi rendszerben, így egyre több családból kiemelt gyerekről gondoskodhatnak. Az állam bőkezűen támogatja a térnyerésüket, a több pénz pedig jobb szolgáltatást is hozhat, de marad-e mindenhol valódi választási lehetőség, vagy templomba kényszerül az is, aki nem akar? Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

Eljött az ideje, hogy az egyházak nagyobb szerepet vállaljanak a gyermekvédelemben, és úgy tűnik, mintha a polgári kormány ebben együttműködőbb lenne

– mondta Kothencz János, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója 2012-ben az atv.hu-nak, és úgy tűnik, igaza volt.

Az elmúlt években egyre nagyobb szerepet vállaltak az egyházak a magyar gyerekvédelmi rendszerben. Ez két úton valósult meg: vagy saját erőből hoztak létre lakásotthonokat és nevelőszülői hálózatokat a családjukból kiemelt gyerekeknek, vagy állami intézményeket vettek át. Eközben a civil fenntartók folyamatosan ellehetetlenültek, sokan önállóságukat feladva valamelyik egyház kötelékébe kényszerültek.

Az egyházak nemcsak a nevelőszülői hálózatokat, hanem a gyerekotthonokat is átvennék, mi azonban elsősorban a nevelőszülői rendszerrel foglalkozunk, amelynek a kormány egyre nagyobb szerepet szán a gyerekvédelemben. A tizenkét év alatti, családból kiemelt gyerekeket hivatalosan már csak nevelőszülőknél lehet elhelyezni, 2014-től pedig a nevelőszülőség foglalkoztatási jogviszony lett, ami magasabb díjazással párosul.

Nézzük, hogy fest az átalakulás a nevelőszülői rendszerben! A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2006-ban 86 gyereket helyeztek el egyházi fenntartású nevelőszülői hálózatnál, 2014-ben pedig már 5300-at.

A gyerekvédelmi szakellátás (gyerekotthonok és nevelőszülői hálózatok) önkormányzati része 2013-ban került központi fenntartásba, az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) alá. Az egyszerűség kedvéért ezeket most közös “állami” kategóriába vontuk össze. Az itt elhelyezett gyerekek száma nyolc év alatt több, mint kétezerrel csökkent, a civil hálózatoké pedig viszonylag alacsony szinten futott, de 2011 óta ez is leszálló ágban van. (Az adatokért vigye az egeret a pontok fölé!)

Még szembetűnőbb az egyház térnyerése, ha megnézzük, milyen arányban oszlanak meg a gyerekek a különböző típusú hálózatok között. 2006-ban a gyerekek 0,75, 2014-ben pedig már 37,3 százalékát helyezték el egyházi hálózatnál.

Create pie charts

Segíti az átrendeződést az egyházaknak járó állami kiegészítő normatíva, ami a civileknek is járó alapnormatívához jön hozzá. A mértékét minden évben a központi költségvetés határozza meg, 2015-ben például az alapnormatíva 71,4 százalékát kapták meg pluszban az egyházak. (Ez az arány az utóbbi években folyamatosan változott, 2014-ben 67,8%, 2013-ban 57,9%, 2012-ben az első félévben 94,5%, a második félévben pedig 80% volt).

Eközben a civil fenntartók egyre nehezebben jöttek ki az alapnormatívából, az 1993 óta működő Fészek Gyermekvédő Egyesületnek például 2010-ben döntenie kellett, hogy vagy megszűnik, vagy kompromisszumot köt, és csatlakozik valamelyik egyházhoz. “Az alapnormatíva annyira kevés, hogy a jogszabályban kötelezően előírt feladatok ellátására sem biztosít fedezetet, vagyis lehetetlen belőle működni” – mondta az Abcúgnak Báló Ottília, a Fészek ügyvezetője. “2010-re olyan szélesre nyílt az olló a feladatvégzéshez szükséges összeg és az alapnormatíva közt, hogy képtelenek voltunk tovább folytatni”.

A Fészek ezért a Baptista Szeretetszolgálattal szerződött, amellyel korábban is gyakran működtek együtt. “Fontos volt számunkra, hogy megmaradjon az önállóságunk és a szakmaiságunk. Szerencsére ezzel nincs gond, mert hasonló a felfogásunk, de így is nehéz volt hozzászoknom, hogy vannak felettem, akikkel alá kell íratnom a papírokat” – mondta. A baptisták nem várják el, hogy a nevelőszülők vagy az egyesület dolgozói vallásosak legyenek, pedig lenne rá lehetőségük, és más egyházi fenntartók élnek is ezzel a jogukkal. Báló szerint összességében jól jártak, mert ugyanúgy végezhetik a munkájukat, mint korábban, és még plusz forrásokat is kaptak, csakhogy az előbbire semmilyen hivatalos garancia nem volt.

Mára jóformán az SOS Gyermekfalvak maradt az egyetlen önálló civil fenntartó Magyarországon. Szilvási Léna, a szervezet programfejlesztési igazgatója szerint azzal önmagában nincs baj, ha az egyházak jelen vannak a szociális szférában, Amerikában ő maga is dolgozott a katolikus karitász nevelőszülői hálózatánál. “A civil és az egyházi szolgáltatók egyformán kaptak állami pénzt, amit a katolikus egyház saját forrással egészített ki, így jobb szolgáltatást nyújtott, mint azok, akik csak az állami támogatásból dolgoztak. Vagyis valódi verseny alakult ki köztük. A minőségi szolgáltatás miatt az állam nagy ellátási szerződést kötött a katolikusokkal, ezért hozzájuk tartozott a chicagói gyerekvédelmi esetek ötven százaléka” – mondta.

Magyarországon egyenlőtlen a verseny, mert az egyházak magasabb támogatást kapnak az államtól. Ez nem fair. Jó esetben ebből a pénzből jobb szolgáltatást nyújtanak, rosszabb esetben más célokra költik.

Szilvási szerint az egészséges versenyhez az állami támogatásnak egységesnek, átláthatónak és elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy fedezni lehessen belőle egy gyerek ellátásának költségeit, ma ugyanis az egész gyerekvédelem messze alulfinanszírozott. “A költségvetési törvényben meghatározott állami működési támogatás mértéke (800 ezer – 1,1 millió Ft/gyerek/ év) lényegesen alacsonyabb, mint amennyibe egy-egy gyerek ellátása kerül (3-4 millió Ft /gyerek/ év).” – mondta.

A Fészeknek főleg Budapesten, valamint Pest és Bács-Kiskun megyében vannak nevelőszülői, ám a legtöbb egyházi fenntartó (reformátusok, görögkatolikusok) a hátrányos helyzetű térségekre koncentrál, ahol több a nevelésbe vett gyerek és a nevelőszülőségre fogékony ember is. Az egyetlen kivétel a Szeged-Csanádi Egyházmegye fenntartásában működő Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató, amely hatalmas rendszert épített ki Csongrád, Bács-Kiskun és Komárom-Esztergom megyében.

Az általunk megkérdezett, egyházi hálózathoz tartozó nevelőszülők szinte mind megerősítették, hogy az egyház jobb szolgáltatást nyújt, mint az állam, hiszen több pénz marad plusz szakemberekre és adományokra is. Az egyházi fenntartókra ugyanúgy érvényesek a központi szabályozások, de vajon mennyire ragaszkodnak emellett a vallásos szellemiségű neveléshez, és van-e valódi választási lehetőség azok számára, akik idegenkednek az egyházaktól?

Mindenkit kereszténnyé szeretni

“Világos volt, hogy aki nem írja alá a szerződést az egyházzal, az elveszíti a státuszát” – emlékezett vissza Budai László egykori halmaji nevelőszülő arra, amikor a görögkatolikus Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény a teljes abaúji és zempléni körzetben átvette a nevelőszülői hálózatot az államtól. Ez 2014-ben a Magyar Kurír szerint 200 nevelőszülőt és több mint 700 gyereket érintett, de átvettek 11 lakásotthont is.

Halmajon évtizedek óta sok nevelőszülő él, a rendszerváltás után sokaknak ez jelentette a kiutat a munkanélküliségből. Budaiék huszonhárom éve kezdték, és egészen tavaly nyárig neveltek családjukból kiemelt gyerekeket. “Egy hónappal az átvétel előtt minden nevelőszülőt meghívtak Encsre, ott jelentették be, hogy a Szent Zotikoszhoz fogunk tartozni” – mondta.

“Már 2012-ben lehetett hallani, hogy átvenne minket az egyház” – mondta Horváth Elemér, aki szintén hosszú ideig volt nevelőszülő az állami hálózatban, de az átvételkor már nem volt státuszban. “Nem tartottam jó ötletnek, mert láttam, hogy az oktatásban is ez a tendencia. Most akkor mindenre ki fognak terjeszkedni?” – kérdezte Horváth, aki mielőtt 2000-ben nevelőszülő lett, a hernádvécsei gyerekotthonban dolgozott, ma pedig a Hernádvölgye Roma és Hátrányos Helyzetűekért Egyesület elnöke.

Budai szerint az átvételkor nem volt választási lehetőségük, és ha nem is kényszerítették, de kérték a szülőket, hogy a gyerekeket járassák templomba, és írassák be őket hittanra. “Ezt sehová sem írták le, csak szóban mondták” – tette hozzá.

Nemcsak névtáblát akartunk cserélni

– mondta Páll Miklós, a Miskolci Egyházmegye karitász-igazgatója az Abcúgnak. “Egyfajta értékrendet közvetítünk, amihez minden józanul gondolkodó és egészséges lelkületű ember tud alkalmazkodni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek találkozzanak ezekkel az értékekkel. Biztatjuk a szülőket a vallásos nevelésre, és szorgalmazzuk, hogy a gyerekek válasszák a hittant, hiszen ez az egyházi mivoltunkból fakad. De senkire sem erőltetjük rá, a nevelőszülők is számos felekezetből vannak, és találunk köztük nem hívőket is. Mindenki felé nyitottak vagyunk” – mondta. “Nincs boszorkányüldözés és inkvizíció akkor sem, ha valaki mást választ. Mi szeretnénk mindenkit kereszténnyé szeretni, hiszen az egyház a szeretet intézménye”.

Az egyik halmaji nevelőszülő szerint a továbbképzéseket rendszeresen összekötik imádságokkal. “Senki sem panaszkodik, mindenki jól fogadja. Olyan jól előadja, beleéli magát az atya, én örülök neki” – mondta. Páll az Egyházmegye honlapján található korábbi interjúban azt mondta, “ezek a lelki alkalmak olyanok, mint egy csapat számára az edzés. A ‘mérkőzésen’ mi is nyerni szeretnénk, éppen ezért

munkatársainkat is meg kell erősítenünk, hogy Istentől kapott küldetésüket elhivatottan teljesítsék a mindennapokban.

Páll szerint az intézmény 2012-ben maga indított keresztény nevelőszülői képzést, amit körülbelül harmincan végeztek el, ezután keresték meg a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) megyei kirendeltségét, és kezdtek tárgyalásokat az állami hálózat átvételéről. “A felvetésünk fogadtatásra talált, és az átvételkor sem volt konfliktusunk. Senki sem jelezte, hogy ne akarna átjönni hozzánk, hiszen az egyházunknak jó híre van az emberek körében. Mindenki ismeri a helyi görög papot”.

Budai mellett más helyi nevelőszülő is megerősítette, hogy az átvételkor nem volt választási lehetőségük: ha nem írtak volna alá, megszűnt volna a státuszuk. Páll szerint viszont ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztak, mert senki sem jelezte, hogy ez probléma lenne számára. Horváth Elemér szerint ez nem meglepő, hiszen mindenki félti a megélhetését. “Ha ez is megszűnik, akkor mindennek vége”. Az ezzel kapcsolatos kérdéseinket írásban feltettük a megyei SZGYF-nek is, érdemi választ azonban nem kaptunk, Radomszki Lászlóné megyei igazgató csak annyit mondott telefonon, hogy elégedett az átadás eredményével.

Budai – aki a helyi roma önkormányzat elnöke is – hívőnek mondja magát, mégsem rajong az egyházért, ráadásul egy konfliktus miatt tavaly nyáron elvették tőlük a nevelt gyerekeket. Azt azonban így is elismerte, hogy a Szent Zotikosz jobb szolgáltatást nyújt mint az állam. “Jobban ellenőriznek, keményebbek, de segítőkészebbek is” – mondta. “Karácsonykor mindenki kapott 15 ezer forint Erzsébet-utalványt és adományokat: pelenkát, bébiételt, élelmiszert” – tette hozzá egy másik nevelőszülő.

Százmilliót spórolt az egyház a megyei önkormányzatnak

A görögkatolikusok a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálaton keresztül is jelen vannak a gyerekvédelemben. 2011-ben ez a szervezet nyerte a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat közbeszerzését, így átvettek 82 nevelőcsaládot, 212 nevelőszülőnél elhelyezett gyereket (ez a szám a Szeretetszolgálat tájékoztatása szerint ma 233 és 752), valamint 21 lakásotthont.

A szerződés aláírásakor Bodó Sándor megyei közgyűlési elnök azt mondta, a megye ezzel évente mintegy százmillió forintot takarít meg. Egy helyi televíziós " target="_blank">tudósítás szerint Bodó beszélt a cikk elején említett kiegészítő normatíváról is, amellyel az egyházak magasabb színvonalú ellátást tudnak biztosítani. Ugyanebben az évben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat intézményeinek egy részét (nyolc lakásotthonát és a nevelőszülői hálózat 285 férőhelyét) is átvették.

Kovács Istvánné, a Szent Lukács Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ igazgatója az Abcúgnak azt mondta, az átvétel után összehívták a nevelőszülőket, és felajánlották, hogy aki szeretne, csatlakozzon hozzájuk. “Az volt a fő szempont, hogy görögkatolikusok legyenek, de mások is jöttek: reformátusok, római katolikusok és nem hívők is”. Kovácsné szerint a nem hívők önként csatlakoztak viszonylag nagy számban, mert úgy gondolták, szükségük van arra a lelki pluszra, amit az egyház képes nyújtani.

A Szeretetszolgálat 2014-es szakmai programja szerint figyel arra, hogy a leendő nevelőszülőknél miként alakul a “vallásgyakorlás, más vallású gyermek helyzete, lojalitás az egyházi fenntartóval szemben”. Kovácsné szerint próbálják a nem hívő szülőket is rábírni, hogy vallásos szellemben neveljék a gyerekeket, de semmit sem erőltetnek.

Ezt erősítette meg egy, az intézménynél dolgozó (nem nevelőszülő) forrásunk is, aki szerint sosem okoz bajt, ha egy munkatárs nem vallásos. Bár 2012-ben voltak botrányok a hálózat körül (ezzel a Népszabadság és a 444.hu is foglalkozott), szerinte egyszerűen azért, mert az egyház jobban megválogatja a nevelőszülőket, mint az állam tette, ez pedig néhányakat rosszul érint.

A reformátusok inkább alulról építkeznek

A református egyház 2009-től folyamatosan építette ki országossá nőtt hálózatát, amelynek Szabolcs-Szatmár, Borsod, Hajdú-Bihar és Pest megye a bázisa. Az egyik nevelőszülői hálózatnál vezető beosztásban levő forrásunk szerint “a reformátusok a nulláról építkeztek, és viharos gyorsasággal terjeszkedtek el ott, ahol sok szegény család él”. Lippai Gergely, a református nevelőszülői hálózat szakmai vezetője az Abcúgnak azt mondta, tudatosan döntöttek – a görögkatolikusokkal ellentétben – az alulról építkezés mellett, pedig több megyei önkormányzat is megkereste őket.

Egyedül 2013-ban tettek kivételt, amikor Miskolctól átvették az addig a város fenntartásában működő nevelőszülői hálózatot. Erről mindenki egyszerű átvételként beszél (a Tiszáninneni Református Egyházkerület is), ugyanakkor a miskolci közgyűlés Egészségügyi és Szociális Bizottságának jegyzőkönyve szerint a szülők “formailag nem kerültek át, a Református Egyház alapított egy nevelőszülői szolgálatot és ‘átcsábították’ a szülőket a városi szolgálattól”. Lippai szerint a nevelőszülőknek nem volt muszáj átmenni, aki akart, választhatta az SZGYF megyei kirendeltségét.

A reformátusoknál csak lelkészi ajánlással lehet elkezdeni a nevelőszülői tanfolyamot (példaként itt egy balatonkeresztúri tanfolyam felhívása). Lippai szerint ez egy plusz biztosíték arra, hogy a család életvitele megfelelő a nevelőszülőséghez. “Azáltal, hogy a családok mind a gyülekezet tagjai, egyházunk pedig a gyülekezeteiben él, így a befogadott gyermek egyszerre egy hármas családba kerül. Ez egy hatalmas szeretettöbbletet és értéktöbbletet nyújt az elszenvedett traumák feldolgozásához” – írják a Magyar Református Szeretetszolgálat honlapján is.

A fentebb idézett, névtelenséget kérő forrásunk szerint ugyan a reformátusok elvárják a nevelőszülőktől, hogy templomba járjanak, hittanra járassák a gyerekeket, és részt vegyenek az egyházi eseményeken, ez keveseket zavar, mert emellett sok plusz szolgáltatást is kapnak. “A nevelőszülőknek el kell fogadniuk a a református egyház célkitűzéseit, és alkalmanként el kell menniük az egyházi rendezvényekre” – erősítette meg Lippai.

Szerinte amíg betartják a központi előírásokat, minden fenntartó meghatározhatja a saját feltételeit, a nevelőszülők pedig eldönthetik, hogy elfogadják-e azokat, vagy másik hálózatot választanak. “Senkit sem kényszerítünk semmire” – mondta.

Ő az én bárányom, hozzám tartozik

De valóban olyan egyszerű átmenni egy másik hálózathoz? Elviekben igen, a gyakorlatban nem mindig. A fenntartók működési engedélyétől függ, hogy az ország mely térségeiben toborozhatnak nevelőszülőket: akinek országos engedélye van, elvileg bárhol tevékenykedhet, néhány hálózatnak viszont csak bizonyos megyékre szól az engedélye. Azonban az országos engedély sem jelenti azt, hogy a hálózat mindenfelé foglalkoztat nevelőszülőket, jellemzően csak bizonyos térségekre koncentrálnak.

A Fészek Gyermekvédő Egyesületnek például hiába van országos működési engedélye, Báló Ottília szerint csak nagyon indokolt esetben vesznek át máshonnan nevelőszülőket. “A nulladik pillanattól, a tanfolyam kezdetétől fogva ott akarunk lenni a nevelőszülő mellett. Jogilag akár Miskolcról is vehetnénk át nevelőszülőt, de erre már csak a távolság miatt is kicsi az esély” – mondta.

“Minden fenntartónak be kell tartania a törvényi előírásokat, de a saját gondolatviláguknak megfelelően szabhatnak még feltételeket. Így rendben van, ha egy egyházi fenntartó elvárja, hogy a nevelőszülők hívők legyenek. Ugyanígy a civilek is szabhatnak feltételeket, a probléma az, ha a nevelőszülők előtt nincs választási lehetőség” – mondta egy, a gyermekvédelmi rendszert jól ismerő forrásunk, aki korábban maga is dolgozott egyházi hálózatnál.

Előfordul, hogy a szabad választás már a jelentkezéstől fogva korlátozott, mert az állami tanfolyamok csak a megyeszékhelyen érhetők el. A Hajdú-Bihar megyei SZGYF tájékoztatása szerint a nevelőszülői felkészítő képzések Debrecenben zajlanak: legutóbb tavaly május-júniusban végezték el tizenöten. A továbbképzések 2016-ban kisebb településekre, Püspökladányba és Hajdúhadházára is eljutottak.

Az SZGYF Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei központja szintén csak Nyíregyházán tart tanfolyamot, így hiába lehet elviekben hozzájuk is jelentkezni, a távoli kistelepülések lakói ritkán tudják megoldani az utazást. Legalábbis erről számoltak be az Abcúgnak egy Nyíregyházától 80 kilométerre levő szabolcsi település református nevelőszülői. “Két éve végeztem el a tanfolyamot. Csak azokat engedték, akik amúgy is jártak templomba, aki pedig nem volt lekonfirmálva, azt lekonfirmáltatták” – mesélte egyikük. “Elvárják, hogy a gyerekek hittanra járjanak, és nagy probléma, ha valaki az erkölcstant választja. Ez egy szülőnél fordult elő, akkor a lelkész figyelmeztette, hogy a gyerek az ő báránya, hozzá tartozik. A templomba járásra is odafigyelnek, de azért ezt néha ellustálkodjuk” – nevetett.

Ha összefutok a tiszteletessel, és megemlíti, hogy régen látott, akkor gyorsan menni kell

– tette hozzá. Bár forrásunk a saját gyerekeit is református szellemben neveli, szerinte sokszor olyanok is vállalják ezeket a feltételeket, akiknek amúgy eszük ágában sem lenne konfirmálni vagy templomba járni. “Itt a környéken csak közmunka van, ez pedig egy jó munkalehetőség számukra”.

Lippai szerint az egyház gesztust gyakorolt azzal, hogy elvitte helybe a tanfolyamokat, és nem tehetnek arról, ha más hálózatok ezt nem teszik meg. “Ha valaki csak emiatt csatlakozott, és valójában teljesen mások az elképzelései, az az ő lelkiismereti kérdése” – mondta.

Lippai úgy látja, a református egyház tiszteletben tartja a lelkiismereti és vallásszabadságot. “Ha a gyámhivatal öt római katolikusnak keresztelt testvért ajánl ki hozzánk, akkor természetesen biztosítjuk, hogy a saját hitüket gyakorolják. A vér szerinti szülőkkel együtt állapodunk meg erről”.

A Fidesz embere kaszálta a legnagyobbat

Az egyházi átvételek legnagyobb nyertese a római katolikus Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató, amely a Szeged-Csanádi Egyházmegye fenntartásában működik. Az egyházi hálózatok közül messze náluk van a legtöbb férőhely: a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal novemberi adatai szerint 3073, ami kétszer annyi, mint a reformátusoknál. A szolgáltató főigazgatója az a Kothencz János, aki 2014-ben a Fidesz szegedi polgármesterjelöltje volt.

A Szeged-Csanádi Egyházmegye 2010-ben vette át a teljes Komárom-Esztergom megyei gyerekvédelmi szakellátást, amely már korábban, 2008-ban egyházi kézbe került, akkor a Váci Egyházmegyéhez. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatót csak 2011-ben alapította Kiss-Rigó László megyéspüspök, addig a Názáret Szociális Szolgáltató végezte ezt a feladatot.

Egy névtelenséget kérő forrásunk, aki részt vett az átadást követő évek munkájában, úgy emlékezett vissza, hogy akkoriban sokan féltek az egyház erőszakosságától. “Ehhez képest nem támasztottak merev elvárásokat, és tiszteletben tartották a gyerekek jogait” – mondta. A kiegészítő normatíva miatt az egyházmegye jóval több programot tudott szervezni, mint korábban az önkormányzat. “Nem hittantáborokat tartottak, hanem kirándulásokat, sportprogramokat. A focimezre persze ‘Názáret’ volt írva, és elmondták a gyerekeknek, hogy egyházi erőtérbe kerültek, de senkire sem erőltették az ideológiájukat” – mondta. Szerinte Kothencz János számára nem is a vallás volt a legfontosabb szempont, hanem, hogy az általa kidolgozott módszert intézményesítse.

András Katalin főigazgató-helyettes szerint, bár a nevelőszülőktől elvárják az általános emberi és keresztény értékek mentén való gondoskodást, a vallásos nevelés nem kötelező, erről a gyerekek, a nevelőszülők és adott esetben a vér szerinti szülők közösen döntenek.

Egy évvel később az egyházmegye a Csongrád megyei önkormányzattal is megállapodott a szakellátás átvételéről, ekkor hozták létre a Szent Ágotát, ami a Komárom-Esztergom megyei Názáret utódja is lett. Még 2011-ben ellátási szerződést kötöttek a Bács-Kiskun megyei önkormányzattal, amely előterjesztésében – más megyékhez hasonlóan – az önkormányzat forráshiányával, illetve az egyházaknak járó kiegészítő normatívával indokolta a döntést.

Egy Bács-Kiskun megyei szent ágotás nevelőszülő úgy emlékszik, akkoriban kész tényként közölték, hogy államiból egyházi hálózatba kerülnek. “Mire összehívtak minket, már előkészítették a papírokat. Nem merült fel a választási lehetőség, de senkinek sem volt ezzel gondja” – mondta. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük a Szent Ágota főigazgató-helyettesét, András Katalint is, aki a fenntartóhoz irányított minket, a Szeged-Csanádi Egyházmegye azonban – egyedüli egyházi szervezetként – nem akart válaszolni a kérdéseinkre.

Azt hiszik, csak ők értenek hozzá

Az egymást követő megyei átvételekkel egy hatalmas hálózat jött létre. Egy fentebb idézett, a szervezet munkájára korábban rálátó forrásunk szerint éppen ez a gond vele. “Nem tartottam jó döntésnek, hogy a Názáretből Szent Ágota legyen Komárom-Esztergom megyében is, mert a központosítással veszélybe került az a sajátos profil, amit a megyében kiépítettünk. A Szent Ágotánál nagyon elszántak és elhivatottak, de egyúttal azt gondolják, hogy mindenkinél mindent jobban tudnak. Félő, hogy túl nagy lesz a befolyásuk a gyerekvédelemben” – mondta, de hozzátette, hogy a szakmai munkájukat nem tudja megítélni.

Hasonló megjegyzéseket hallottunk korábban a Szent Ágota főigazgatójáról, Kothencz Jánosról is. “A nevelőszülőkkel is kérlelhetetlenül bánik, ha nem működnek vele együtt, ellehetetleníti őket. Azt hiszi, hogy attól, hogy ő gyerekként belülről látta a rendszert, már rögtön ért hozzá. Sőt, ő az egyetlen az országban, aki ért hozzá, de ő aztán mindenhez. Igaz, sosem végzett szakirányú képesítést” – nyilatkozta róla egy gyermekvédelmi szakember egy 2014-es portrécikkünkben.

Miért pont most?

Kothencz János a cikk elején idézett atv.hu-s nyilatkozatában már 2012-ben arról beszélt, hogy az államnak és az egyházaknak szimbiotikus együttműködésben kellene végezniük a gyerekvédelmi szakellátást. Szerinte ugyan sok rossz hírt hallani a világban az egyházi szerepvállalással kapcsolatban, értékszocializációban sok pluszt tud adni a gyerekeknek, még ha ez nem is jelent hittérítést.

Azt mondta, az államnak minden eszközzel segítenie kell ebben az egyházat, de “óvott attól, hogy az egyházak túlvállalják magukat, és presztízskérdésként közelítsenek ehhez a lehetőséghez”.

A Népszabadság tavaly nyáron úgy értesült, az Emmiben felmerült, hogy minden állami szociális intézményt átadjanak az egyházaknak, ennek azonban azóta nincs jele. Civil fenntartók szerint az egyház térnyerése mögött egyszerűen a kormány értékválasztása áll, anyagi okok legfeljebb az önkormányzatok döntéseit indokolhatták.

Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.