Az állami gondozott gyerekek még álmukban se lesznek sztárok

Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Az állami gondozásban élő gyerekek többsége nem hiszi, hogy magas presztízsű, jól fizető állásokat tölthetne be a jövőben, miközben a családban felnövők sokkal optimistábbak. Az állami gondozottak olyan traumákon esnek át, amelyeket évekbe telik feldolgozniuk, és közben az önértékelésük is sérül. Ez az SOS Gyermekfalvak kutatásából derült ki. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

Óriási különbségek vannak az állami gondoskodásban és családban felnövő gyerekek jövőképe között. Az SOS Gyermekfalvak 239 Békés, Bács-Kiskun és Vas megyei gyereket kérdezett meg arról, hogy mi szeretne lenni felnőtt korában. A megkérdezett gyerekek közel fele családban, 51 százalékuk pedig gyermekvédelmi gondoskodásban élt.

A felmérés alapján azok, akik családban nőnek fel, inkább el tudják képzelni magukat magasabb presztízsű, jobb fizetéssel járó állásokban, mint a mérnök, az orvos, a cégvezető, az ügyvéd, a programozó vagy a könyvelő. A gyermekvédelmi gondoskodásban, nevelőszülőknél felnövekvő gyerekek 9, míg a családban élők 36 százaléka választana magának magasabb iskolai végzettséget igénylő munkát. A gyermekvédelemben élők inkább alacsonyabb jövedelemmel járó, nem slágerszakmákban képzelik el a jövőjüket, mint a szociális munkás, a tanár és az óvónő.

A gyermekvédelemben felnövők legszívesebben pincérek és szakácsok lennének, a családban élőknek viszont csak öt százaléka választaná ezeket a szakmákat. A sporttal kapcsolatos foglalkozások mindkét csoportnál népszerűek, a gyermekvédelemben élők 6, a családban nevelkedők 8 százaléka lenne sportoló felnőtt korában. A vendéglátóipari szakmákon kívül a gyermekvédelemben élők közül a legtöbben kertészek (6%), bolti eladók (5%), vagy fodrászok (5%) lennének. A családban élő gyerekeknek ezzel szemben alig egy százaléka választaná ezeket a foglalkozásokat felnőttként, ők inkább mérnökként (7 %) vagy orvosként (6%) helyezkednének el.

„A gyermekvédelemben élő gyerekek többsége nem hiszi el, hogy magasabb presztízsű állásokat találhatnak, mint a szüleik. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a szülők elvesztése – akár csak átmenetileg is – komoly önértékelési zavarokhoz vezet. Másrészt, a gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek legnagyobb része szegénységben élő, aluliskolázott családokból érkezik. Mindez negatívan hat motivációjukra és pályaképükre. A pozitív jövőképhez biztonságérzet, önfeledt gyermekkor és megfelelő felnőtt minták szükségesek” – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai igazgatója.

Az összes megkérdezett gyerek közül csak a családban élők említettek olyan szakmákat, amelyekhez társadalmi ismertség, hírnév kapcsolódik. Ilyen volt például a színész, énekes, úszóbajnok, de volt, akinek vezetői ambíciói vannak és „uralkodó” szeretne lenni. A gyerekek vágyai tükrözik a KSH továbbtanulási adatait is, miszerint a gyermekvédelemben élők kétharmadánál a szakmaszerzés a cél, ezzel szemben a családban élők kétharmada érettségit adó intézménybe megy tovább. 2011-ben a KSH adatai szerint az utógondozói ellátásból kikerülők 3,2 %-a rendelkezett csak felsőfokú végzettséggel, ami alacsonyabb, mint amennyien az SOS felmérése alapján azt 11-18 éves korukban még tervezik.

„A különbség a két csoport között nemcsak a továbbtanulás, de a felmérés alapján már a vágyak szintjén is markánsan eltér. Az olló valójában sokkal hamarabb szétnyílik, mint azt az iskolázottsági adatok mutatják. A gyerekek többsége elhanyagolás, bántalmazás, a szülők szenvedélybetegsége, vagy családon belüli erőszak miatt került be a gyermekvédelembe. Ezeknek a traumáknak a feldolgozása rengeteg idő és munka, évekbe telhet visszaadni a gyerekek önbecsülését, hogy pozitív jövőképük legyen. De ez a feladatunk. Azon dolgozunk, hogy a hozzánk került gyerekek visszaszerezzék biztonságérzetüket” – mondta Szilvási.

Az Abcúg Szilvási Lénával készített korábbi interjúját itt olvashatja.

- Szurovecz Illés | abcug.hu -